Igen, egy tavi szörnyről írok.

Bizonyára ismeritek az ellenszenvemet ezekkel a történetekkel kapcsolatban, azonban elkezdtem kutakodni, hogy hátha van valamelyiknek valamilyen lehetséges igazságtartalma. A kutatásom első eredménye a Storsjöudjuret nevű lény. A név neve azt jelenti, hogy Nagy-Tavi-Szörny, de hívják Storsie-nek is (inkább ezt a rövidítést használom ha nem bánjátok).

A teremtmény a mítoszok szerint a Svédországi Storsjön tóban él. A lény általában egy hatalmas vízi kígyóként írják le, uszonyai és kutyára emlékeztető feje van, a hossza hat méter. Azonban akik közelről is megtudták figyelni egy három méteres, nagyfejű és szemű, zömök teremtménynek írták le, aminek a bőre nyálkás és apró pikkelyeket lehet rajta megfigyelni. A színe általában szürke, fekete pöttyökkel, de beszámoltak már olyan példányról is, aminek a teste sötétzöld vagy barnásvörös volt, és hosszába fekete csíkok borították.

Az első feljegyzés a lényről 1635-ből származik. A történet szerint két troll Jata és Kata épp sört főztek a tó partján, mikor az üstből egy kígyótestű, macskafejű lény ugrott elő, majd szökkent a tóba. A lény ezek után egyre nagyobb és nagyobb lett, majd terrorizálni kezdte a parton élőket, rátámadt a gazdaságaikra és elragadta a jószágaikat. Egy Ketil Runske nevű varázsló a tóban lévő Frösön szigetre egy faragott követ helyezett, ezzel megkötve a teremtményt.
A lényt csak azt ébreszthette fel, aki megtudta fejteni a rúnakővön lévő feliratot. Ez még mindig ott található a szigeten, bár lehet hogy semmi misztikus nincs benne, és valaki meghamisította. Hisz látott már ilyet a történelem. Érdekes, hogy a kövön viszont hivatkozás nincs a lényre.

Austmaðr, Guðfastr fia, már ez a kő emelkedik, ezáltal hidat épített és kereszténnyé Jämtland tartományát. Asbjorn építette a hidat. Trjónn és Steinn faragott ezeket rúnák .

Azóta többen is látták a lényt feltűnni a vízben, kiemelni a fejét. Több vadászatot is szerveztek, hogy elkapják. Még speciálisan Sortie csapdát is építettek. Ez egy fémváz volt, amibe egy élő disznót helyeztek csalinak. Semmi haszna nem volt, Sortie-nak úgy fest, hogy nem volt étvágya.

1989 június 14-dikén pedig megtalálták az állat partra sodródott magzatát. Ezt azóta is a helyi városka múzeumába őrzik. Amit ki lehet belőle venni, az azt sugallja hogy az állat talán egy emlős. Azonban egyáltalán létezhet? És a spiritusztban lévő embrió talán nem egy műanyag hamisítvány?

Az ír történetek szerint az ottani tavakba egy Dhobar chu nevű lény él. A leírások szerint ez a lény olyan mint egy vidra vagy egy kutya keveréke. A történetek szerint gyakran rátámadt a tavak partján úszó asszonyokra, ahogy a mai krokodilok. Érdekesség, hogy a Dhobar, óír nyelven azt jelenti, hogy vidra. A leírása megegyezik a Sortie-val. A testükhöz tapadt zsíros bundát nézhették nyálkás kültakarónak, a kutyaszerű fej és a kígyószerű test is stimmel, ahogy a kétéltű életmód is. Mint a Dhobar chu, mint a Sortie egy vidra. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért lehet ritkán látni, miért nem sikerült elfogni.

De ha tényleg vidra, akkor hogy tudta rettegésbe tartani a környező településeket? Az Európában élő egyetlen vidrafaj az Európai vidra, azonban az ő mérete nem éri el a 82 centimétert se, még a csoport legnagyobb faja a 140 centiméter hosszú Dél-Amerikai óriásvidra se. Talán egy szokatlanul óriási, mára már kihalt vidrafajjal van dolgunk? Valami hasonló, mint amilyen az Afrikában élt Enhydriodon nevű óriás vidraféle. Ezen állat 200 kilogrammos volt.

Egy másik lehetőség, hogy talán egy holocénig fenn maradt kétéltű cetfélével van dolgunk. Ezek a teremtmények a ma élő vidrákra hasonlító életmódot folytattak, míg a fókák ki nem szorították őket. Lehet hogy egy fajuk átvészelte ezt a kihalási hullámot és a mai napig fennmaradt.

Azonban azt is számításba kell vennünk, hogy mint minden vízi lény esetében talán egy normális méretű vidrát , szalamandrát vagy a vízben lubickoló jávorszarvast láttak, ha csak nem egy víz felszínén úszó kacsacsapatot vagy farönköt.

A tény, hogy mint minden ilyen vízi lény a Sortie is fellendítette az idegenforgalmat és a parton lévő városka számára. 1986-ban védetté is tették a lényt, míg nem 2005-ben le nem vették a listáról. Így újra bárki vadászhat rá, már ha egyáltalán létezik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.