Homo Floresiensis
2014.06.04. 10:24
A floresi előember felfedezése sok mindent megváltoztatott, köztük megismertette a világgal egy különös, Szumátrán élő teremtményt, amely feltételezett élőhelye szinte egybe esik Flores egykori törpeszerű lakóinak felségterületével.
1295-ben már Marco Polo is hallott egy különös emberszerű majomról, de a törzsek is beszámolnak, már-már természetesnek veszik ezen törpe lények létét. A Délkelet Szumátrában élő Kubu törzs történetei szerint együtt élnek egy Hanku Pendeg nevű majomszerű lénnyel. Állítólag dohányleveleket adnak nekik, mivel ezeknek ez a kedvenc táplálékuk. Nem állatnak, hanem szellemnek vagy démonnak tartják őket, egyes törzseik pedig kegyetlen és buta lényeknek ismerik őket, akikkel többször is volt már összetűzésük. A történetek azonban mind megegyeznek abban, hogy könnyen túljárnak majomszerű lények eszén.
Lehetséges, hogy talán az első modern emberek találkoztak a floresi előember képviselőivel és a történeteik a velük lévő összecsapásokról szólnak? Néhány holland telepes is látta a teremtményt. Már idősebb Plinius is említ egy Nittevo törzset, és a szigeten élő véda törzs is megemlíti a történeteikben. 1914-ben ezeket Frederic Lewis jegyezte le. Ezek szerint a nittevok csak egy méter magasak voltak, a nőik valamivel alacsonyabbak mint a férfiak. Két lábon jártak, a karjaik és lábaik rövidek voltak. Nem viseltek semmilyen ruhát, a védák szerint ezek a lények a fák lombkoronájában, a barlangokban és a hasadékokban éltek, és kisebb állatokkal táplálkoztak. Tíz-húsz fős törzsekben járták az esőerdőket, a nyelvük pedig madárcsicsergésre emlékezttet. Állítólag a védák a 18. század végén pusztították ki nittevokat, mivel azokat a gyermekeik elrablásával vádolták. Beszorították a törpéket egy barlangba, elzárták a bejáratot és tűzet gyújtottak. A füst megfullasztotta a különös lényeket, kipusztítva őket.
W.C. Osman Hill 1945-ben expediciókat indított a térségbe. A védák szerint nem sikerült kiirtani a nittewokat, és addig a mai napig élnek törzsei az esőerdő mélyén. A primatologus szerint talán a homo erectus máig élő egyedeiről lehet szó. ATRambukwella kapitány elmélete szerint ez a teremtmény inkább egy australopithecusféle lehet a leírások alapján. 1984-ben Dr. Salvador Alvarez spanyol antropológus állítólag összeakadt a teremtményel. Egy apró, emberszerű teremtményel akadt össze, akinek a testét vastag szőrzet fedte, néhol pedig már begyógyult sebhelyek látszottak rajta. Amikor meglátta a férfit, csicsergésre emlékeztető hangokat adott ki, és berohant az erdőbe. A férfi sokáig úgy gondolta, hogy talán egy helybelivel találkozott, azonban amikor felfedezték a homo floresiensis-t, megváltoztatta a véleményét.
A 20. század elején Holland telepesek érkeztek Szumátra szigetére, akik közül többen is látták a teremtményt. 1923-ban Mr. van Heerwarden helyi földbirtokos épp a földjét mérte fel, amikor az egyik fa tetején egy különös teremtményt vett észre. A testét sötét bunda borította, a karjai szinte a térdéig értek, a lábai pedig rövidek voltak. Az arca pedig sokkal közelebb állt az emberi archoz, mint a majoméhoz.
Az orang pendeket többen látták az elmúlt száz évben. A beszámolók megegyeznek abban, hogy talajlakó és két lábon járó teremtmény, a magassága 80 cm-től egészen 150 cm-ig terjed. A testét rövid, szürkésbarna bunda fedi, de előfordul feketésbarna, vörösesbarna, aranybarna, sárga vagy narancssárga színű példány is. A nagy lábujja elkülönöl a többitől, és nagyrészt növényevő. A helyiek szerint öt és hat fős csoportokban járják a erdőket, és a kedvelt tápláléka a gyömbérgyökér, de eszik rovarokat és folyami rákokat is.
Ezeket a történeteket könnyedén besorolhatnánk a mítoszok és mesék világába, azonban a homo floresiensis 
maradványainak megtalálása új megvilágításba helyezte ezen történeteket. A becslések szerint a floresi előember, népszerű nevén a hobbit 94 000 évvel ezelőtt jelent meg az élet színpadán, és 12 000 évvel ezelőtt tűnt el /12 000 évvel a neandervölgyi ember becsült kihalása után/, valószínűleg a szigetre 840 000 évvel ezelőtt bevándorolt homo erectus populáció törpenövésű leszármazottai. Képesek voltak tűzet gyújtani, és megsütni a levadászott törpe elefántokat. A legutóbbi jégkorszakban a vízszintcsökkenés miatt a Dél-Kelet Ázsiai szigetvilág egy összefüggő félszigetté vállt, azonban Flores ebből kimaradt, Sunda földtől csak egy keskeny tengerszoros választotta el. A paleoantropológusok szerint egy vulkán kitörés irtotta ki őket.
Azonban mi van, ha a hobbitok, mivel képesek voltak a munkamegosztásra és az eszközhasználatra, és talán a tervezésre, a katasztrófa elől a közeli szárazföldre, Szumátrára menekültek? És talán innen valahogy elvándoroltak Srí Lanka szigetére, ami akkoriban szintén együtt volt Indiával?
Lehetséges, hogy a homo floresiensis még ma is él, csak állati sorba süllyedve? Hisz gondoljunk bele, a legendát most tárgyi bizonyíték is támogatja. Mert azért ez olyan, mintha az Észak-Amerikában megtalálnánk a sasquatch koponyáját.
Szerző: Néma Bob
2 komment
Címkék: törpe ázsia hobbit előember srí lanka homo erectus flores kriptid kriptoantropologia hominid homo floresiensis orang pendek ebu gogo nittewo sunda föld
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
