április 2025
Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas
<< <	Archív
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30

Óriáspókok - A sztori folytatódik....

2014.07.31. 17:40

A világ legnagyobb ismert pókja egy Rosi nevű, 12 éves góliát madárpók. A lábai 30 centiméteresek /elférne egy lapos tányérban/, a testhossza pedig 12 centiméter, akkora mint egy teniszlabda, és olyan nehéz min hat házi veréb együtt.

Azonban vannak hírek olyan pókokról, amelyek mellett hát eltörpül ez a jószág. Arachnofóbiások, csak saját felelősségre lapozzatok tovább!

Én szóltam....

Új Guineában, a Kokoda ösvényen járunk, ez egy egyenes, több mint hatvan mérföld hosszú ösvény, amely a sziget keleti részén található Owen Stanley hegységen halad át. Még ma is nehezen járható, há még 1942 júliusa és 1943 januárja között amikor komoly harcok vívtak itt a japánok és az ausztrálok. Az egyik katona is épp a dolgát végezte, leguggolt a földre egy különös pókháló mellé. Nem a klasszikus formájú pókháló volt, hanem egy fehér, vattaszerű dolog, ami beterítette a talajt és a fák törzsét több mint 3-5 méteres területen terjedt szét. Végül észrevette a háló gazdáját, a leírása szerint akkora volt, mint egy öleb vagy egy kölyökkutya, a testét fekete szőr borította, a lábai vastagok. A különös ízeltlábú nem a lábai hosszától tűnt nagynak, egyszerűen mindene óriási volt. A férfi azt tette, amit mindenki - igen, még én is, aki amúgy bírja a pókokat - kihátrált a tisztásról. Ezt a történetet 2001-ben jegyezte fel Peter és Debbie Hynes, akiknek közeli barátja volt a találkozás megért katonának a fia. A szigetről több hasonló bejelentés is jött a Második Világháború idejéből, sokan láttak óriási hálókat és azok lakóit.

Amazóniában állítólag egy hasonló állat zaklatja a falvak lakosságát. 2008-ban a "MonsterQuest" stábja Rick C. West pókszakértővel Venezuelába ment, hogy kivizsgálják az Orinoco folyó partján lévő falvakat rettegésben tartó pókokról szóló történeteket. 3 napot töltöttek a falvak végiglátogatásával. A San Rafael de Manuere nevű településen az egyik falusi elmondta, hogy gyerekkorában látott egy pókot, ahogy elragadott egy kiskutyát. A leírása szerint az állat potroha akkora volt, mint egy kosárlabda, felágaskodva pedig akkora volt, mint egy ember. Hát, elég hihetetlenül hangzik, benne van a pakliban, hogy a falusi talán egy lajhárt vagy egy majmot látott... Azonban az itteniek jól ismerik az élővilágot, és az utóbbi két állatnak nem szokása kiskutyákat elragadni.

Később egy Pandari nevű hegyi faluba néztek el, ahol állítólag a pókok gyerekeket ragadtak el, és a falusiak szándékosan úgy tervezték a házaikat, hogy azok egymáshoz közel legyenek, hátha ezzel védik magukat a pókok támadásaitól. A következő napon visszatértek a dzsungelbe, ahol elfogtak egy rekordméretű madárpókot, de ezen kívül semmilyen bizonyítékot nem találtak a gyerekrabló pókokra.

A Cryptomundo honlap egyik 2013. április 8. bejegyzésében Craig Woolheater kriptozoológus egy levelet tett közé. A levélben leírta, hogy az apósa egykor Vietnámban szolgált a háború idején. Egy kis felderítőegység tagjaként járta az erdőt, állítólag akkora pókokat látott, amik egy nagyobb tányér méretével rendelkeztek, a lábaik pedig 50- 77 centiméter hosszúak lehettek. Ezek a lények mindig a vízpartokon álltak őrt, és olyan kemény páncélzat fedte a testüket, hogy kibírták egy M16-os gépfegyver lövését is.

Ha ezek a történetek nem a tevepókhoz hasonló hoaxok, és mégis igazak, akkor feltehetjük a kérdést, hogy ezek a pókok miért nőttek ekkorára, a mi korunkban? Az ízeltlábúak hasonló méretet legutóbb a Karbon időszakban 300 millió éve értek el. Ekkoriban a légkör oxigénszintje többszöröse volt a mai átlagnak, ami lehetővé tette, hogy a primitív légzőrendszerrel rendelkező ízeltlábúak hatalmas méreteket öltsenek, gondoljunk csak a 65 centiméter szárnyfesztávolságú szitakötőre a Meganeurára, az anakondaméretű ezerlábúra az Arthopleurára. A mai oxigénszint mellett ezek a lények megfulladnának. Akkor egy óriási pók mégis hogy élhetné túl a mai körülményeket?

Talán egy olyan területen, amelynek a körülményei hasonlítanak a karbonkori szénerdőkére. És ezek az esőerdők, a történetek többsége ilyen tájakon esett meg. Itt a dús vegetáció miatt az oxigénszint sokkal magasabb, a levegő páratartalma sokkal magasabb. Lehetséges, hogy pont jó ezeknek az óriáspókoknak, de az is lehetséges, hogy talán ez a pókoknak egy új ága, ami kifejlesztett valamiféle fejlett légzőrendszert, talán megjelent náluk a tüdő.

Vagy tényleg csak hoax, hallucináció vagy félrenéztek valamit.

A képen Karl Shuker látható, az ő blogjáról fordítottam az információkat. Amúgy

nézzetek be oda nyugodtan, sok érdekes olvasnivalót találtok.

Ja, és szép álmokat minden kedves olvasónak.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: Néma Bob

18 komment

Címkék: amerika venezuela ázsia új kolumbia vietnám guinea leirás kriptid óriás pók Kriptid

A bejegyzés trackback címe:

https://kriptid.blog.hu/api/trackback/id/6561773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy igazi barom vagy mária 2014.08.01. 00:44:23

Talán nem is akkora hülyeség a légszennyezés.

A blog elköltözött

Keresés

Kriptozoologia

Külűr Krónikái: A Prototipus

Dinoszauruszok-A Harmadik Dinasztia

Miskolci Laci blogja

Vadvilág a jövőben

Top 5

Archívum

Naptár

Címkék

Egyéb

2014.07.31. 17:40

Szerző: Néma Bob

Címkék: amerika venezuela ázsia új kolumbia vietnám guinea leirás kriptid óriás pók Kriptid

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2014.08.01. 07:31:06