Mint már sokszor írtam, az óceán titkokat őriz, túl nagy hogy egy lény csak úgy kihaljon benne. Megfogyatkozni megfogyatkozhat, de mivel ez földünk legtágasabb élőhelye, talán még bőven vannak nagytestű állatok, amelyek felfedezésre várnak, és mi kihaltnak véltük őket.

És az eddigi bejegyzéseimből erre a következtetésre juthattunk. A mostani teremtmény amiről szó lesz egy jó ideje már ismerős az őslénykutatók és a nagyközönség számára. Ez a Charcarodon megalodon nevű cápafaj, aminek a kihalását a pleisztocén idejére datálják. A legnagyobb példánya 31 méter lehetett, de az átlagos méret 15 méter volt. Egy harapásával 18 tonnás erőt tudott kifejteni. A ma élő legközelebbi rokona a nagy fehércápa, ami eltörpül mellette.

És lehetséges, hogy nem pusztult ki.

1872-ben elindult az egyik legjelentősebb tudományos vállalkozás a Challenger expedició. A hasonló nevű vitorlásnak voltak a legfejlettebb mintavételi berendezései a kor mércéje szerint. 1873-ban a Csendes óceán déli részén mintát vettek a tengerfenékből 4300 méteres mélységben, amikor felhúzták a műszert két megalodon fogat találtak. Ezek elfelejtődtek 1896-ban megvizsgálták újra a fogakat. A mélytengeri mangánlerakódás sebességéből 12 000 évre következtettek. Egy 1995-ben megismételt rádiókarbonos vizsgálat során több tízezer éves hibahatárt állapított meg, de ezzel elmondhatjuk, hogy a megalodon a csendes óceán déli részén túlélhette a pliocéni klímaváltozást.

 

1918... Javában tombolt az első világháború, de az Ausztrália Keleti partján fekvő Port Stephens kikötőjében nem volt sok jelentősége. A rákhalászhajók mint minden reggel kifutottak a Nelson öbölbe, hogy felszedjék az ott kirakott varsáikat. Egy ilyen rákhalász varsa körülbelül 12 mázsa súlyú volt, a felszedésük nagy munkát jelentett, így a halászok akár napokra is ott maradhattak, de a hajó idő előtt érkezett vissza. A legénység félőrült volt a rettegéstől. Láttak valamit az óceánon... Egy bálnaméretű, fehér cápát láttak, ami elragadta a varsáikat a zsákmánnyal együtt. A halászok már egészen fiatal korukban megtanulják a cápák és a bálnák közötti különbséget... Nem téveszthették össze egy óriási ámbráscettel.

1930-ban egy óriási cápaféle a Mexikói öbölben fosztogatta a helyi rák és halállományt. 12 méter hosszú lehetett, a helyi halászok Joe-nak hívták. Gyakran elszakította a hálóikat, hogy hozzáférjen a bennük lévő halakhoz.  Egy gazdag rákhalász elmesélte, hogy látta, ahogy a Joe felfalja a nála kisebb fehér cápákat...

1933-ban Zane Gray a kor ünnepelt Westernírója ( Ő írta többek között A sivatag aranyát és Az Utolsó emberig című regényeket) a Manganui nevű jachtja fedélzetén épp Tahitiról tartott haza. Egy reggel a víz alatt kiszúrt egy hatalmas, 15 méter hosszú, világosbarna színű élőlényt. A farokuszó mozgásából kiszúrta, hogy egy cápa. Gray egyből beazonosította, hogy nem lehet egy cetcápa. Nem voltak meg az előbbi fajra jellemző pöttyök, és a testalkata inkább egy fehér cápáéra emlékeztetett.

1954-ben a Rahel Choen nevű jacht viharba keveredett a Timor tengeren. Bevontatták az Ausztráliai Adelaide kikötőjébe vontatták, a vízvonal alatt egy két méter átmérőjű félköralakú harapásnyomra bukkantak. A kapitány elmondta, hogy a vihar közben ütköztek egy bálnával, hát nem bálna volt.

Cartmell 1978-as "Let’s go Fossil Shark Tooth Hunting" könyvében megemlíti, hogy egy jacht motorhiba miatt megállt a Nagy Korallgát keleti oldalán. A jacht 26 méter hosszú volt, a közelükben egy pont ekkora fehér színű cápa úszott el.

Lehetséges, hogy a megalodon úgy élte túl a pliocéni klima változást, hogy meghúzta magát a melegebb, déli vizekben, a mélyebb régiókban tanyázhat, ahol óriáskalmárokkal és bálnákkal táplálkozik. (A felhasznált információk az expoler.hu-ról származnak).

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kriptid.blog.hu/api/trackback/id/tr644486001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KMJ 2012.05.03. 16:03:15

Kiderülne, hogy főleg nem is az embertől pusztulnak a bálnák, hanem a megalodonoktól XD, egyébként halottam olyan hipotézist is, hogy a blobális felmelegedés jelentős része a napkitörés ciklusától van, egyébként ez az egyik legérdekesebb oldal amit olvastam valaha:antalvali.com/hirek/2012-2014-fokozodo-naptevekenyseg-nem-vagyunk-felkeszulve.html
Amúgy tényleg elég mélyen élhetnek ezek a Megalodonok, hogy ilyen kevéssel találkozni.

KMJ 2012.05.04. 16:03:20

Nem tud valaki véletlen valami olyan óceáni kriptidnek a létezéséről ami sokkal nagyobb a legnagyobb maélő bálnáknál is? Hátha az adja ki ezeket a hangokat:www.femina.hu/terasz/hallgasd_meg_a_vilag_legrejtelyesebb_hangjat

Lyphian 2012.05.06. 17:27:29

@KMJ: Tyűű de jól hallatszik hogy víz alatt van a hang :D A bálnáknál hatalmasabb élőlényről én nem tudok, az már minden képzeletet felül múlna...viszont ez a 'Bloop' nem feltétlenül természetes eredetű, lehet mesterséges. Szó lehet akár a földalatti bázisokat ellátó energiaegységekről vagy mágneses rendszerekről, a 'mágnes' szóval máris helyben vagyunk. Például a Dulce bázison, ha valaki hallott már róla, az a hely mágneses elven működik, az ajtók is, liftek, nincs elektromosság. Ráadásul azt sem tudjuk milyen mély a bázis, mostanában többről beszélnek mint 7 szint.
Most ez jutott eszembe :P

magyarparaszt 2014.01.09. 18:43:35

@Lyphian: De azt írja, hogy többet nem hallották a hangot, tehát mégsem lehet, mondjuk a Dulce bázishoz tartozó valamilyen egység, mert még ma is működnie kellene, ha az volna, vagy legalábbis hosszabb időn keresztül kellett volna működnie.
süti beállítások módosítása