Boldog új évet kívánok hűséges olvasóimnak.

Új lényeket fogok ez évben bemutatni. Van elég sztorim, tehát nem fenyeget titteket az a veszély, hogy kriptid nélkül maradtok a 2011-es évben.

Ausztráliába kanyarodjunk vissza a kenguru, a koala, a vombat, a bunyip, a yerri, és a yowie hazájába.

Egy olyan lényről lesz szó, ami nem annyira ismert mint fentebb említett társai, de remélem, hogy sokakat meg fogok vele ismertetni. Ez a lény az: Eurora vadállat.

Ez a 30 láb hosszú, buldogképű, kétéltű lény először 1890 március elsején bukkant fel az Eurora nevű városka környékén lévő mocsaras területen. 1884 óta szólnak arról történetek, hogy a lápban 300 láb hosszú bestiák tanyáznak.

1890. február 25-dikén két fiatalember behatolt a mocsárba, de ott egy különös, bulldogképű 30 láb hosszú állatot láttak.

Hamarosan vadászok lepték el a mocsarat, hogy elfogják a bestiát, de csak annyi eredményt értek el, hogy meglátták a lény férficombnyi méretű farkát eltűnni egy fatörzs alatt, de a továbbiakban nem találtak semmi a lényre utaló jelet. Hamarosan pánik tört ki a környéken, több vadász is jött, aféle modern sárkányölőként, hogy végez a lényel, de ők sem jártak több sikerel.

Csak a lény által a nádasba vágott ösvényt találták meg.

Nem csak Ausztráliából hallottak hasonló lényről, hanem a közeli Új Zélandról is szólnak jelentések. 1883-ban egy hasonló lényt támadott meg pár kutya Masterton városának környékén.

Túl közel, és túl hasonló, hogy véletlen legyen.

A kriptozoologusok többsége a szintén Ausztráliába feltünő Bunyipal azonosítják, de egy a gond. A bunyip békés, míg ez a két jómadár nem az. Másik elterjedt elmélet a mutáns vidra hipotézis, csak egy gond.

A Vidra méhlepényes emlős, de méhlepényes emlősők 52 millió éve nem jöttek a szigetre, kivéve az a denevéreket, a dingókat, a vaddisznókat, az üregi nyulakat és persze az embereket, de vidrát nem. Így a mutáns vidrának nincs miből mutálodni, és az erszényes vidra Dél Amerikában él.

Persze még benne van a pakliban, hogy ez egy eddig felfedezetlen erszényes faj, ami az óriás vidrához hasonló életmódot folytathat.

A legvalószínűbb, hogy ez a lény nem emlős, hanem inkább kétéltű.

A késő kréta időszakban az akkor még összefüggő Antarktiszt és Ausztráliát hatalmas krokodilméretű kétéltűek népesítették be, amelyek egykoron a krokodilok helyén éltek a folyókban, míg nem azok kiszorították őket.

Ezek voltak a Koolasuchusok.

Megvárták az áldozatukat, és a nílusi krokodilhoz hasonlóan kiugrottak, hogy elkapják. Ha hasonló lényt akarunk látni, akkor Japánba kell menni, ott találhatóak hasonló bár kisebb szalamandrák, vagy az USA-ba, ahol a folyókba a mocsári ördög riogat.

Ha megnézzük őket, akkor láthatjuk, hogy elölről olyan a pofájuk, mint egy bulldogkutyának, és a farok és a vidraszerű test is stimmel /nem véletlenül hivták az amerikai telepesek a mocsári ördögöt takonyvidrának/.

Valószínű, hogy mind a Mastertoni, mind az Eurai bestia egy ilyen teremtmény, amely túlélte az utóbbi hatvanötmillió évet, és a mai Ausztráliában él.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.