Üdv.

Döntöttetek a facebookos csoportam, és én megírtam a posztot az Angliai nagymacskákról. De a többi téma is sorra kerül, előbb-utóbb, tehát nem kell attól tartanotok, hogy nem olvashattok a Kongamatóról, vagy a Bergman medvéről.

A macskák mindig is fontos szerepet játszottak az emberiség mítoszaiban. A Peruban élő indiánoknak a főistene Aiapaecet egy öregember volt macskafogakkal és bajuszal. Az egyiptomiak több istenüket ábrázolták macskaként. Minden nép mágikus erőt tulajdonított ezeknek a lényeknek.

De a középkorban a sátán és a boszorkányok cimborájaként emlékeztek meg róla, és az ő nyakukba varrták a pestist.

A mostani posztomba is a macskák lesznek a főszereplők, de nem a doromboló, tejet lefetyelő aranyos kiscicák, hanem valami sokkal titokzatosabbak.

Az ősi kelták, akik Britannia őslakosai voltak, meséltek egy Plaug macska nevű bestiáról, amely egy hatalmas macska volt, és az Anglesy szigeten garázdálkodott. Megölte Arthur király pár harcosát, de végül a jeles brit uralkodó tett pontot a hatalmas cicus földi pályafutásának végére.

1760-ban William Colbet angol író Vidéki Utazások című művében megemlíti, hogy a főhős látott egy „közepes spánielkutya méretű” macskát, ami épp egy odvas szilfába bújt be. Az író szerint egy Észak Amerika Hiúzhoz hasonlított.

Sokáig semmi nyoma nem volt a lényeknek.

1959-ben kezdődtek meg a Britanniai ABC megfigyelések /Alien Big Cat/. Délnyugat Surrey megyében egy fekete pumaszerű nagymacska tűnt fel. Az 1960-as években újra és újra feltűnt. Állatokat tépett szét.

1966 Wordelspon városka közelében egy volt rendőrségi fotós lefényképezte a teremtményt. Hamarosan állati nyomokat is fedeztek, amelyeket a Londoni Állatkert munkatársai puma nyomként azonosították, de kétszer nagyobb lehetett az azt hagyó állat.

1984-ben a szőrminták elemzéséből kiderült, hogy a lény genetikai kódja kódja a pumáéhoz hasonlít.

Egy másik ragadozó az Exmor Nemzeti Park területén tűnt fel /Devon/Somerset/. 1983-ban a Dél Moltoni farmer azt mondta, hogy 100 birkáját találta meg elharapott torokkal. A lényt látták, ahogy az egyik közeli folyóban halászott. 1983-ban a Királyi Tengerészgyalogság kiküldött egy felderítő osztagot a lény elfogására. A csapat össze is találkozott vele, de az eliszkolt előlük. 1995 és 2001-ben újra és újra támadott.

A teremtményt legjobban egy párducra vagy egy pumára emlékeztetett. 4-8 láb hosszú volt, és képes volt hat lábra felugrani. A bundája feketétől a szürkéig terjed.

1984-ben Skóciában a Kellas nevű falucska közelében egy Ronnie Douglas nevű vadász lelőtt egy macskaszerű lényt, amely hasonlított egy fekete vadmacskára, de bizonyos vonásai a házi macskára hasonlítottak. Karl Shuker kriptonzoológus szerint egyenlő a Cat Sithel. A skót folklórban van fontos szerepe, de feltűnik az írek legendáiba is. Ez a lény a skót felföldet járja, és állítólag képes emberi alakot felvenni. Shuker szerint ez a teremtmény a Skót vadmacska és a házimacska hibridje... Mondjuk a képen látszik is.

A 90-es években a Délnyugat Skóciai Gallowayben pár kanadai turista látott egy pumára hasonlító teremtményt.

2001 Júniusában egy fiatal nő a kutyáját sétáltatta a Galloway erdő közelében lévő golfpályánál, amikor szembe került egy fekete nagymacskával, ami nagyobb volt mint egy németjuhász /a nő elmondása szerint/.

De vajon mik lehetnek?

A Kellas macskáról kiderült, hogy hibrid.

De mi a helyzet a többivel?

Az elfogadott nézett szerint ezek az állatok olyan leopárdok és pumák, amelyeket régen magánszemélyek tartottak, de az 1976-os veszélyes vadállatokról szóló törvény bevezetésekor szabadon engedték őket, hogy ne érje őket a házi kedvencük miatt jogi incidens.

Csupán egy a gond…

A nagymacskák fekete színváltozatai elég ritkák, és elég értekesek. Valószínűleg a gazdáik nem olyan hülyék, hogy az értékes állatukat kiengedik. Valamint egy normális színezetű lényt sem láttak, amin foltok lett volna. Csupán feketéket...

Egy másik nézőpont szerint talán a sátán kutyája mítosz XXI-dik századi folytatásai. De itt van az, hogy 1983-ban látta pár felderítő, akik elég szavahihetőek. Tehát kell ott lennie valaminek...

Nekem van egy elméletem...

1.5 millió évvel ezelőtt, Európa épp egy interglaciális időszakot élt /két jégkorszak közötti melegebb periódus, jelenleg mi is egy ilyenben vagyunk/. Ezekben az időszakokban hatalmas mérsékelt égövi erdők és szavannák borították kontinensünket. Ezeket vízilovak, elefántok, oroszlánok és más Afrikában élő teremtmények járták.

Ahogy pumák és jaguárok is.

Ezek az állatok sokkal inkább hasonlítottak egy oroszlánra vagy egy tigrisre mint a mai leszármazottaikra.

Most szerintem mondjátok magatokban, hogy a jaguár és a puma Amerikai állatfaj. Ez igaz is, de az őseik Afrikában jelentek meg, majd elindultak északra, benépesítették Eurázsiát, majd Beringinán átmentek az Amerikai kontinensre.

Közben egy újabb hideg időszak következett be, ami véget vetett ennek.

De lehetséges, hogy a pumák és jaguárok egy csoportja túl élte, és végül menedéket lelt a Brit szigeteken, ami akkoriban még szárazföldi összeköttetésben volt Európával.

Valószínűleg nem haltak ki, és még most is ott élnek…

Lehet, hogy az ő leszármazottaikat látják.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.