Megvolt az újabb szavazás, és ti újra döntöttetek. A nyertes 10 szavazattal a Tanzelwurm. A többi teremtményt a szavazatok száma alapján mutatom be, tehát akik a ropenről vagy a momoról akartak olvasni, természetesen nem kell elszomorodniuk. Egy későbbi időpontba bemutatjuk kedvenceiket.
 

A tatzelwurm egy igazán soknevű lény. Hívják Stollenwurmnek, vagyis alagútféregnek. Bergstutzen a hegy csonkja, és a springwurm, vagyis ugróféreg. Ismerik Franciaországban, Svájcban és Ausztriában.

A lénnyel való első találkozás 1779-ben történt. Egy Hans Fuch nevű férfi épp a hegyekben járt, amikor két tatzelwurmel találkozott. A látvány annyira rettenetes volt a férfi számára, hogy elrohant. Futás közben szívinfarktust kapott, de a családjának még eltudta mesélni a történetet. Ez volt az első tatzelwurm leírás.

A lénynek kígyószerű, 2-6 méteres teste van, nagy feje van, és macskaszerű szemei.

A végzetes találkozást többször is megörökítették. Érdekes módon az ábrázolások nem egyeznek meg a szemtanúk élményeivel. Sokszor különböznek, sárkányszerű vonásokkal ruházzák fel a lényt.

Egy 1836-ban kiadott bajor vadászati kézikönyvben megjelent egy rajz a tatzelwurmról, amin a teremtmény legjobban egy pikkelyes szivarra emlékeztetett, fogakkal teli szájjal. 1841-ben ezt a képet átvette az Alpenrosen című svájci naptár, ahol már hosszú kígyószerű teste volt. 

A következő ember-tatzelwurm találkozásik 1954-ig kellett várni. Egy svájci fotós Balkin állítólag összeakadt a lényel, és le is fotózta. A képet lehozta egy német magazin, minek a hatására expedíció indult a teremtmény felkutatására, kevés eredménnyel. A képen látszik, hogy a fotós talán egy alpesi gőtét fotózott le.

Egy másik bizonyítéknak tekinthető dolog egy állítólagos tatzelwurm csontváz, amit egy titokzatos ember adományozott a Genfi tudományos intézetnek az 1900-as évek elején. A csontváz nem hasonlít semmilyen ma élő teremtmény belső vázára sem. Véleményem szerint nem hamis.

Mi lehet a tatzelwurm?

1. Kétéltűfaj: A kétéltűek elég jól bírják a hideg időjárást, hisz képesek akár évekre is téli álomba aludni. Lehetséges, hogy a gőték egy faja alkalmazkodott az Alpokbeli életmódhoz. Az elülső lába megerősödött, míg a hátsó eltűnt, a teste kígyószerű lett, hogy jobban manőverezzen a szakadékokban. Talán rokona a japán óriásszalamandrának.

2. Óriásgyík: Bernard Hevuelmans szerint a lény rokona lehet az Észak Amerikai Gila gyíknak. Szerintem nem lehetséges mivel a hüllők nehezen bírják a hideget. Bár azok is tudnak téli álmot aludni.

3. Vidra: Mit keresne egy vidra az Alpokban? Mondjuk érdekes lenne a feltételezés, hogy talán a vidra egy faja alkalmazkodott a hegyi életmódhoz.

4. Új kígyófaj: A saját teóriám. Lehet, hogy egy kígyófaj megtartotta az elülső lábait, hogy jobban tudjon vadászni, és mozogni. 

Lehet, hogy a tatzelwurm mára kihalt, vagy talán rejtőzködik. Vagy már annyira nem érdeklődünk iránta, hogy elfelejtettük. De a középkori sárkánykígyókról szóló mondák gyanúsan hasonlítanak a tatzelwurmra. Lehetséges, hogy egykor egész Európában eljutott a történet, vagy akár a lény volt nagyon elterjedt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.