Újabb hír a fanyüvőről. Kiterjedtebb területen látni?
2011.07.19. 15:58
Szia!
Olvastam a cikked és szeretnék egy hasonló történetet megosztani veled.Kerepesen, Pest megyében van egy viszonylag nagy erdő a falu szélén (Nem ott ahol a mezők vannak, hanem ahogy megyünk Gödöllőre a főúton ott jobb kéz felől). Kb 3 hete elmentem oda az egyik ismerősömmel kutyát sétáltatni. Ő is hozta a kutyáját és én is. El voltak engedve, az erdő közepe felé jártunk amikor a két kutya óriási nagy nyüszítéssel rohant velünk szembe megállás nélkül. Azt tudni kell, hogy ismerősöm kutyája iskolázott és eddig minden helyzetben tökéltessenbehívható volt, de most mintha nem is hallotta volna ahogy hívjuk. Nagy nehezen sikerült megfogni őket, pórázra vettük mind a kettőt, be az ölbe és elindultuk arra amerről futottak. Ahogy közeledtünk egy kisebb, már alig nevezhető patak felé a kutyák elkezdtek mocorogni, mintha félnének oda menni. Már majdnem a pataknál voltunk amikor kiszúrtam egy magas, megközelítőleg 2m-2.30m magas emberre hasonlító lényt. A testét kopott nagyon vékony-szálú halvány szőr borította, a karjai és a lába sokkal hosszabb volt mint egy emberé. Szóltam az ismerősömnek, hogy most azonnal menjünk innen, de ő nem látta a lény és közelebb ment. Pár lépés után meglátta és elkezdett hátrálni. Ahogy észrevett minket a lény elfutott, vagy ugrált..Ezt így nehéz leírni, olyan volt mintha futás közben néha ugrott volna egyet. Ami furcsa volt, az az, hogy nagyon halk mormogó hangot hallatott amikor észrevettük, ahhoz hasonlót mint amikor a macskák készülnek verekedni. Később elmentünk ismét, itt már kutyák nélkül többen, arrafelé egy kis szalonnasütésre. Amikor páran elmentek fát szedni az egyikük kiabálva rohant vissza a sátorhoz, hogy látott egy emberhez hasonlító állatot ami először háttal volt neki és amikor meg akarta közelebbről nézni megindult felé. Állítása szerint lomhán, de mégis magabiztosan indult határozottan arra amerre ő volt, majd a pataknál elkanyarodott.A történések óta nem jártunk, és nem is áll szándékunkban arra menni.
Ha van valami híred a fanyüvőről, akkor a következő e-mail címen jelezd: istvn.orosz@gmail.com.
Kocsis Martin munkája a rajz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kriptid.blog.hu/api/trackback/id/tr643080483
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2011.07.22. 21:02:29
További néprajzi adatok a Fanyűvőről:
Petrovácz István: Keleti szláv regék és mondák, Móra, 2003. Erdei emberrém. 185-187. o.
185-187
Egy pap lánya a szülei engedelme nélkül sétálni ment az erdőbe, ahol nyoma veszett. Már régen lemondtak róla, amikor napi kerülő úján a helybeli vadász kutyájával az oldalán furcsa, makogásszerű énekszóra lett figyelmes. Felkapta a fejét a kutya, s a hang irányába rohant. A vadász a nyomában. Rövid keresgélés után az erdő egyik tisztásán megpillantották az énekest: övig érő szakállt viselő, sovány emberke ücsörgött egy farönkön, a bocskorát foltozgatta, s közben vékony hangján ugyanazokat a szavakat ismételgette: - Süss, Napocska, világíts! Süss, Napocska, világíts!
A vadász azon tűnődött, mitől ősz az emberke szakálla, hanem még mielőtt megkérdezhette volna, a bocskorfoltozó, kitalálva gondolatait, azt mondta: Ne hidd, hogy olyan fiatal vagyok! Az Ördög öregapja hozzám képest csecsemő! Szavait hallva, az erdész megértette: a veszedelmes emberrémmel, a lesijjel hozta össze a sors. Nem tétlenkedett, lekapta puskáját a rálőtt. Eltalálta az aprócska embert, akinek azonban még volt annyi ereje, hogy átforduljon a rönkön és elmeneküljön...[a kutya] egy dombhoz vezette a gazdáját. A dombon magányos gunyhó állt, ajtaja tárva-nyitva. A gunyhóban feküdt a haldokló lesij. Lábánál fiatal lány kuporgott, és keservesen sírt.. Évekkel később, amikor már gyermekeik is voltak, együtt felkerekedtek, hogy megkeressék a gunyhót, amelyben a lány három évig élt a lesij rabságában. De nem találták, a dombot se, amelyen állt, a tisztást se a farönkökkel. Benőtte őket a vadon. Egyetlen emlék maradt a három évből, amit az asszonyka soha nem felejtett el, egy dal, amit a lesij énekelt: Süss, Napocska, világíts!Süss, Napocska, világíts!
Petrovácz István: Keleti szláv regék és mondák, Móra, 2003. Erdei emberrém. 185-187. o.
185-187
Egy pap lánya a szülei engedelme nélkül sétálni ment az erdőbe, ahol nyoma veszett. Már régen lemondtak róla, amikor napi kerülő úján a helybeli vadász kutyájával az oldalán furcsa, makogásszerű énekszóra lett figyelmes. Felkapta a fejét a kutya, s a hang irányába rohant. A vadász a nyomában. Rövid keresgélés után az erdő egyik tisztásán megpillantották az énekest: övig érő szakállt viselő, sovány emberke ücsörgött egy farönkön, a bocskorát foltozgatta, s közben vékony hangján ugyanazokat a szavakat ismételgette: - Süss, Napocska, világíts! Süss, Napocska, világíts!
A vadász azon tűnődött, mitől ősz az emberke szakálla, hanem még mielőtt megkérdezhette volna, a bocskorfoltozó, kitalálva gondolatait, azt mondta: Ne hidd, hogy olyan fiatal vagyok! Az Ördög öregapja hozzám képest csecsemő! Szavait hallva, az erdész megértette: a veszedelmes emberrémmel, a lesijjel hozta össze a sors. Nem tétlenkedett, lekapta puskáját a rálőtt. Eltalálta az aprócska embert, akinek azonban még volt annyi ereje, hogy átforduljon a rönkön és elmeneküljön...[a kutya] egy dombhoz vezette a gazdáját. A dombon magányos gunyhó állt, ajtaja tárva-nyitva. A gunyhóban feküdt a haldokló lesij. Lábánál fiatal lány kuporgott, és keservesen sírt.. Évekkel később, amikor már gyermekeik is voltak, együtt felkerekedtek, hogy megkeressék a gunyhót, amelyben a lány három évig élt a lesij rabságában. De nem találták, a dombot se, amelyen állt, a tisztást se a farönkökkel. Benőtte őket a vadon. Egyetlen emlék maradt a három évből, amit az asszonyka soha nem felejtett el, egy dal, amit a lesij énekelt: Süss, Napocska, világíts!Süss, Napocska, világíts!
2011.07.22. 21:23:21
Néprajzi adatok vannak, hogy a fanyűvő talán nemcsak a hegyek lakója, hanem a vizek, mocsarak lakója is lehet (Kelet-Európában):
Petrovácz István: Keleti szláv regék és mondák, Móra, 2003.184-185. o. Vízparti asszonyrém
Vízparti asszonyrémmé azok a lányanyák válnak, akik megölik magzatjukat, s az emberek megvetése elől menekülve magukkal is végeznek. Haláluk után büntetésül visszakapják rívó csecsemőjüket, és soha többé nem tudnak megszabadulni tőle. Sokan azt tartják, hogy állatok, pedig emberformájuk van. Csak éppen lomposak, gondatlanok, akár
az állat.
Egy muzsik a fiaival korán hajnalban kiment a kaszálóra. Tudni kell, amíg harmatos a fű, könnyebb benne a munka. A folyókhoz közel egy fákkal szegélyezett kis emelkedőn hagyták a tarisznyájukat, benne az ebédjüket s egy kulacsban az italukat, s hozzáláttak a kaszáláshoz. Miután felkelt a Nap, a muzsik visszament a tarisznyához, hogy húzzon egyet a kulacsból. Furcsának találta, hogy a tarisznyában kotorászott valaki, kivette belőle a kulacsot, de nem tette vissza, hanem felakasztotta az égerfára."Ha kutya járt volna a környéken, vagy más állat, az nem akasztja a kulacsot a fára."- gondolta. Körülnézett, hallgatózott, de tücsökciripelésen kívül nem hallott mást. Később a tücsökciripelést síró gyerekhang váltotta fel. Elindult a muzsik a hang után a folyóparti füzes felé. Ahogy haladt, úgy távolodott tőle a írás. Kiérve a vízpartra, egy hódvár előtt sovány, piciny asszonyt pillantott meg. Ruhátlanul, kaszától véresre sebzett testtel, rívó porontyát a mellére szorítva kucorgott a hódvár bejáratánál. Miután megnyugodott, és látta, hogy a férfi nem bántja őket, letette a csecsemőjét a földre, s tíz ujjával a hajába túrt. Ám a gyerek újból felsírt, mire az asszony a karjába kapta. Épp akkor értek a közelükbe a muzsik fiai. Már messziről szólongatták apjukat, kérdezgették: nem látott, halott-e valami különös neszt?
A muzsik nem akarta, hogy fiai meglássák a szerencsétlen asszonyt, ezért keresztet vetett rá, amitől az porontyával együtt hirtelen eltűnt, maga pedig visszament az égerfához az emelkedőre, ahol a tarisznyájukat hagyták.
Petrovácz István: Keleti szláv regék és mondák, Móra, 2003.184-185. o. Vízparti asszonyrém
Vízparti asszonyrémmé azok a lányanyák válnak, akik megölik magzatjukat, s az emberek megvetése elől menekülve magukkal is végeznek. Haláluk után büntetésül visszakapják rívó csecsemőjüket, és soha többé nem tudnak megszabadulni tőle. Sokan azt tartják, hogy állatok, pedig emberformájuk van. Csak éppen lomposak, gondatlanok, akár
az állat.
Egy muzsik a fiaival korán hajnalban kiment a kaszálóra. Tudni kell, amíg harmatos a fű, könnyebb benne a munka. A folyókhoz közel egy fákkal szegélyezett kis emelkedőn hagyták a tarisznyájukat, benne az ebédjüket s egy kulacsban az italukat, s hozzáláttak a kaszáláshoz. Miután felkelt a Nap, a muzsik visszament a tarisznyához, hogy húzzon egyet a kulacsból. Furcsának találta, hogy a tarisznyában kotorászott valaki, kivette belőle a kulacsot, de nem tette vissza, hanem felakasztotta az égerfára."Ha kutya járt volna a környéken, vagy más állat, az nem akasztja a kulacsot a fára."- gondolta. Körülnézett, hallgatózott, de tücsökciripelésen kívül nem hallott mást. Később a tücsökciripelést síró gyerekhang váltotta fel. Elindult a muzsik a hang után a folyóparti füzes felé. Ahogy haladt, úgy távolodott tőle a írás. Kiérve a vízpartra, egy hódvár előtt sovány, piciny asszonyt pillantott meg. Ruhátlanul, kaszától véresre sebzett testtel, rívó porontyát a mellére szorítva kucorgott a hódvár bejáratánál. Miután megnyugodott, és látta, hogy a férfi nem bántja őket, letette a csecsemőjét a földre, s tíz ujjával a hajába túrt. Ám a gyerek újból felsírt, mire az asszony a karjába kapta. Épp akkor értek a közelükbe a muzsik fiai. Már messziről szólongatták apjukat, kérdezgették: nem látott, halott-e valami különös neszt?
A muzsik nem akarta, hogy fiai meglássák a szerencsétlen asszonyt, ezért keresztet vetett rá, amitől az porontyával együtt hirtelen eltűnt, maga pedig visszament az égerfához az emelkedőre, ahol a tarisznyájukat hagyták.
2011.07.22. 21:29:12
Békafejű emberek (hivatkozás pontosítása):
e Pesti János: Az ördögszántotta hegy (Baranyai mondák, történetek és hiedelmek), 2002. 179. o. (Békafejű emberek, 258. történet.
"Pécsudvard község belterületéhez közel, a Szemelyi út mentén van a régi temető. A helyi hagyomány szerint korábban temetkezési hely volt. Edény-, tégla- és cserépdarabokat találtak az egykori temető helyén. Egyesek szerint itt török [török-kori] templom állott. A helyhez fűződő monda szerint a temető alján békafejű emberek laktak. Aki meglátta őket, félelmében meghalt."
e Pesti János: Az ördögszántotta hegy (Baranyai mondák, történetek és hiedelmek), 2002. 179. o. (Békafejű emberek, 258. történet.
"Pécsudvard község belterületéhez közel, a Szemelyi út mentén van a régi temető. A helyi hagyomány szerint korábban temetkezési hely volt. Edény-, tégla- és cserépdarabokat találtak az egykori temető helyén. Egyesek szerint itt török [török-kori] templom állott. A helyhez fűződő monda szerint a temető alján békafejű emberek laktak. Aki meglátta őket, félelmében meghalt."
2011.07.22. 21:50:52
Pesti János: Az ördögszántotta hegy (Baranyai mondák, történetek és hiedelmek), 2002. 167. o. (Fehér ember a Bika-rétnél. 234. történet):
Az ángyomasszony beszéte, hogy az édösanyja hiricsi lány vót, az édesapja meg vejti legény vót. Hát, osztán tizennyócévezs vót az apja, mikor megházasodott.
Fijatal gyerök, mert megkhalt az édösapja. Az egy gyerök, aszt muszáj vót mekházasétani. Hát Hiridszből házasodott meg, az Ara Zsuskád vette el. Hát, osztán ugye akkorba úgy vót, hogy a vőlegény átaljárt éjjel is, télön átaljárt a menyasszonyáhon, a lánho, hát beszégetni. "Hát, - aszonygya - eccör nagyo megkésett". Nízi az órát az Ara Samuékná. "Hé -aszonygya - éjféli van! E kellene ám énnekem menni haza!" Aszondi neki a Zsuska néne: "Ne mennyün ke má el, aszondi - mos má késő van, mektalál ke valamitő ijedni!" "Nem félök én semmitű se, itt a revorver nálam! Maj rálüök, ha valamit látok!" Hát, ement. Hát, aszongya: "Bizo fétem!" Fijatal legén vót, fét. Eszébe jut, hogy - aszongya - eszt is halotta, aszt is halotta, eszt is látták, eszt is látták, aszt is látták! Hát - aszondi - ű nem lát-e valamit? Hát, mikor odaért a Bikaréthö. hát láti ám - asdzongya - valami magos, fehér, hajlott ember. Igen. aszongya neki: "Ki vagy?" Ej! - aszongya - megen ál. Aszonyga: "Ki vagy?" Mege nem szó másoccor. Akkó harmaccor má aszonta: "Ki-ki-ki vagy?" Akkó má nem tudod beszélni. Akkó nohát nem szót. Esütötte a revorverjét. Eszót. Semmise lett. De nem mert ám emenni Vejtibe, visszagyütt Hiridszbe, et hát! Nem mert emenni, úgy megréműt, oszt többet - aszonygya - éjje sose mert együnni Hiridszbe. Ha-ha-ha. Nem mert együnni, megréműt. Az! Asztán mindég monta az anygyomasszony, hogy ez igasz történed vót, mer az ű apja nem hazudott! Igaz vót!
Az ángyomasszony beszéte, hogy az édösanyja hiricsi lány vót, az édesapja meg vejti legény vót. Hát, osztán tizennyócévezs vót az apja, mikor megházasodott.
Fijatal gyerök, mert megkhalt az édösapja. Az egy gyerök, aszt muszáj vót mekházasétani. Hát Hiridszből házasodott meg, az Ara Zsuskád vette el. Hát, osztán ugye akkorba úgy vót, hogy a vőlegény átaljárt éjjel is, télön átaljárt a menyasszonyáhon, a lánho, hát beszégetni. "Hát, - aszonygya - eccör nagyo megkésett". Nízi az órát az Ara Samuékná. "Hé -aszonygya - éjféli van! E kellene ám énnekem menni haza!" Aszondi neki a Zsuska néne: "Ne mennyün ke má el, aszondi - mos má késő van, mektalál ke valamitő ijedni!" "Nem félök én semmitű se, itt a revorver nálam! Maj rálüök, ha valamit látok!" Hát, ement. Hát, aszongya: "Bizo fétem!" Fijatal legén vót, fét. Eszébe jut, hogy - aszongya - eszt is halotta, aszt is halotta, eszt is látták, eszt is látták, aszt is látták! Hát - aszondi - ű nem lát-e valamit? Hát, mikor odaért a Bikaréthö. hát láti ám - asdzongya - valami magos, fehér, hajlott ember. Igen. aszongya neki: "Ki vagy?" Ej! - aszongya - megen ál. Aszonyga: "Ki vagy?" Mege nem szó másoccor. Akkó harmaccor má aszonta: "Ki-ki-ki vagy?" Akkó má nem tudod beszélni. Akkó nohát nem szót. Esütötte a revorverjét. Eszót. Semmise lett. De nem mert ám emenni Vejtibe, visszagyütt Hiridszbe, et hát! Nem mert emenni, úgy megréműt, oszt többet - aszonygya - éjje sose mert együnni Hiridszbe. Ha-ha-ha. Nem mert együnni, megréműt. Az! Asztán mindég monta az anygyomasszony, hogy ez igasz történed vót, mer az ű apja nem hazudott! Igaz vót!
RakshasaGirl 2011.07.23. 10:20:57
Helló mindenkinek. Régóta figyelemmel követem az oldalt, de csak most vettem rá magam hogy regizzek is. Jó hogy rátaláltam erre az oldalra, imádok minden kriptidekkel kapcsolatos dolgot, sokat tudok róluk, de amit mégsem, azt itt megtudtam :)
A fanyűvő sztorija nagyon jó, és ami azt illeti, szerintem nagyon sok a szemtanú, létező lényről lehet szó.. Lehet hogy megtaláltuk a jeti melegebb éghajlati tesóját? :D
1: Fehér szőr
2: Majomszerű fej, testalkat
3: Kézfej-lábfej nagyobb mint egy emberé
Ki tudja? Nagyon érdekesen alakul a dolog, remélem tényleg rájöttök hogy miről van szó! Sajna én Dunántúlon lakok, pedig ha a közelben laknék, szívesen utánajárnék a dolognak.. Lány létemre nagy kalandor vagyok.. :)
A fanyűvő sztorija nagyon jó, és ami azt illeti, szerintem nagyon sok a szemtanú, létező lényről lehet szó.. Lehet hogy megtaláltuk a jeti melegebb éghajlati tesóját? :D
1: Fehér szőr
2: Majomszerű fej, testalkat
3: Kézfej-lábfej nagyobb mint egy emberé
Ki tudja? Nagyon érdekesen alakul a dolog, remélem tényleg rájöttök hogy miről van szó! Sajna én Dunántúlon lakok, pedig ha a közelben laknék, szívesen utánajárnék a dolognak.. Lány létemre nagy kalandor vagyok.. :)
Néma Bob · http://kriptid.blog.hu/ 2011.07.23. 20:43:39
@Piere de La Croix:
Csupán a második, elég hátborzongató sztoriból lehet következtetni a Fanyüvőre /meg van az éjszakai téma az álomanónak:P/.
A lesijnél talán a hanghatás.
@RakshasaGirl:
Becsülöm a lelkesedésed, és figyu csaj létedre is lehetsz kalandor /Lara Croft, Marion Underwood, Xena/, és ki tudja lehet, hogy arra is jár.:)
Csupán a második, elég hátborzongató sztoriból lehet következtetni a Fanyüvőre /meg van az éjszakai téma az álomanónak:P/.
A lesijnél talán a hanghatás.
@RakshasaGirl:
Becsülöm a lelkesedésed, és figyu csaj létedre is lehetsz kalandor /Lara Croft, Marion Underwood, Xena/, és ki tudja lehet, hogy arra is jár.:)
RakshasaGirl 2011.07.23. 22:44:37
Köszi.. :) Jó lenne, mert ha kiderülne hogy a környéken is látták, még gyalog is elindulnék.. :P Imádom a természetfotózást, úgyhogy ahova csak megyek, viszem a gépem is.. Jó lenne lencsevégre kapni.. ;)
Esprit 2011.08.14. 20:37:46
Hali. Még új vagyok ezen az oldalon,de tetszik nagyon. Főként a Fanyüvőről szóló cikkek. Sajna még nem nagyon tudtam körül nézni. Miért pont ezt a nevet kapta:Fanyüvő? Nem azt mondom,hogy nem hiszek benne ép ellenkezőleg. Csak fura! Vannak más oldalak ahol feltűnik.És mondjuk volt egy hozzá szóló aki ezt mondta: Fura,hogy nekünk Magyaroknak eddig nem volt yeti-je meg ilyenek és most itt van a Fanyüvő! Na nem azt akarta ezzel mondani,hogy csak kitaláció csak nem érti,hogy eddig hol és,hogy miért vártatot eddig magára. Azért párszor elgondolkodtam már azon,hogy vajon emberre tényleg nem támadna? Nem alázni akarom csak nem szeretnék szembe kerülni vele. Tényleg jó ez az oldal! Itt az olyanok akik hisznek az ilyenekben kicsit"otthon"lehetnek! Nem néz rád senki hülyén,hogy te most miről is beszélsz! Csak így tovább!