Szeretném az első olvasói leírásunkat felkonferálni. A poszt Tantos András műve, tudni kell, hogy ő szinte mindent tud a Hominid kriptidekről, szinte szakértő ebben a témában, emellett szinte professzori szinten ismeri az USA történetét. 

Üdv mindenkinek!

  Isti komám megkért, hogy írjak a mogollon szörnyetegnek nevezett hominidáról, aminek ezzel eleget is tennék. Emlékszem, hogy eléggé meglepett, amikor pár éve arról olvastam, hogy az Egyesült Államok sivatagos részein is észleltek nagylábakat. Viszont tudni kell rólam, hogy imádom a westernfilmeket, ezért egymás után kétszer is kiugrottam a bőrömből. Nagyon kedvelem Arizonát, szerintem az Egyesült Államok egyik legszebb állama és a történelme is igen érdekes. Most azonban nem erről lesz szó.

Az iromány témájául szolgáló lény a Mogollon-peremnek nevezett földrajzi tájegységről kapta a nevét, ám maga a mogollon kifejezést arra az archaikus indián kultúrára használják az antropológusok, amelynek egykori képviselői a későbbi Arizona állam középső vidékét lakták. Maga több ezer méter magas, gyéren lakott, szinte végestelen-végig nyugati sárgafenyőkkel borított perem is itt húzódik. Ideális élőhely egy remeteéletet élő vadember számára, mégha a szkeptikusok szerint kizárt dolog, hogy egy ilyen állat fennmaradjon itt. A szörnyet 2-2,5 m magasságú, romlott szagot árasztó, magas hangokat kiadó, sötét szőrű humanoidnak írják le. Az arca, a mellkasa és a kéz-, valamint a lábfejei csupaszok. A szemtanúk és a kutatók szerint jobbára félénk, zömmel éjszakai életmódot folytató teremtmény. Viszont gyakoriak azok a beszámolók, amikor egy-egy éjjelen túrázók táborhelyeit látogatja meg. Az állam hegyeiben és sivatagaiban is otthon érzi magát, tehát nem csak a Mogollon-perem vidékén pillanthatja meg a szerencsés természetjáró.

   A környék indián törzsei is ismerik. Fel-felbukkan a sziklákon található indián rajzolatok motívumai közt. Sőt, a Fehér-hegyi Apacs Nemzet tagjai néhány évvel ezelőtt arról számoltak be, hogy igencsak megszaporodtak az észlelések a Fort Apache indián rezervátum területén. A szemtanúk dolgos, egyszerű, de szavahihető emberek és a tüzes víz sem volt semmilyen befolyással rájuk, midőn az észlelések történtek.

   Az első dokumentált észlelést 1903-ban közölte a The Arizona Republican nevű lap. A cikkben egy hosszú, fehér szőrű lényt írtak le, amelynek a szakálla a térdéig ért. A Grand Canyon közelében figyelték meg. Két pumát ütött le egy furkósbottal és megitta a vérüket. Érdekes, hogy a kreatúra leírása igencsak eltér a következőktől. Nekem ez inkább az Oroszország félreeső vidékein látott vademberekre, az almaszokat juttatta eszembe.

A következő eset egy gila megyei, az 1900-as évektől az 1940-es évekig terjedő időszak észlelés-sorozatát dolgozza fel. Az első szemtanú egy névtelen talajkutató, aki az állam középső részén emelkedő Mazatzal-hegységben lévő ezüstlelőhelyén dolgozott. Minden héten felpakolta a szamaraira a kibányászott nemesfémet, majd elindult a Globe-ot Phoenixszel összekötő postakocsiúthoz hogy felszerelésre cserélje. Az egyik szurdokban két szőrös óriással találta szembe magát, melyek nem voltak hajlandóak elmozdulni az útjából. Néhány percnyi feszült várakozás után a bányász úgy döntött, kerülőutat tesz. A beszámolója alapján az egyik lény nőnemű volt. Jól látható emlői voltak és a másiknál, a hímnél – amely megközelítette a 2,5 m-es magasságot - kisebb termetű volt. A férfi hamarosan elhalálozott és egy másik talajkutató vásárolta meg a területet, ám ő semmilyen majomembert nem látott a környéken.

   A tulajdonos később eladta a területet egy harmadik embernek – a beküldő apjának - és innentől kezdve ismét érdekessé válik a dolog. 1943 nyarán a férfi felvitt egy csoport gyereket a hegyekbe – a régi bányásztábor épületeiben szálltak meg – és azok elindultak tűzifát gyűjteni. Hirtelen körülbelül 50 méternyi távolságból valami rájuk bömbölt a fák közül. A kölykök azonnal elszaladtak, de másnap reggel visszamerészkedtek és egy patak fövenyében három kisméretű, felegyenesedve járó lény csupasz lábnyomaira bukkantak. Mintha három kisgyerek sétált volna mezítláb a patak mentén. A harmadik említésre méltó eset az volt, amikor a történeteket beküldő bátyja és néhány cimborája felment, hogy ünnepeljen egyet. Nemrég ért véget a II. világháború, amelyből mindannyian kivették a részüket. Miután aludni tértek, felfigyeltek arra, hogy egy üvöltöző ismeretlen lény ugrott fel a gerendaház tetejére. A férfiak tüzet nyitottak a .30-30-as Winchestereikkel, de nem sikerült megsebezniük, mivel másnap nem találtak vérnyomokat. Egy év múlva a beküldő és az apja ismét felkeresték a hegyi birtokot. A reggeli mosogatás közben az édesapja észrevehetett valamit, mert hirtelen felkapta a puskáját és beszaladt a vadonba. Nemsokára visszatért és egy fiatal lényről számolt be, amivel szemtől-szembe találta magát. Akkoriban még nem volt elterjedt a nagyláb-elnevezés, ezért förtelmes havasi embernek nevezte. A leírása alapján a szörnynek lapos arca és sötétbarna vagy fekete szemei voltak, továbbá rövid, barna szőr borította a teremtmény arcát.

   Egy másik beszámoló egy híres kriptozoológustól, Don Davistől származik, aki az 1940-es években cserkészként pillantotta meg a szörnyet: „A lény hatalmas volt. Mélyen ülő, kifejezéstelen szemei voltak, melyeket csak nehezen lehetett észrevenni. Az arca jobbára szőrtelennek tűnt, viszont oldalt már szőrös volt. Masszív mellkasa, vállai és karjai voltak, különösen a felkarjai, bőven 6 hüvelyk (15,24 cm) feletti volt az átmérőjük, de talán sokkal több is. Úgy láttam, elég szőrös volt, de azt már nem figyeltem meg, mennyire dús volt a szőrzete. Az arc/fej nagyon szögletes volt, oldalt és állban is, mint egy doboz.”

   A következő észlelés 1975-ből származik és a szemtanú akkoriban 15 éves volt. A helyszín Tucson városának, Pima megye székhelyének közvetlen környezete, a Sabino Canyonba vezető út. A fiatalember gyakran barangolt ezen a környéken, amikor ellógott egy-egy óráról, vagy éppen lyukasórája volt. Tehát lakott területhez közel eső helyszínről van szó. A Sonorai-sivatag élővilágát tanulmányozta, valamint indián leletek után kutatott a kaktuszok és a kreozot cserjék közt. Az észlelés idején egy régi karám közelében keresgélt és már percek óta iszonyatos bűzt érzett valahonnan. Majd a bozótoson keresztül egy alig 50 méterre lévő jókora termetű, szürkésbarna lényt vett észre, amint a földön guggolt és egy tasakos patkány vackának kiásásával volt elfoglalva. A kamaszkorú szemtanú az elképesztő látvány hatására szinte sóbálvánnyá merevedett, amíg a lény felé nem fordult. Erre aztán már rohanni kezdett, mint a szélvész, miközben néha hátrapillantott, hogy vajon kergeti-e a szörny.

   Akiknek csak elmondta, kinevették, hogy a nagyláb csak Kanadában fordul elő. Hónapokig nem mert az észlelés helyszínének a környékére se menni, később azonban összeszedte a bátorságát és egy alkalommal bemélyedéseket talált, amelyek közt 1,5 méteres távolság volt. Ágakat tört le és befedett velük néhány lábnyomot, majd megmutatta őket az egyik tanárának. Neki se tetszett a dolog. Többen mondták neki, hogy ez egy rossz tréfa, de most őszintén, ki a radai rosseb csinál hamis lábnyomokat egy olyan helyen, ahol nagy eséllyel fel sem fedezik őket? Az ilyen akciók sava-borsa az, hogy minél többen felfigyeljenek a tréfamester művére.

   A Bigfoot Field Researchers Organization honlapja szerint a legtöbb észlelés - szám szerint 25 – az Arizona középső részén fekvő Coconino megyéből származik. Itt többször előfordult, hogy a szörnyeteg a kempingezők lakókocsijait abajgatta. A poszt utolsó, 2008 augusztusára datálható beszámolója szerint egy ötfős család a Grand Canyon északi oldalán vadászgatott íjjal és nyíllal, amikor a következő hátborzongató találkozásban volt részük. A Nap leszálltával úgy döntöttek, hogy utánozni kezdik a nagyláb hangját, ugyanis amatőr szinten érdeklődtek a téma iránt. Hamarosan több válasz is érkezett. Magas, egy rettegő nő sikolyára emlékeztető hangok. Napszálltával a család fiatalabb tagjai nyugovóra tértek, a két legidősebb férfi azonban úgy döntött, még nem tér nyugovóra. Épp a tábortűz körül üldögéltek és beszélgettek, amikor ágak recsegésére lettek figyelmesek. Világosan hallották, hogy nem is egy, hanem egyszerre két ismeretlen lény is körüljárja a tábort. Nem osontak, hanem valósággal csörtettek és nagy pusztítást végeztek a növényzetben. Majd ezt követően faágakat és baseball-labda nagyságú köveket kezdtek el hajigálni az irányukba. A két férfi úgy döntött, itt az ideje, hogy behúzódjanak a lakókocsiba. A bent tartózkodó fiatalok közölték velük, hogy egy szemhunyásnyit sem aludtak a zaj miatt és az egyikük azt is mondta, hogy egy hangos sóhajt hallott közvetlenül a lakókocsi mögül. Úgy döntöttek, aludni térnek, ám a lámpa leoltása után egy fémes zajra lettek figyelmesek. A titokzatos jövevények többször megdobálták a járművet.

   A másnap eseménytelenül telt, ám az utána következőn ismét hívni próbálták a nagylábat, aminek az lett az eredménye, hogy éjszaka valami ismét megközelítette a tábort és legalább hatszor megrázta a lakókocsit. A beszámoló írójának fivére egész éjjel fent volt és egy mély, morgó hangra is figyelmes lett, amely éjféltájt hallatszott a szállásuk közvetlen közeléből és nagyjából 10 másodpercig tartott. Természetesen átkutatták a környéket lábnyomok után, de a talajt vastagon borították a lehullott levelek és fenyőtüskék. A földön csak azok az ágak és kövek hevertek, amelyekkel a lakókocsit és a kint tartózkodó férfiakat dobálták meg. Az viszont biztos, hogy a történet főszereplői nem szívbajosak.

   Nos, ez volna a mogollon szörnyeteg dióhéjban. Bevallom, nem igazán foglalkoztatnak azok az elméletek, amelyek megpróbálnak magyarázatot teremteni arra, hogy mely prehisztorikus lényből, emberelődből fejlődhettek ki ezek a mai, titokzatos hominidák. Engem elsősorban a szemtanúi beszámolók vonzanak. Az indiánok hozzáállása tetszik a legjobban, akik szerint ezek a lények mindig is a természet részei voltak.

Véleményem szerint ez inkább Meganthropus mint Gigantopithecus, hisz a Sasquatchtól nem láttunk eddig eszközhasználatra bizonyítékot. N.B.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.