Egy haveromnak meséltem az esetet, mármint a fanyűvő esetét. Nem nagyon hitt nekem, de kb. 1 hét múlva felhívott, hogy valami netes oldalon ráakadt egy fórumos beszélgetésre, ahol valami bácsiról beszéltek, aki majmokat látott a Mátrában. Megadta a téma felvetőjének e-mail címét, akivel felvettem a kapcsolatot, majd msn-en is beszéltünk. Azért vetettem bele ennyi "fáradtságot", mert a története(i) nagyon érdekesek, sok adatot tartalmaznak és megdöbbentően részletesnek és hitelesnek tűnnek. Megkértem, hogy egy levélben írja le az egész sztorit, s valóságos regényt írt. Pár helyen belejavítottam, de a lényeg megmaradt. Itt a szöveg:

 

"Eddig mindenki hülyének nézett, és én is magamat. Nem hittem a történeteknek, de mégis kísértettek. Egyszer ráakadtam neten egy leírásra, egy lényről, ami a Mátrában lakik. Így már én is hittem magamnak, és megosztottam a sztorijaim egy fórumon. Eztán akadtam rád....

Pesten lakom, de a nagyszüleim Mátranovákon laknak. Sokat tudok a faluról, mert sokszor járunk le oda a szüleimmel, évente 5-6-szor. Az ottani iskolások néhányával is tartom a kapcsolatot. Először az ő történetüket mondanám el. Sokakkal beszéltem, s a gyerekek közt kering egy szóbeszéd egy erdei lényről. Délutánonként a napköziben állítólag (bár én még nem tapasztaltam, de nem is oda járok suliba...) hangokat lehet hallani az erdő felől. Mintha valaki hívna egy másik valakit. A fiúk azt mondták először kísérteties volt, de hozzászoktak. Nem tudták nagyon leírni milyen hang is ez. Egyikük azt mondta, olyan mintha egy ember farkasvonítást utánozna, másikuk egy majom kiabálásához hasonlította, csak hosszabban tart. Egy jóbarátom, akit kiskorom óta ismerek megpróbálta utánozni, de csak nevettünk. Olyan volt mintha sikoltozna, de a hang végére nagyon mélyre lement. Na ennyit a hangjáról.

A nagyszüleim, mint mondtam Mátranovákon élnek. Nem tudom, hogy hisznek-e a lényben, mert általában elterelik a témát ha róla van szó, de hallottak már róla (mint sokan a faluban). Nagypapám fiatalkori barátja is a közelben lakik. Kicsit félek tőle, mert érdekes dolgai vannak...Nem a faluban lakik konkrétan, kicsit beljebb az erdőségek felé, de bejár a faluba, akkor is amikor én ott vagyok, s kiskorom óta történeteket mesél az erdőről. Nagypapám nevet rajta és jót szorakoznak, de én tudom, hogy komolyan gondolja! Fiatalkorában egy bányában dolgozott a mátrában és ez a bácsi (mi csak Jani-bának hívjuk :)) itt hallott az általad is említett állatról. Megkértem, hogy összes  történetét mondja el, hogy ezeket pontosan leírhassam. itt az első (kb. az ő szavaival):

A bányászok sokat meséltek az állatról. Valaki félelmetesnek írta le, valaki félénknek mondta. Nem hittem nekik, de ráfáztam. Mikor nem melóztunk én egy haveromnál laktam, mások saját házaikban. Hallottam, hogy voltak akik az ablakból látták, és voltak akiknek a házára mászott fel. Hamarosan én is láttam az erdőben. Hazafelé mentünk, mikor alkonyatkor egy lényt láttam elfutni a látókörömben. Úgy nézett ki mint egy madárijesztő. Elég nyurga alkata volt, és fehér szőr borította. Akkor megfogadtam, hogy megtalálom ezt a lényt!

Ez volt az első története, amit este mesélt, el, és hosszabban. Aznap és utána sem tudtam aludni, mert attól féltem bejön az ablakon. Később más meséket is mondott:

...Sokat kutattam az állat után. A bányászat után nyugdíjasként ide költöztem, és manapság már ez a hobbim a festészet mellett. Ahhoz képest, hogy sokat járom az erdőt 4x láttam életemben, és mindig este. Azt megjegyezhetem, hogy nem bírja az erős fényt. egyenesen fél tőle. Ahogy rávilágítasz egy zseblámpával eliszkol. Estefelé akadtam bele. Épp a favágásból mentem hazafelé, mert a tyúkoknak új ólt akartam készíteni. Megyek haza, mikor egy fáról előttem 5 lépéssel leugrik egy lény és sikoltozva elfut mellettem. Mondhatom halálra rémültem olyan rusnya volt, de tudtam, hogy ez az akiről még régen hallottam. A fejsze a kezemben volt, és mikor mellém ért odasóztam neki egyet a tompábbik élével. A vállát értem. Le is esett a földre a teremtmény. Olyan hosszú kezei voltak, hogy olyat én még nem láttam. Magához tért, de vállán felszakadt a bőr. Eloldalgott az erdő sűrűjébe. Hazamentem, s másnap egy bicskával utána eredtem. Csak akkor láttam meg, a fáról, amiről tegnap leugrott állati maradványok voltak. Ott ette meg a vacsoráját, hogy a lentiek ne zavarják és biztonságban ehessen. Okos kis lény, de nálam nem okosabb, mondtam én. Száradt vérnyomok mutatták az utat, ám egy idő után elvesztettem a nyomot. Kitaposott ösvényen haladt, így eztán is követni tudtam. Egy dombhoz értem egy tisztás szélén, ahol egy mélyedésre leltem. Ez lehetett a vacka. Bűz volt, és csontok a lény "lakásában". Nem találtam semmit így hazamentem.

Na itt megfagyott bennem a vér. Nagyon íjesztő történetek voltak ezek egy kisgyereknek. De még sokat mesélt az öreg:

.......A szomszéd mesélte, hogy az erdőben járt, mikor látott egy majmot, amint ássa a földet, és onnan gyökereket kapar ki és rágicsálja azokat. Azonnal megrémült és hazaszaladt. Mondtam, hogy nem csak húst eszik de akkor gombát is. Egy hónappal később a faluban elvitték az egyik nő 2 csirkéjét, és a pulikutyáját pofán csapták. Csúnya seb volt az állat pofáján, és fájlalta a lábát. Féltettem a tyúkjaimat, így elkezdetem erősíteni az óljukat. ///csak egy közbevetés. A bácsinak hatalmas kutyája volt. Valami orosz medveölő vagy nem tudom, de óriási kutya. Pár éve pusztult el, 15-16 éves volt azt hiszem./// Eztán, ez olyan 95-ben volt, sokan látták a lényt. Béla barátom is, aki szintén bányász volt. Azt mondta egy fára mászott éppen fel, ám amint meglátta elfutott. Én is kezdtem félni az állattól, mert a faluban már 4 házba is betört és 5 tyúkot megölt. Sokan rókára fogták a dolgot, de aki látta a lényt tudta hogy a róka nem csinál ilyet. Emellett két kutya is megsérült. Bereteszeltem a házam minden este, de nem kerültem el a szörnyet. Egy este ugatást hallok kintről. Rögtön eszembe ötlött, hogy Bercit a kutyámat kinnhagytam. Fogtam a bicskám és rohantam ki, de nem hittem, hogy valóban a lény látogatott meg hogy. Ám nem arra számítottam amit láttam. A fehér bestia rossz háznál kopogtatott, mert Berci megragadta a könyökét és a földre teperte. Odarohantam, mert a halálát már mégsem akartam a lénynek és leszedtem róla Bercit. Az állat halálfélelembe volt, könyökén felszakadt a bőr és horzsolások voltak a testén, még szerencse, hogy a nyakát nem érték harapások. Felpattant és négykézláb elfutott. Olyan gyors volt így mint egy kutya. Berci a nyomába eredt, de csak a kerítésig követte. Másnap láttam, hogy megpróbálta kifeszíteni a tyúkól ajtaját, de nem sikerült neki. Azóta nem láttam.

Ezek voltak az öreg történetei, de mindig kicsit máshogy meséli el így egy kis fantáziát is látok benne, de ezeket mind akkor mondta el amikor megkértem mondja el az összeset, hogy leíhassam. Jegyzeteltem, így én nem költöttem át semmit. Jani bá le is rajzolta a lényt, mivel hobbiból fest. Több képe van róla, de ott helyben rajzolt egyet nekem. Kicsit túl művészi lett, de azért nagyjából látható hogy milyen lehet. A bácsi mindig is nagyon szerencsésnek látta magát, hogy ennyiszer láthatta. Sokszor mondja, hogy azért jött a világra, hogy megtalálja a lényt. Hát lehet hogy kicsit őrült, de még ma is kimegy az erdőbe, hogy megkeresse régi "barátját". És vett egy másik kutyát."

 

Mormoth rávilágított pár dologra amit eddig is sejtettem. A teremtmény éjszaka mozog, érzékeny a fényre, így valószínű, hogy talán Földalatti életmódra rendezkedett be.