A Kongamato az egyenlítői Afrika esőerdeiben élő állítólagos kriptid. Mely a leírások alapján egyértelműen egy a Pterosaurusok közé tartozó állatfaj. Azon belül is a leírások alapján a Rhamphorhynchidae-család egy faja. Ezen repülő őshüllők kistermetűek. A kifejlett példány egy m hosszú és a szárnyfesztávolsága 2 m. A csontozata könnyű így alig nyomhatott többet 5 kg-nál. A farka 20 cm hosszú.

Életmódja nem ismert. A beszámolók többször is említik, hogy hajókat és embereket támadnak meg. Ez alapján nagyon agresszív természetűek. Ez a hozzáállás lehet a terület vagy pedig a kicsinyek védelmének érdekében. De az is lehet, hogy csak nagyon nem kedvelik a betolakodókat.

A kövületek azt tanúsítják, hogy a pterosaurusok főleg hallal táplálkoztak. A fejformája a fogakat eltekintve nagyon hasonlít az ollóscsőrű madárra. Ebből kiindulva valószínűleg ahhoz hasonló módon is halászot. Alsó csőrkáváját a vízbe tartva repült el felette és ha egy hal fennakadt a hegyes fogain, akkor az egészben nyelte le. A halakon kívül talán még nagyobb rovarok és hernyók is felkerülhetnek az étlapjára.

Az egészen biztos, hogy tojásokkal szaporodnak, akárcsak a hüllők többsége.  A hím és a nőstény talán egész életre választ magának párt. A nőstény 2-3 tojást rak le és a fiókákat gondosan ápolják, amíg elég nagyok nem lesznek az önálló életre.

A Ropen szintén egy állítólagos fennmaradt pterosaurus-féle, amely azonban Afrikától több  ezer kilométerre, Pápua Új-Guineán él. A leírások szerint ez a lény valamivel nagyobb, mint a Kongamato. A szárnyfesztávolsága 6 m. A szárnyai szintén denevérszerűek. A fején pedig taréj helyezkedik el. Ez leszűkíti a kört az állítólagos pterosauriák között. Míg a Kongamato valószínűleg egy Rhamphorhycnhus, addig a Ropen talán egy Pteranodon vagy legalábbis egy a Pteranodontidae-családba tartozó faj.

Szaporodása és halászata megegyezhet a Kongamatoval. A viselkedése azonban más. A Kongamatot rendszerint nappal látták. A Ropent a legtöbb alkalommal éjszaka vélték látni. Ez alapján arra lehet következtetni, hogy éjszakai állat. Van azonban egy tulajdonsága, amely felettébb érdekessé teszi. A beszámolók szerint fényt bocsát ki magából, akárcsak a szentjánosbogár. Lehet, hogy azokhoz hasonlóan így udvarolnak egymással a hímek és a nőstények. A beszámolók szerint nem csak halakat esznek, hanem emberi hullákat is. Vagyis dögevők.