Sziasztok ezen a napfényes novemberi napon. Régen szolgáltam már nektek bejegyzésel, de most egy igazán félelmetes témát fogunk boncolgatni. A Nagy Britannia Higcere faluban egy különös lényről szólnak az írások már évszázadok óta.

Azt mondják, hogy ennek a lénynek a légzése sipoló, és legjobban a barna delfinre hasonlít, attól eltekintve, hogy ez a fákon lakik, és gyakran elkezdték üldözni a területükre érkező fiatal nőket.

Persze a falu lakosai démonnak gondolták, és megkérték a helyi lelkészt, hogy üldöze el őket, az ördögüzés után a Vörös Tengerbe menekültek ezek a lények, és 1000 vagy 100 évig nem is térnek vissza.

Az első modernkori említése a lénynek Sir. Stafford Northcote megemlíti a naplójában, hogy egy este szellemeket láttak a Highcerei székesegyház mellett lévő tiszafánál. A férfi úgy gondolta, hogy talán egy Grampus volt az.

1893-ban William Nicholson természettudós arra utalt, hogy talán a Grampus hangutánzó szó, talán szuszogást jelent, mint az orkáknál /gyilkos bálna, tudjátok, mint Willy/ a lélegzés.

Furcsamód a Brit szigetek tele vannak ilyesféle a lényekkel.

Például a kelpie, amely egy vízben élő lóra hasonlít és nagyon alattomos, a legendák szerint alázatos lónak adja ki magát, és ha akad egy olyan balek, aki ráül, azzal beszáguld a vízbe és a vízbe folytja. De több más ilyen lény is van, amelyek lóra hasonlítanak: a skót Each Usige, az ír Alastyn, de hasonló teremtmény az ír Dobar chu, amely félig farkas félig hal, és szereti az emberi húst.

/Róla majd később, de elég hálás téma/

Ezek a történetek különös módon hasonlítanak az Ausztrál Bunyipra, de itt valószinűleg méhlepényes emlősőkkel állhatunk szemben.

A bálna szerű légzés és a kétéltű életmód valószinűsítheti, hogy ezek a lények talán a cetfélék evolúciójának élő kövületei.

Mint mindenki tudja, a cetek csak az utóbbi pár millió évet töltötték a vízben. Eddig csupán kétéltű lényekként éltek, egyfajta melegvérű krokodilként, vagy mint a ma élő fókák.

Lehetséges, hogy egy fajuk erre az életmódra specializálodott, és kint maradt a szárazföldön, majd a jégkorszak után átnyergelt a mocsarakra, mivel a partvidékeket befoglalták az akkoriban Angliában élő prehistorikus vadászok.

Ennyi volt mára.

Legyetek rosszak:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.