Tantos András barátom egy újabb érdekes hominidával lepett meg minket, az év első posztja és egyben vendégposztja...

Kaliforniáról a legtöbb embernek a homokos tengerpartok, a pálmafák, a nagyvárosok és a hollywoodi álomgyár jutnak eszébe. Az Amerikai Egyesült Államok harmadik legnagyobb államának azonban van egy kevésbé ismert arculata is. Számos furcsa történet született már tavi szörnyekről, rejtélyes égi fényekről, valamint a szárazföld belsejében heverő spanyol gályákról, melyeket már félig betemetett a forró homok. És tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de egy viking sárkányhajó roncsának észleléséről is írtak már az újságok. Azt is sokan tudják, hogy Észak-Kalifornia vörösfenyőkkel borított hegyeiben a fák közé merészkedők viszonylag gyakorta észlelnek nagylábakat, de azt már kevesebben, hogy az állam déli részén lévő San Diego megyében is él egy titokzatos hominida: a Borrego homoki embere.

A lény élőhelye a Colorado-sivatag, mely valójában a Mexikóra és az Egyesült Államokra

is kiterjedő óriási Sonorai-sivatag legnyugatibb csücske. Ez a barátságtalan vidék az észak- amerikai sivatagok legforróbbika. Ebben a sivatagban található az Anza-Borrego-sivatagi

Állami Park is, mely nevét egy spanyol felfedezőről: Juan Bautista de Anzáról és a kanadai

vadjuh spanyol nevéről kapta. Ezen állat neve egyébként félrevezető, mivel élőhelye

Kanadától egészen Mexikóig terjed. Ennek a parknak a területén fekszik a Borrego Badlands nevű vidék, melyet valaha tenger borított és a visszahúzódása után egy 20 mérföld széles

és 15 mérföld hosszú terület maradt hátra, melyet labirintusszerűen behálóz a sok-sok

szirt, domb, vízmosás és szurdok. Egy háromezres lakosú város is áll itt, melyet Borrego

Most pedig egy kis történelmi visszatekintéssel folytatnám a posztot. Kalifornia egyik

legfontosabb eseménye az 1848-49-es nagy aranyláz. A Mexikótól elszakadt köztársaságot valósággal elárasztották az Amerika többi részéről és a világ minden tájáról idesereglő bevándorlók. Ekkor lett San Franciscóból nagyváros, a települések pedig oly 

robbanásszerű sebességgel épültek, hogy valóban rászolgáltak a boomtown elnevezésre. Vad és veszélyes

helyek voltak ezek: virágzott az alkoholizmus, a prostitúció, valamint az erőszak és

mindenki fegyverrel járt. Ez az elangolosodás aztán gyökeresen megváltoztatta a Kaliforniai Köztársaság arculatát, végső soron pedig ahhoz vezetett, hogy a valamikori spanyol gyarmat 1850-ben az Egyesült Államok tagjává vált. A Kaliforniába érkezők töredéke gazdagodott csak meg az olyannyira áhított nemesfémből,

az aranylelőhelyek néhány év alatt kimerültek, az aranyvárosok oroszlánrésze szellemvárossá vált, nagyon sok szerencsevadász pedig az életével fizetett a kalandért. Ennek ellenére még a 20. század elején is számos megszállott járta Dél-Kaliforniát, hátha Fortuna a kegyeibe

fogadja és milliomossá teszi. Ők voltak az első fehér emberek, akik megpillantották a

Borrego titokzatos teremtményét. Egy az 1970-es években meginterjúvolt egykori talajkutató azt állította, hogy 1939-ben egy csapat felegyenesedve járó majom rontott rá, miközben a Borrego Springstől keletre található mélyedésben táborozott. Az egyetlen szerencséje az

volt, hogy a rejtélyes lények féltek a tűztől és nem merték jobban megközelíteni. Támadóit

rendkívül magas, fehér szőrű, vörösen izzó szemű kreatúráknak írta le. A szemtanú neve

sajnos nem ismert, mivel névtelen kívánt maradni.

 

Az 1964-es esztendő első hónapjában aztán egy Victor Stoyanow névre hallgató férfi –

foglalkozását tekintve a sereg őrnagyi rangban lévő tisztje - szintén a mélyedésben járt. Egy a cocopa törzs indiánjai által már régóta emlegetett földalatti labirintus után kutatott, amikor 14 hüvelyk (35,56 cm) hosszú és 9 hüvelyk (22,86 cm) széles, többnyire párhuzamosan

haladó lábnyomokra lett figyelmes. Többször visszatért a helyszínre, lefotózta őket, valamint gipszöntvényeket is készített, de nem tudni, hogy ezek hova keveredtek az eltelt évtizedek során. Stoyanow őrnagy azt nyilatkozta, hogy reméli, nem ő lesz az a szerencsétlen, akinek a szeme elé kerül az a fenevad, ami a nyomokat hátrahagyta.

A következő történet egy Harold Lancaster nevű talajkutató nevéhez fűződik. Valamikor

1968 júniusában épp reggelihez készülődött, amikor a következő esemény játszódott le: „Egy embert vettem észre, amint a sivatagot járta. Az alak egyre közelebb jött. Azt hittem, egy

másik talajkutató lesz. De aztán felkaptam a távcsövemet és életem legmeghökkentőbb

látványában volt részem: egy igazi, hatalmas majomember volt. Hallottam már a tuolumne

megyei rikoltozó óriás majomemberről, amely pár évig ijesztgette az ottani embereket. Még

fel is mentünk egy másik fickóval, hogy megkeressük. Aztán eldöntöttem, hogy csak egy

átverés és sose gondoltam volna, hogy egy napon elém kerül egy.” A férfi felkapta a .22-es kaliberű pisztolyát és néhányszor a levegőbe lőtt. A lény „jó másfél métert ugrott”, egyenesen Lancasterre nézett, majd megfordult és eliszkolt. Találtam még egy beszámolót egy homoki emberről, melyet egy Frank Cox nevű vadász

ejtett el a san diego megyei Warner közelében egy Dead Man’s Hole nevű helyen. A San

Diego Union című lap is beszámolt az esetről. A lényt egy ember és egy medve keverékének írták le. Kisméretű feje volt erős állkapcsokkal és előreálló fogakkal. Nagyon izmos testalkattal rendelkezett és olyan két mázsát nyomhatott. A lábfejei pedig 24 hüvelyk (58,8 cm) voltak

Az észlelések száma a mai napig emelkedik. 1998-ban egy nyári délutánon történt, hogy

egy a La Jolla Indián Rezervátumba látogató turista váratlanul bizsergést érzett a tarkóján. Megfordult és megrökönyödve vette észre, amint egy magas, felegyenesedve járó, barna alak az ösvényre ürít, amin az előbb végigsétált. A helyszínen az emberére hasonlító fekáliát talált. A szemtanú a haditengerészetnél szolgált akkoriban és évtizedes vadásztapasztalattal rendelkezett. Azt mondta, hogy az ismeretlen emberszabású olyan zajtalanul mozgott, hogy az már félelmetes. Ugyanezen a nyáron esett meg, hogy kirándulók furcsa lábnyomokat

találtak a mexikói határ közelében emelkedő Boundary-csúcs környékén. Egy valami biztos:

él arrafele egy lény, amire nincs hivatalos magyarázat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lyphian 2012.01.02. 18:32:55

Ez nagyon király poszt, az utolsó kép nagyon tetszik! Amúgy minden lény felkutatásának kezdete egy lábnyommal kezdődik? Hmm valamiért ismerős :D Lehet hogy maga a Kriptozoológia is egy megmagyarázhatatlan lábnyomból indult ki oO Boregoi homokember, észben tartom. Egyébként, a Túlélés Törvényei című műsorban lehet látni a Badlands-et. Nagyon rossz lehet ott eltévedni...de ahogy olvastam, valami él ott >.< és még ma is látják őket, wáááh A piros szemek értelmet nyernek ha azt, nézzük, milyen helyen élnek ezek...

Válasz erre 

KMJ 2012.01.02. 19:39:57

Hmm, önkéntelenül is beindul a fantáziám, lehet, hogy ezek a lények végeztek a vikingekkelxD... Amúgy én is találtam egyszer a Piliscsabai erdőszéli földúton önkéntelenül is egy emberi ürülékszerü valamit, biciglivel majdnem bele mentem, vagy lehet, hogy bele is mentem már nem tudom, de apám hívta föl rá a figyelmem, de ő gondolkodás nélkül az emberekre fogta, pedig az elég forgalmas út, na mindegy.
Majd az armagedonnál lehet, hogy előjönnek ezek:D.

Válasz erre 

Néma Bob · http://kriptid.blog.hu/ 2012.01.03. 10:21:35

KMJ:

Emberszerű ürülék, hmmm... Érdekes.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: