A lény élőhelye a Colorado-sivatag, mely valójában a Mexikóra és az Egyesült Államokra
is kiterjedő óriási Sonorai-sivatag legnyugatibb csücske. Ez a barátságtalan vidék az észak- amerikai sivatagok legforróbbika. Ebben a sivatagban található az Anza-Borrego-sivatagi
Állami Park is, mely nevét egy spanyol felfedezőről: Juan Bautista de Anzáról és a kanadai
vadjuh spanyol nevéről kapta. Ezen állat neve egyébként félrevezető, mivel élőhelye
Kanadától egészen Mexikóig terjed. Ennek a parknak a területén fekszik a Borrego Badlands nevű vidék, melyet valaha tenger borított és a visszahúzódása után egy 20 mérföld széles
és 15 mérföld hosszú terület maradt hátra, melyet labirintusszerűen behálóz a sok-sok
szirt, domb, vízmosás és szurdok. Egy háromezres lakosú város is áll itt, melyet Borrego
Most pedig egy kis történelmi visszatekintéssel folytatnám a posztot. Kalifornia egyik
legfontosabb eseménye az 1848-49-es nagy aranyláz. A Mexikótól elszakadt köztársaságot valósággal elárasztották az Amerika többi részéről és a világ minden tájáról idesereglő bevándorlók. Ekkor lett San Franciscóból nagyváros, a települések pedig oly

robbanásszerű sebességgel épültek, hogy valóban rászolgáltak a boomtown elnevezésre. Vad és veszélyes
helyek voltak ezek: virágzott az alkoholizmus, a prostitúció, valamint az erőszak és
mindenki fegyverrel járt. Ez az elangolosodás aztán gyökeresen megváltoztatta a Kaliforniai Köztársaság arculatát, végső soron pedig ahhoz vezetett, hogy a valamikori spanyol gyarmat 1850-ben az Egyesült Államok tagjává vált. A Kaliforniába érkezők töredéke gazdagodott csak meg az olyannyira áhított nemesfémből,
az aranylelőhelyek néhány év alatt kimerültek, az aranyvárosok oroszlánrésze szellemvárossá vált, nagyon sok szerencsevadász pedig az életével fizetett a kalandért. Ennek ellenére még a 20. század elején is számos megszállott járta Dél-Kaliforniát, hátha Fortuna a kegyeibe
fogadja és milliomossá teszi. Ők voltak az első fehér emberek, akik megpillantották a
Borrego titokzatos teremtményét. Egy az 1970-es években meginterjúvolt egykori talajkutató azt állította, hogy 1939-ben egy csapat felegyenesedve járó majom rontott rá, miközben a Borrego Springstől keletre található mélyedésben táborozott. Az egyetlen szerencséje az
volt, hogy a rejtélyes lények féltek a tűztől és nem merték jobban megközelíteni. Támadóit
rendkívül magas, fehér szőrű, vörösen izzó szemű kreatúráknak írta le. A szemtanú neve
sajnos nem ismert, mivel névtelen kívánt maradni.
Az 1964-es esztendő első hónapjában aztán egy Victor Stoyanow névre hallgató férfi –
foglalkozását tekintve a sereg őrnagyi rangban lévő tisztje - szintén a mélyedésben járt. Egy a cocopa törzs indiánjai által már régóta emlegetett földalatti labirintus után kutatott, amikor 14 hüvelyk (35,56 cm) hosszú és 9 hüvelyk (22,86 cm) széles, többnyire párhuzamosan
haladó lábnyomokra lett figyelmes. Többször visszatért a helyszínre, lefotózta őket, valamint gipszöntvényeket is készített, de nem tudni, hogy ezek hova keveredtek az eltelt évtizedek során. Stoyanow őrnagy azt nyilatkozta, hogy reméli, nem ő lesz az a szerencsétlen, akinek a szeme elé kerül az a fenevad, ami a nyomokat hátrahagyta.
A következő történet egy Harold Lancaster nevű talajkutató nevéhez fűződik. Valamikor
1968 júniusában épp reggelihez készülődött, amikor a következő esemény játszódott le: „Egy embert vettem észre, amint a sivatagot járta. Az alak egyre közelebb jött. Azt hittem, egy
másik talajkutató lesz. De aztán felkaptam a távcsövemet és életem legmeghökkentőbb
látványában volt részem: egy igazi, hatalmas majomember volt. Hallottam már a tuolumne
megyei rikoltozó óriás majomemberről, amely pár évig ijesztgette az ottani embereket. Még
fel is mentünk egy másik fickóval, hogy megkeressük. Aztán eldöntöttem, hogy csak egy

átverés és sose gondoltam volna, hogy egy napon elém kerül egy.” A férfi felkapta a .22-es kaliberű pisztolyát és néhányszor a levegőbe lőtt. A lény „jó másfél métert ugrott”, egyenesen Lancasterre nézett, majd megfordult és eliszkolt. Találtam még egy beszámolót egy homoki emberről, melyet egy Frank Cox nevű vadász
ejtett el a san diego megyei Warner közelében egy Dead Man’s Hole nevű helyen. A San
Diego Union című lap is beszámolt az esetről. A lényt egy ember és egy medve keverékének írták le. Kisméretű feje volt erős állkapcsokkal és előreálló fogakkal. Nagyon izmos testalkattal rendelkezett és olyan két mázsát nyomhatott. A lábfejei pedig 24 hüvelyk (58,8 cm) voltak

Az észlelések száma a mai napig emelkedik. 1998-ban egy nyári délutánon történt, hogy
egy a La Jolla Indián Rezervátumba látogató turista váratlanul bizsergést érzett a tarkóján. Megfordult és megrökönyödve vette észre, amint egy magas, felegyenesedve járó, barna alak az ösvényre ürít, amin az előbb végigsétált. A helyszínen az emberére hasonlító fekáliát talált. A szemtanú a haditengerészetnél szolgált akkoriban és évtizedes vadásztapasztalattal rendelkezett. Azt mondta, hogy az ismeretlen emberszabású olyan zajtalanul mozgott, hogy az már félelmetes. Ugyanezen a nyáron esett meg, hogy kirándulók furcsa lábnyomokat
találtak a mexikói határ közelében emelkedő Boundary-csúcs környékén. Egy valami biztos:
él arrafele egy lény, amire nincs hivatalos magyarázat.