Mokele Membe

2010.04.15. 10:51

 

Bizonyára mindenki ismeri Sir Arthur Conan Doyle tudományos-fantasztikus művét. Az elveszett világot, ha más nem akkor az abból készült filmadaptációkat. A történet szerint egy tudományos expedíció a 19 században egy Dél Amerikai fennsíkra érkeznek, ahol dinoszauruszok, és más kihalt állatfajok élnek.
Ilyen elveszett világok a Földön még létezhetnek, ahol egy elszigetelt állatcsoport szabadon fejlődhetett évmilliókon át, mindentől elzárva. Ilyenek a Galapagos szigetek, és a Új Zéland szigete. És ilyen lehet a Közép Afrikai régió is. Pontosabban azon terület, amely Kongó, Kamerun, és Gabont fedi le.
A legkorábbi bizonyíték egy Egyiptomi ábrázolás, amelynek a hátoldalán két sauropoda /hosszú nyakú, négylábú növényevő/ viaskodik. De ezek az ábrázolások nagyon elterjedtek Egyiptomba.
Az egyiptomiak ősei valószínűleg még a Szaharabeli szálláshelyükön hallhatták ezt a történetet, az ott élő más törzsektől, akik a közép Afrikában élőktől szerezhettek róla tudomást.
Még a Biblia is megemlíti őket:
 

 

Itt található a Föld második legnagyobb vízgyűjtő területe, és itt olyan fajokat fedeztek fel, melyeket eddig csupán legendának véltek. Ilyen például a gorilla és az okapi, és a terület még tartogathat meglepetéseket. Ugyanis az esőerdők mélyén olyan lények élhetnek, melyeknek már 65 millió éve ki kellett volna pusztulniuk, de a környék őslakosai legendáiban nagyon is élő és virgonc teremtményeket mutatnak.
Az ott lévő klíma alkalmas a hatalmas hüllőknek az életben maradáshoz, és az esőerdők növényzete fedezi a táplálékigényüket, és a bennszülött pigmeus törzsek babonás tisztelet miatt nem mernek rájuk vadászni.
A legismertebb ilyen lény a mokele membe.
 Az első beszámoló egy 1776-ban egy Lievain Bonaventura nevű abé Kongó medencéről szólo könyvében említ egy állatot, mely 90 centiméteres lábnyomot hagy.
1909-ben Paul Grantz őrnagy látta a lény egy bőrdarabját, amikor a Zambiai Mambwala szigetén tartózkodott. Carl Hangenbeck egy hatalmas lényről számolt be, amely elefánt és sárkányszerű tulajdonságokat egyesített magában. Joseph Menges azonosította az Apatasaurusal. Hagenbeck expedíciót indított a lény felkutatására, de az ellenséges környezetbe hamar feladta.
Hans Schomburgh megemlíti, hogy Bangweulu-tóban azért nem élnek vízilovak, mert félnek a náluk nagyobb állattól.
1913-ban Von Stein kapitány pontosította a lény leírását.
A barnásszürke, sima bőrű állat körülbelül elefánt, de legalább víziló méretű. Azt mondják, hogy hosszú, rugalmas nyaka van, valamint csak egy hosszú foga, amelyet néhányan szarvnak tartanak. Páran azt is mondják, hogy hosszú farka van, mint egy alligátornak… Állítólag nappal kimászik a partra táplálékot keresni, amely teljes egészében növényi eredetű… Ssombo-folyónál magam láttam egy lábnyomot, amelyet a parton táplálékot kereső állatnak tulajdonítottak. A nyom friss volt, a közelben pedig sűrű növényzet…” Olyan esetről is hallott, hogy a bennszülöttek csónakban megközelítették, de az állat támadott, és megölte őket.
Itt tudta meg Európa a lény azon nevét, amely néven most a modern közvélemény illeti: mokele-mbembe /jelentése: szivárvány, hatalmas állat, aki megállítja a folyók áramlását/.
Az 1920-as évekbe több expedíció is elindult, hogy a rejtélyes fenevadat felkutassák, de ezek mind sikertelenül zárultak.
Az első találkozásra az Európai ember, és a mokele mbeme között 1981-ben kerül sor, mikor egy expedíció a Likouala folyó mellett, hallották egy hatalmas állat csörtetését, ahogy a folyóba menekül. A helyén összetört ágakat, és lábnyomokat találtak.
Herman Regusters mérnök a Tele tó közelében hallotta a lény üvöltését, és morgását és egy nagy állatot is látott a bozótban járni, és a vízben úszni.
De az első valóban szemtől szembe való találkozásra 1983-ban egy brazil expedíción került sor, mikor a Brazzaville-i Állatkert szakemberei kis híján közvetlen közelről le is videózták a lényt, de a kamerán rajta maradt a védősapka.
Így hát a 90-es években újra megindultak az expedíciók. A legnagyobb sikert egy 1992-es japán expedíció érte el: sikerült filmre venni egy mokele mbeme-t.
A hivatalos zoológia érthető módon nem fogadja el egy élő dinoszaurusz létezését, mely belerondítana az elméletükbe. Ők úgy gondolják, hogy a bennszülöttek biztos elefántra, vagy orrszarvúra gondolnak. De az 1976-od Powel expedíción a bennszülöttek egyből rámutattak a saurupodák képére.
De a Apatasaurus amellyel előszerettet hasonlítják a lény, csak Észak Amerikában élt a Kréta időszak végén. A másik olyan lény, amely szóba jöhet az a Rapetosaurus nevű fajra illik, amelynek a leleteit Madagaszkáron találták meg, de elképzelhető hogy elterjedt az Afrikai kontinensen, mivel Madagaszkár a harmadkor elején vált el az Afrikai kontinensről.
A szarv léte azt bizonyítja, hogy az évmilliók során hogy a saurupodák egy helyi jellegű faja alakulhatott ki.

A bejegyzés trackback címe:

https://kriptid.blog.hu/api/trackback/id/tr301922998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Néma Bob · http://kriptid.blog.hu/ 2010.04.15. 12:02:19

Hát jah. Most ki tudja, hogy a földön hány élőlény él, amiről azt hittük, hogy kihalt.
süti beállítások módosítása