Kanadában élő Bigfoot-ről, mint kiderült egy kedves, és aranyos nagy majom. Annyira, hogy Hollywood több családi film főszereplőjévé megtette. Az európai ember számára, viszont ismeretlen lehet az agropelter nevű szőrös majomféle, ami akár Stephen King regényből is előléphetett volna.

Lehetséges, hogy összefüggésbe hozható az USA középnyugati részén garázdálkodó Gonosz Majommal /nem a Family Guy-ban szereplő szekrényből kimutogató majomra gondolok/. Hegyes fülű, kutyaszerű pofával rendelkező négy lábon járó, agresszív lényként írják le, ami az agropelterhez hasonlóan agresszív. Különösen rühelli a kutyákat, de emberekre is rátámad. Több szemtanú is először kengurunak nézte /kenguru, az amerikai kontinensen elég bizarr, hát az ugyanott élő pávián is fura/, mivel két lábon futva ront a zsákmányára.

  

       

Ez a lény terrorizálja az Északnyugat Angliai Buckshaw városát. Gondoltak már farkasra, nagymacskára, vaddisznóra és hiénára. Ismerjük be, hogy ez a lény semmelyikre nem hasonlít.

A Felső Winsoncin  találtak egy hatalmas tokot, ami leginkább egy harcsa és egy cápa kereszteződésének hat. Ez a példány rekordméretű. Egyszerűen hatalmas. A hal ősei találkoztak a dinoszauruszokkal, és túlélték azokat, de úgy néz ki, hogy most az emberben ellenfélre talált.

A tokhalak hihetlen módon megritkultak, de egy ilyen nagy példány kifogását sikerként könyvelték el. A hal valószinüleg több ezer ikrát rakott le, ezzel is stabilizálva a nagytavak halvilágát.

Forrás: AP

A bolivia elnök 1883-ban egy érdekes trófeával tért vissza a dzsungelből. A kiszárított tetem egy 12 méter hosszú állaté volt, amelynek a feje mögött 4 méterre két kifejlett fej volt.

A lábai rövidek voltak, és rajta rettentő karmok sorakoztak. A lábát, a hasát, és a nyaka alsó részét páncél védte. A nyaka hosszú volt, és a fejei kutyára hasonlítottak. /Lehet, hogy ez túlzás, hogy három feje volt, tehát kezeljétek is így/.

Egy Gliveti nevű professzor megvizsgálta az állatot, és kijelentette, hogy nem szörny, hanem egy régen elveszett faj utolsó példányainak egyike, amiket még az indiánok meg is örökíthettek.

A teremtmény a híres Perce Harrison Fawcett alezredes angol felfedező is megpróbálta megkeresni. A fickó alapján mintázták Indiana Jones figuráját, és hasonlóan kalandos életutat járt be. Szolgált Ceylonba, majd később dolgozott az Angol Titkosszolgálatnak Marokkóban, itt tanulta meg a térképészetet, aztán Hong Kongba dolgozott, majd Írországba került. Hét expediciót vezetett Dél Amerikában. Ebbe az időszakban esett meg vele a lenti történet.

1907-ben, Percy Fawcett alezredes a brit hadsereg egységével a Perui-Braziliai határon állomásoztak. A Madre Dios városától nem messze fekvő Beni mocsárban, Fawcett látott egy különös élőlényt, amiről azt gondolta, hogy Diplodocus. A szörnyeteg kielemelte a fejét a vízből, de mire Fawcett lőni tudott volna, az lebukott a mocsárba. Később az indiánok mesélték, hogy ez az állat szeret csónakokat megtámadni.

Fawcett ezt a történetet mesélhete Arthur Conan Doyle híres angol írónak, minek hatására az megírta, az Elveszett világ című nagysikerű kalandregényét.

Brian Fawcett az apjáról írott könyvben megemlíti, hogy a Bolíviai Madidi folyó melletti dzsungelben sok ismeretlen rovar és kigyók vannak, de az őserdő mélyén él egy lény, ami hatalmas csapásokat hagy a dzsungelben.

A lény holttestét La Paz elnök kérésére, elzárták egy raktárba. 1925-ben pedig Fawcett megpróbálta megkeresni a titokzatos Z városát, de a nagy felfedező eltünt.

De a tetem talán még előkerülhet, valamelyik Bolíviai raktár poros mélyéről. 

Milyen lényt láthatott Fawcett?

Dinoszaurusz volt? Igen. Sauropoda dinoszaurusz volt? Igen. Diplodocus lehetett? Kétséges, mivel a Jura időszakban Észak és Dél Amerikát egy szigettenger választotta el. Lehet, hogy átúsztak, de az utóbbi leletekből kiderült, hogy a Diplodocusok jól megvoltak a saját élőhelyükön, és a Jura időszak végén szépen eltüntek, az összes többi sauropodával együtt.

Akkor más Dinoszaurusz faj volt. Vegyük sorra a tetteseket, amikból származhat a Madidi dinoszaurusz.

Saltasaurus: A páncél stimmel, és hosszú nyak is. Talán pár millió év alatt kialakult a fajnál.

Laplatasaurus: Hasonlít a fenti Saltasauruszra, kivéve abba, hogy taréjok voltak a hátán.

Maxakalisaurus: Kisebb mint a fent lévő dinók, de lehetséges, hogy köze van a Madidi dinoszauruszhoz.

Ennyi volt a mai kis utazásunk Dél Amerikába.

Az Amazónasz medencébe megtaláltak egy új pióca fajt, amely a  Tyrannobdella rex nevet kapta. Az első példányát 1997-ben egy Perui kislány orrába találták meg. A fogai öször nagyobbak egy normális piócáénál. Ez azt jelenti, hogy a fogai akkorák mint egy emberi hajszál.

De a lény elég kicsi. 5 centiméter hosszú és 1 centiméter széles. Azért kicsi, mert csak így tud behatolni az emlösők testüregjeiben.

Közeli rokonságban áll az Európai és Ázsiai piócákkal, ami azt is bizonyítja, hogy talán ez a teremtmény, még a Pangea szuperkontinensén alakult ki. Valószinüleg ez a pióca, még a T-Rex orrlyukában is megfordult.

Görland közelében több eddig, csak az óceánok más részein élő halfaj bukkant fel, ebből tíz teljesen új.

Ezek közül érdekes, teremtmény egy harcsaalakú halféle, de van új cápafaj, meg egy különös kistermetű halféle is.

Forrás: HVG

Kelet Afrika, volt az ősidőkben az emberi evolúció fontos színhelye volt, ahol a majom és az ember előszőr ketté vált, és kialakult az Australopithecus, majd a Homo Habilis, aztán a Homo Erectus elindult világhódító útjára. De van itt egy másik történet is ami, ugyanolyan érdekes, mint az előző.

Az Elefántcsontpartól, Zimbabwéig a híradások egy különös apró, és gonosz majomszerű lényről szóltak. Ez az agogwe. Nem olyan kicsi mint az Orang Pendek, de azért nem akkora hústorony, mint a Bigfoot, vagy az Alamaszt.

A fehér ember előszőr ezzel a lényel az 1900-as évek közepén találkozott, Elefántcsontparton. William Hitchens kapitány, éppen egy oroszlán vadászat közepette meglátta ennek az agogwe két példányát: 3-4 láb magas teremtmények voltak, humanoid testfelépitésüek. Rozsdabarna színű vastag bunda fedte a testüket. A vadász megpróbálta a lényeket követni, de az aljnövényzet túl sűrű volt, ezért inkább visszatért az oroszlánvadászathoz.

Hitchens beszámolóját a nyugai világ nyilvánvaló hitetlenségel fogadta. 1938-ban az angol Discovery magazinban megjelent egy beszámoló, az újabb találkozásról. 1927-ben egy japán teherszállító hajó, a legénység egy tucatnyi páviánt látott, ami között volt egy pár albinó példány is. De nem ez volt az érdekes.

Ugyanis a parton lévő cserjésből két hím agogwe lépett ki, és sétált el a páviánok között, amelyek nem léptek fel támadólag az agogwe-k ellen. Később egy másik európai csoport megfigyelt egy agogwe családot, ami egy apából, egy anyából, és egy kölyökből állt.

 Bernard Heuvelmans úgy gondolta, hogy az agogwe valószinüleg egy mai napig létező lévő austropithecus populáció tagjainak neve lehet, amelyek még őshonosak lehetnek Kelet Afrikában.

66 új növényt, 17 halfajtát, 5 békát, 3 kigyó, 2 hüllőt és 1 madarat fedeztek fel 2008 óta a Csendes Óceáni Borneó szigetén.

56,7 centiméter hosszú Phobaeticus chani botsáska faj, ami a leghosszabb rovar a bolygónkon. A mulu béka képes rövid siklórepülésekre, az ujjai között lévő uszóhártyával. Képes változtatni a bőre és a szeme színét, ami a világoszöldtől, a barnáig terjed.

A 7 centiméteres Barbourula kalimantanensis nevű békafaj a bőrén keresztül lélegzik és nincs tüdeje, ezért lapos a teste.

A bronzhátu siklónak, a nyaka veszély esetén elvörösödik. A hegyvidéki nindzsacsiga hímje  kalcium-karbonátból álló nyílakkal szaporodást serkentő hormot lő a nőstényre.

Forrás: MTI

Most egy kicsit szakadjunk el a földtöl és a víztől, és nézzünk fel egy kicsit az égbe, ahol ugyancsak furcsa lények lakoznak. Ez a Mennydörgő Madár.

Ahogy a lakota indiánok Wakyá-nak nevezik, a kwaka indiánok nootka néven ismerik, az ojibwák nyelvén, pedig binesi, vagy amiki. A mitoszok szerint ennek a lénynek szárnycsapásai a mennydörgés, a szeme villanása pedig a villám. Képes vihart okozni. Bizonyos történetek szerint emberi alakot vesz fel, és feleségül veszi az emberi asszonyokat. Sok indián törzs innen eredezteti magát. Megpróbálták a madarakat rabszolgaság alá vonni, de azok kegyetlen bosszút álltak az indiánokon. A sziúk szerint, ezek a teremtmények pusztították ki a sárkányszerű uthenkákat. Egy történet szerint egy bálnát emelt ki a vízből. Ez hasonlít a Roc madárra, ami ugyanezt a mutatványt elefántokkal csinálta meg.

Most térjünk át azokra a történetekre, amelyek miatt a Mennydörgő madár a kriptozoológia lényei közé került. 1890. áprilisában Arizonában két cowboy lelőtt egy hatalmas szárnyast lényt. Denevérszerű szárnyai, és krokodiléra hasonlító feje volt. Állítólag megpróbálták a teremtményt bevinni a legközelebbi városba, de a két szárnya  beakadt a pajtába, ezért nem tudták kivinni.

Állítólag készült fénykép, de az elveszett, és senki nem csinált róla másolatokat. Ez olyan mint egy városi legenda? Elárulom, az is. Nincs semmi megerősítés sem erről a lényről, se fotó, se semmi. Persze van két bizonyíték, amiről egyesek azt gondolják, hogy bizonyítja a történetet.

Az első az a híres "polgárháborús" fotó, amin pár az északi államok katonáinak egyenruhájában feszitő úriemberek állnak egy pteranodon felett. Igen, de ez a fotó, olyan fake mint annak a rendje.

Szóval ugorjunk, és egy sokkal ősibb emléket is nézzünk meg. Ez egy sziklarajz, Utahban, a Black Dragon Canonyban. Az elvakult kreaconisták, rögtön azt mondják rá, hogy Pterandon, pontosabban Quetzalcoatus. Egy gond, ez nem az. Nem arra hasonlít, sokkal inkább egy hatalmas madárra.

Több Thunderbird megfigyelés is történt a múlt században. 1977. július 25-dikén az Illinosi Lawdale városában 3 gyerek játszott a hátsó udvaron. Ekkor két hatalmas madár támadt rájuk. Kettő elmenekült, de az egyik madár, a tíz éves Marlon Lowe-t elkapta, majd két méter magasra emelkedett, és elengedte a fiút.

Loren Colman és testvére Jerry kikérdezték a szemtanúkat, akik egy hatalmas fekete tollú madarat írtak le, fehér gyűrűvel a nyaka körül. A szárnyfesztávolsága 3 méteres volt. Legjobban az Andoki Kondorkeselyűhöz hasonlították.

Ez volt a legjobban dokumentált Mennydörgő Madár észlelés a húszadik századba. 2002-ben láttak egy hatalmas madarat, aminek a szárnyfesztávolságát 4.3 méterre becsülték. Az ornitológusok szerint egy Steller tengeri sas volt /ennek a madárfélének a szárnyfesztávolsága 1,8-2,4 méter, tehát ez nagyon mutáns példány lehetett/.

2007-ben pedig a Texaszi San Antonio egén láttak egy újabb madárkát.

Szóval, mi is lehett a Thunderbird? Nem Pteranodon, mert akkor a szemtanúk nem madárnak mondták volna, és nem hasonlították volna a kondor keselyűhöz. A sziklarajz tanulsága szerint sem lehet az. A teremtmény valószinüleg egy Teratorn családba tartozó madár: A kondorkeselyű nagyobb rokonai. Hat millió évig élt Argentina területén. De azokkal ellentétben nem volt dögevő, kisebb állatokra vadászott a hírhedt Le Brea-i aszfaltavaknál. Sőt túlélték a mamutok kihalását is. Valószinüleg partra vetett vízi emlősök dögjeivel táplálkoztak. De mivel ügyetlen és nagydarab madarak voltak, gyakran elragadták az indiánok csecsemőit. Rémísztő.

És, hogy miért pont viharba jöttek? Valószinüleg kellett nekik a szél felhajtó ereje, hogy tudjanak repülni. Akkár csak a mai időkben. Valószinüleg a Sziklás Hegység legmagasabb bércein fészkelhetnek, ahol bizhatnak a szél felhajtó erejében.

Ez a Floridai szőrös úriember, arról kapta nevét, hogy büdös. Néha felment a elővárosokba. 2000-be a helyi sheriff hivatal két képet kapott erről a lényről, névtelen feladótól.

Nem szökött orángután, mert azt nem jelentettek sehol sem a környékről. Beöltözött ember sem lehet, mivel világít a szeme, bizonyítva a valódiságát.

A mamutos bejegyzésembe említettem, hogy fotó készült a Nepáli Stegodonról. Ez utóbbi lent látható. Köszönet Sch. Lacinak, az index kriptozoológiai fórumáról.

1817-ben megszületett Arany János, Irinyi János /a biztonsági gyufa feltalálója/, Joseph von Fraunhofer elkészíti az első hőképet a napról. Ez az év békés volt, és unalmas. Leszámítva azt, hogy 1817-ben egy tengeri kigyó bevette magát, a Bostonról északra lévő Glouchesterbe. Egy teljes hónapon keresztül mindenhonnan jelentették a lény feltünését.

A dolog különlegességét az adja, hogy a lényről halászok beszéltek, akik elég jól ismerték a környező vízek élővilágát. A teremtmény hossza 80 és 100 láb között változott. A feje akkora volt mint egy lóé, és egy kürtszerű képződmény volt a fején.

1817 augusztus 17-én két nő úszni látta a kikötő területén, semmi rosszat nem tett.

De csak 1918-ban kezdték el kivizsgálni a lényről szóló jelentéseket. A hajókon dolgozó kapitányok, ácsok és papok beszámolóit vették alapul. Pár egyén azt állította, hogy elfogták a teremtményt, de ezek a beszámolók alaptalanak bizonyultak.

De a teremtményről szóló beszámolók felkeltették George Washington egykori segédjének David Humprey tábornok érdeklődését. Ő írta le a teretmény fejét: miszerint a teremtmény feje a teknőséhez hasonlított, a feje nagyobb volt egy kutyáénál.

Több vakmerő személy megpróbálta becserkészni, és elpusztítani az állatot, de a puskalővések hatástalanok voltak a szörnyre.

 Dr. Antoon Oudemans és Dr. Bernard Heuvelmans / A kriptozoológia megteremtője/ ezekben az években kezdte meg a lényről szóló információk gyüjtését, régi feljegyzésekből. Itt kiderült, hogy az első beszámoló, egy hasonló állatról 1638-ban egy John Jossely nevű férfi tollából. Miszerint egy hajó, ami indiánokat szállított, megpróbálta elpusztítani a kigyót, de az indiánok tanácsa szerint kitért a lény elől, miszerint, hogy ha feldühítik, akkor szétzúzza a járművet.

1641-ben látták legközelebb az állatot, a jelentésbe leírták, hogy a teremtmény soha nem jön ki a partra.

A New Englandi Linnean Társaság kinevezett egy bizottságot, hogy vizsgálják meg az állatról szóló beszámolókat.1817 augusztus 18-dikán ki is adtak róla egy röpíratot. Ebben tudományos nevet is adtak a teremtménynek: Scoliophis atlanticus.

Ezek után sokáig nem lehetett látni a teremtményt. Valószinüleg, mert a gőzhajók elterjedésével, a lény a zaj, és a szenyezés miatt nem jutott elég táplálékhoz, és emiatt meg  a túlhalászás miatt elköltözött a partközelből.

De 1962-ben újra felbukkant a faj egy újabb tagja, a Massachusetti Marshfield partjainál. A Tengeri Kigyók elterjedt kriptidjei az óceánoknak. Minden kor, minden hajósa látta már őket, és előfordultak már incidensek ezekkel a lényekkel.

A Glosteri tengeri kigyó, volt az egyik legjobban dokumentált megfigyelés. De vajon mik is lehetnek ezek a lények? Mondták már őket plesiosaurusnak, de morfológiailag távol állnak tőlük.

Két elmélet létezik:

1. Mosasaurus: Ezek a teremtmények a Késő Kréta időszak végén felváltották az óceánokban az icthiosauruszokat. Elég mélyre leereszkedtek, hogy túlélhették a kréta-tecier eseményt.

2. Basilosaurus: Hatalmas eocéni őskori ragadozó fogascet. Külsőre igencsak hasonlít a tengeri kigyóra, ő másik gyakran emlegetett gyanúsított. Ami a legkülönlegesebb, hogy ez a lény nem jön ki a partra, és légköri levegőt lélegzik, akkárcsak a mosasaurus.

1492-ben Kolombusz Kristóf három hajójával átkelt a tengeren, és felfedezte Amerikát. A Kasztillíai királynak sok lényről írt, amelyek csak az új földön éltek. Ilyen volt egy olyan különös macska, amit az egyik vadász terített le.

A lénynek hosszú lábai voltak, és emberszerű(!) arca. De olyan vad volt, hogy le kellett vágni a melső lábait, de még így is vad volt. Meglátott egy vaddisznót, és megfojtotta a farkával.

A végtagjai hosszúak voltak, a fülei is sokkal hosszabbak voltak, mint a pumáé. A bundája pedig foltos volt. Az inkák Firenzei Kódexe cuitlamiztli néven emlegeti.

Bernal Díaz Del Castillo konkvisztádor Montezuma király állatkertjében két féle macskafélét látott, az egyik farkasra hasonlított. 1757-ben a lény megtámadott egy 14 éves fiút fényes nappal, pár évvel korábban pedig a leghíresebb katonát a környéken.

Az Onza legközelebb a XX.században bukkant fel.

1938-ban egy Indianai bankár, Dale Klell Lee majdnem lelőtt egy ilyen állatot.

1986 januárjában Andres Rodriguez Murillo mexikói farmer sikeresen végzett egy példányal.Mantalzán városában megvizsgálták az állatot. Mind kiderült, a lény hátsó lábán egy seb volt, amit egy jaguár okozott.

Az Onza milétére több elmélet van. Az egyik szerint a puma egy alfaja, míg a másik szerint egy teljesen új macskafaj.

De a zoologusok többsége azt mondja, hogy az onza, az ismert macskafaj a jaguarundi. Való igaz, hogy hasonlít bizonyos szempontból, de van egy fontos dolog, hogy a jaguarundi inkább egy menyétre hasonlít, és nem tud megölni egy felbőszült vadkant. Mivel ez a macskaféle, csak kisebb állatokkal táplálkozik, és nem támad meg embert. Ennek az elméletnek a továbbfejlesztése az, hogy az onza a jaguarundi egy másik vállfaja.

De az egyik legizgalmasabb dolog, hogy talán az onza az Észak Amerikai gepárd megmaradt példánya, ami szintén egy pumaféle, és ismerjük el, hogy hasonlít. Egy 1986-os vizsgálat szerint, amit a Nemzetközi Kriptozoológiai Társaság végzett, kiderült, hogy az 1986-os Murillo tetem hasonlít az észak amerikai gepárdra.

Tehát az Onza tényleg kriptid...

Mindenki ismeri a Loch Ness tó rejtélyét. A víz alatt élő hosszúnyakú lényt, ami leginkább egy vízi hüllőre hasonlít, de egyesek szerint inkább egy óriási angolna. Míg a szkeptikusok szerint csak ügyes átverés.

De a brit légierő titkos kutatásokkal végzett a lényel kapcsolatban, hogy kiderítsék, hogy mennyire fenyegetik az orvhalászok. Terveik között szerepelt, hogy a lény védelmére létrehoznak egy új jogszabályt.

A Brit Királyi Légierő felderítő gépe a RAF Branton 1960. április 23-dikán a tó felett egy különös objektumot észlelt.

A jelentés kizárta, hogy bármilyen tengeralattjáró lett volna a tóban /Ne feledjük, akkoriban már bőven tartott a hidegháború/.

1930. Ekkor írja meg Agatha Cristie, az első Mrs Marple történetet, míg Radnóti Miklós a Pogány köszöntőt. Budapesten munkástüntetés volt, míg az Újpest megnyeri az első bajnoki címét.

De 1930 novemberében egy másik hír is borzolta a kedélyeket, ami megjelent a New York Times hasábjain, majd átvette sorban a többi újság is.

A hír egy 42 láb hosszú, hüllőszerű teremtményről szólt, aminek a testét prém borította. Az állat dögjét az Alaszkai Sziget gleccserben találták meg, meglepően jó állapotban.

A tudosok érthetően szkeptikusak voltak a leletel szemben, mígnem W.J. Mcdonald össze nem állított egy hatfős expediciót, hogy megnézzék a lényt.

Amikor megérkeztek a gleccserhez megdöbbentek: a teremtmény nem hasonlított egy ismert élő, vagy kihalt teremtményhez sem, amelyet a jelenlévők eddig láttak. A vizsgálatok során kiderült, hogy a szörnyetegnek az orra, a homloka közepén volt található, mint az elefántféléknél. És a farka közvetlenül a bordákhoz csatlakozott.

 Ezzel kapcsolatban bizonyos palentologusok arra jutottak, hogy a különös kreatúra, talán egy rosszul lebomlott mammut.

Mások azt mondták, hogy a lény teljesen hüllőszerű, míg más beszámolók szerint a lény fejetlen volt. A leírás hasonlít a helyi törzsek történeteiben szereplő trunkóra. Amelyről már volt a múlt század elején egy megfigyelés Dél Afrika partjainál, ahol láttak ilyen teremtményt harcolni két orkával.

  Egy másik kriptid, a Hodade lény is hasonlít a leletre /Ez egy ausztrál eset volt, egy Hodade nevezetű úriember 1883-ban talált egy ehhez hasonló tetemet/, vagy bizonyos Queenslandi jelentésekre. De az ősi hinduk makara nevű lényére is, amely egy vízi elefántféle.

Ma már a palentologusok többsége úgy gondolja, hogy ez a lény inkább egy fagyott masztodon.

De a tudosok abban megegyeztek, hogy a teremtmény nem volt őshonos az északi tengeren, talán véletlenül oda tévedt, és ott pusztult el, mert nem birta a sokkal hidegebb éghajlatot.

A lény tetemét később elsodorta a tenger, ezzel is eltüntetve ezt a különös leletet.

A lény valószinüleg konvergens evolúció eredményeként alakult ki, vagy talán az elefántfélék egy a tengerbe ragadt csoportját tisztelhetjük ezekben a lényekben. / Az elefántok ősei vízilószerű lények voltak, amelyek az életüket a vízben töltötték./ Pár elefántfaj a víz közelben maradt, ilyenek voltak a moreotheriumok, vagy a barytheriumok. Lehet, hogy míg a rokonaik a szárazföld felé mozdultak, addig ez a két csoport addigra a tengert választotta. Vagy talán az evolúciójuk kezdetén ott maradt egy populáció, végül átalakultak teljesen vízi teremtményeké. Függetlenül a lamantinoktól. Az ős talán a Demostilya nevű teremtmény volt.

Érdekes elképzelés. Mondjuk sok minden mást is megmagyarázna, ha egyszer előkerülne egy ilyen lény élve, vagy tetemként.

A Jeti, a Bigfoot, az Alamaszti, és a többi majomember elég ismert a közvéleménybe. De vannak olyan lények, amikről csak elvétve lehet hallani, de szintén majomemberek.

Most ezekről a lényekről teszek közé egy kis összeállítást.

Amomongo: A Negros szigetei Kanlaon hegy lábánál lévő barlangokba élnek állítólag. Embernagyságú, bundás majomszerű teremtmények. Állítólag a kecskék és a csirkék belső szerveivel táplálkoznak.

Barmanau: Afganisztán és Pakisztán hegyeiben élnek ezek az állatok. Állítólag emberi nőket rabolnak el, és megpróbálnak velük párosodni. Bizonyos jelentések szerint állati bőrt visel a hátukon és a fejükön.

Batutut: 1.8 méter magas, a testét a tenyere, a térde, a talpa, és az arca kivételével bunda borítja. Ez általában szürke, barna, vagy fekete. Vietnámban, Laoszban és Észak Borneóban számoltak be róla. Nagyon agresszív. Bizonyos beszámolók szerint embert is ölnek, és megeszik a májukat.

Mande Barung: Majomszerű lény, Északkelet Indiába és Bangladesbe jelenik meg az a Jeti szerű lény.

Nyalmo: Nagytermetű főemlősők a Himalájába. 1937-ben egy kisebb expedició látta őket, ahogy körbe álltak, és valamilyen vallási szertartást tartottak. Az egyik valamilyen hangszeren játszott. Nem kizárt, hogy a Jeti egyik törzse.

Yeren: Vöröses barna bundát víselő hatalmas majomember Kína területéről. 1980-ban megtalálták pár fészkét, amelyet a lombkorona szintbe építettek.

Orang Mawas: 2,4-3 méter magas emberszabású lények a Malajziai Johor szigetén. Fekete bunda borítja a testüket. 1871-ben volt az első észlelésük. 2005-ben a Malaj kormány hajtóvadászatot indított a lény ellen.

Ezeknél a lényeknél általában több elmélet is van. Mondják, hogy Földönkivüliek, vagy egy párhuzamos dimenzióból jöttek.

De erre van pár más elmélet is.

Származtatták már őket Gigantopithecustól, Homo Erectustól, Neandervölgyi Ősembertől, vagy az új keletűbb Homo Florensisstól.

A Yeren esetében gondoltak már két lábú Orángutánra is.

A Jetire, a Bigfoot, az Yowira, és az Orang Pendekre, későbbi posztokban kerítünk sort.

Na ez a lény az igazi kriptid. Nem tudni honnan jött, mi a faja, kik a rokonai. Ő Gerona a gnóm.

1989-ben Katalóniában találták meg táborozók ezt a lényt.

 Kriptid: Olyan teremtmény, amelyről szóbeszédek születnek, több szemtanú is megerősíti a lények létezését, de a hivatalos zoológia nem fogadja el a létezésüket.

A hegyi gorilla, a komódi sárkány, és az okapi is kezdetben kriptid volt, míg a tudomány meg nem erősítette a létezésüket.

1. Szórványos jelenségek /különös nagymacskák, az Egyesült Királyságban/

2. Ismert fajok, el nem ismert változatai /Gigantikus anakonda az Amasonason, Foltos Oroszlán Kelet Afrika/

3. Nem rég kihalt fajok fenmaradt egyedei / KIRÁLYHARKÁLY amely 1960-ban feltélezett módon kihalt, de vannak jelentések még példányokról/

4. A lényt csak fossziliákból lehet ismerni /mokele membe, Közép Afrikából, élő sauropoda/

5. Bizonyos foszilis fajok fennmaradása a történelmi időkben / gyapjas mamut, vannak jelentések feltünésről későbbi korokból/

6. Maradványokból ismert állatok. /Andoki Farkas, aminek csak a koponyáját, és a prémjét ismerjük/

7. Az állat nem ismert fosszilisan, és nincs kapcsolatban ma ismert fajokkal /Majomemberek, és a tengeri kigyók/

8. Mitikus állatok zoológiai alapja /Griff, ennek a lénynek a protoceratops maradványok szolgáltak alapul/

9. Paranormális, vagy látszólag természetfeletti lények /Molyember, A Sátán Kutyája, Rugóláb Jack, vagy a tündérek és a törpék/

10. Vicc /A Jackantolepe nevű nyúl, aminek a fején lévő csönt kinővéseket a szemölcsökért is felelős papilona vírus okozta./

Lloyd Deneau az erdőt akarta lefotózni, de véletlenül ez a lény is lencsevégre került. Egyesek szerint Manó, mások szerint egy kölyök Nagylábú.

Elég érdekes dolog arra gondolni, hogy a kriptidek többsége, vagy dinoszaurusz, vagy majomember, víz alatti teremtmények. De olyan kis ország mint Nepál, vagy olyan felderítetlen hely, mint Szibéria is tartogathat hatalmas meglepetéseket.

1992 márciusában John Basfolld Snell ezredes, a felfedező Nyugat Nepál egyik eldugott völgyében óriás elefántok

at keresett. Két hím példányal találkozott ebből a fajból. 3.60-ra becsülte a marmagasságuk

at , a koponyájuk kupolaformájú volt, és az orruk kidomborodott.

Nagyobbak a ma ismert legnagyobb elefántoknál. Dr. Clive Cloy a kanadai palentologus, azt a következtetést vonta le, hogy az 1 millió évvel ezelőtt élt Stegodonra hasonlítanak, és valószinüleg velük lehetnek rokonságban.

Északon a messzi Szibériában pedig régebbi lényekről mesélnek az eszkimók, és a jakutok. Sze Ma Csen kínai történész megemlíti, hogy Szibéria területén élnek hatalmas vadkanok, bozontos elefántok, és bundás rinocéroszok.

Sigmund Herbestern báró 1594-ben a Szibériai utja után megemlít egy Vesz nevű állatot. B. Ny.Gorodkov 1960-ba kiderítette, hogy a Vesz a mamutra vonatkozik.

1920-ban egy francia utazó M. Gallan hallott történetet egy különös hosszú bundás lényről, amelynek hajlott agyarai, és hosszú ormánya volt.

A Csendes Óceán másik végén más titokzatos ormányos is feltünt. Ez pedig a Mastodon. 1568-ban Hawkins tengernagy 140 lázadó matrózát kirakta a Florida és Mexikó közötti partvidék egy pontjára. Ezek közül a matrózok közül csak egy Ingram nevezetű maradt életben. 1582-ben jutott vissza Londonba, ahol megmutatta az Észak Amerikai állatok ábrázolásait. Ő mutatta meg előszőr az Amerikai Bölényt és a szürke medvét az akkori világnak.

De volt egy ábrázolás, ahol legelésző bölénycsorda mellett pár ormányos állat is legelészik, amikben egyesek masztodonokra ismertek.

  Napjainkban derült ki, hogy a bolygónkon három elefánt faj él. A harmadikat erdei elefántnak hivják, de lehetséges, hogy más fajok még életben maradtak.

A Vrangel szigeteken időszámításunk előtt 2000-ben is élt a mamutok egy törpe vállfaja. Tehát lehetséges, hogy a 21-dik század elejéig élhet pár populáciojuk.

A Kardfogú macskafélék voltak a pleisztocéni Föld csúcsragadozói. A dzsungelektől kezdve a sarkvidékeig mindenhol jelen voltak, és a kardfog az akkori ragadozók körében egyfajta divattá vált.

12 000 évvel ezelőtt eltüntek, pont akkor amikor az emberek is szétterjedtek a a Földön. De miért ne élhetnek még Földünk eldugott pontjain ilyen lények?

Miért ne menekülhetett meg pár példány a túlvadászattól, és talán tovább fejlődtek. Esetleg vízi életmódra tértek át.

Lásd vízi oroszlán, amely Afrikában riogatja a népet és nagyon hasonlít a homoherium nevezetű