Üdvözlök mindenkit.

Szeretnék bemutatkozni. Lukács Gergőnek hívnak, 24 éves vagyok. Barátom, István kérésére jöttem segíteni erre a blogra. Azt tudni kell rólam hogy nem hivatalosan Cryptozoológus vagyok. Régebben vezettem már expedíciót a Nádi Farkas fel kutatására, illetve kapcsolatban vagyok a Magyar természettudományi múzeummal is.

Elolvastam a Fanyüvőről szóló összes cikket a blogon, és rengeteg mondanivalóm van.

Kezdjünk is bele: A szemtanúk szerint kb akkora lehet mint egy csimpánz, csak egy kicsit nagyobb. Nos, itt álljunk is meg egy kicsit. A rajzok amiket eddig be küldtek az emberek, 98%-ban felegyenesedve ábrázolták a lényt. Én úgy saccolom hogy kb 185-186 centi magas lehet, vékony testalkatú, és nagyon erős izomzattal rendelkezik, ha a lábát vesszük alapul.

Hogy miért gondolom azt? egy másik szemtanú azt írta hogy, idézem: "A válláig értem és kb 180 vagyok" Ez máris kihúzza azt a feltevést hogy egy emberszabású ősmajomról van szó. Tudomásunk szerint egy emberszabású majom sem volt képes, illetve ma sem képes egyik sem arra hogy teljes mértékben felegyenesedve járjon.

Azt is írták hogy ragadozó ez a lény. Könnyen lehet, sőt, már az elő emberek, mint a homo erectus vagy homo habilis is hússal táplálkozott, illetve ha megnézzük egyes ma élő majmokat, szintén esznek húst. A csimpánzok néha el kapnak egy antilopot, a páviánok nyulakat esznek 1-1 alkalommal, szóval nem lehetetlen. DE!!! és itt van ez a de szócska. Emlékezzünk csak arra hogy egy korábbi cikkben azt lehetett olvasni, hogy a lény be akart jutni a sátorba, és amikor a szemtanú apja megfogta hátulról a lény karját, és hátra dobta, az hirtelen meg ilyedt, és be menekült az erdőbe. Azt is figyeljük meg, hogy egyik alkalommal sem viselkedett ellenségesen, mikor a szemtanúk le írták a találkozást vele. Csupán arról van szó, hogy mivel még nagyon kevés embert látott a saját 2 szemével, ez a helyzet neki teljesen új, így csak kíváncsiságról beszélhetünk egyenlőre. István barátom felvetette hogy esetleg döglött állat miatt akart be jutni a sátorba, vagy csak egyszerűen a könnyű prédákat keresi. Ezek szintén nem állják meg a helyüket. Kezdjük a másodikkal. A könnyű prédával. Mivel egy 2 lábon járó humanoid lényről van szó, akinek feltehetőleg van némi IQ-ja, ezért ha jobban elolvassuk a régebbi beszámolót, mikor be akart menni a sátorba, észre lehet venni valamit. Amikor oldalról nem tudott be jutni, más taktikát választott, és egy másik helyen próbált be jutni. Ha egy teljesen állati lényről beszélnénk az addig kaparta, tépte volna a sátor oldalát, amíg nem szakadt volna ki, de a lény be látta hogy így nem megy semmire, de még ezek után is be akart jutni. Ebből is látszik, hogy az a teória, miszerint csak a könnyű zsákmányt keresi, megdőlt, elvégre akkor minek gürizett volna annyit a bejutással ha csak simán szét is téphette volna a sátor oldalát, és ki szedhette volna az illetőt. De nem. Meg akart dolgozni a vacsoráért, ami ez esetben nem, ismétlem, NEM a szemtanú volt, sokkal inkább a sátorban található lehetséges kaja maradvány ami ki volt bontva, és annak az illata csalogatta oda. Hogy miért gondolom ezt? egyszerű. Amikor a szemtanú apja megfogta a vállát, és hátra lökte, a lény nem akarta megtámadni, tehát nem a vacsorát látta benne, ahogy a sátorban lévő személyekre sem akart rá támadni. Pusztán egy "ehetőbb" kaját keresett. Konzerv hús vagy valami más. Ezt nem tudjuk biztosan, bár ha olvassa majd az illető ezt a cikket, kérjük hogy jelentkezzen, és próbálja meg felidézni hogy milyen felbontott étel lehetett a sátorban, ami esetleg oda csalogatta a lényt.

Nézzük a teóriákat:

1.Majomember - hát ez most érdekes szituáció, ugyanis a klasszikus értelemben vett majomember ebben a formában nem igaz. Mint régebben be bizonyosodott, a Himalájai majomember, vagy más néven Yeti, illetve az Észak-Amerikai Nagylábú, angolúl Bigfoot, az úgynevezett Gigantopitecus nevű, a földön valaha élt legnagyobb ősmajom leszármazottai. A mi kis Fanyüvőnk közelébe sincs ezeknek a robosztus izom tömegeknek.

2.Előember - Ez is kétséges, ugyanis sem a homo erectusra, sem a homo habilisra nem hasonlít, ráadásul míg utóbbi kettő fajnál már felfedezhetők voltak az úgynevezett emberi szőrök, tehát az a szőr fajta, ami csak az emberekre jellemző, addig a fanyüvőn inkább állati szőrök találhatók.

Nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy egy eddig teljesen ismeretlen fajjal van dolgunk, ezért mindenkit szeretnék óva inteni attól hogy bele kezdjen a haverokkal csak úgy "poénból" egy szörny vadászatra, mert ennek beláthatatlan következményei lesznek.

Nem tudjuk a szokásait, nem tudjuk hogy pontosan mit eszik, mikor alszik, mikor vadászik, ezért ha tömegesen vonulnak be az emberek az erdőbe, nem csak hogy el ijesztik, és így talán az évszázad legnagyobb felfedezése fog el tűnni a világ elől, hanem még az is meg esik, hogy sarokba szorul, legalábbis úgy fogja érezni, és ki tudja, eddig ugyan nem volt veszélyes az emberre, de lehet hogy gyilkolni fog, és akkor megint ki lesz a hibás? hát persze hogy a csúnya gonosz majom szörnyeteg, és ezért le kell puffantani, mert veszélyes az emberekre. Ez egy hatalmas ökörség. Ha mi nem bántjuk őt, ha tiszteletben tartjuk a szokásait, és a területét, úgy ő sem fog senkit bántani.

Beszélgettem erről egy kedves ismerősömmel, aki nagyon profi mindenféle kamerákban, illetve egy zoológus barátomat is fel hívtam, és úgy határoztunk hogy nemsokára ki megyünk felderítő útra, és azokon a helyeken ahol látták a lényt, mozgás érzékelős, infravörös éjjel látó berendezéseket helyezünk el, aztán lesz ami lesz. Még egyszer mondom, ez szigorúan tudományos megfigyelés lesz, és arra kérem a többieket is, hogy akik szintén ilyen ötleten gondolkozzanak, maximum 3-an menjenek. Gondolom ez a lelet mindenki érdeke hogy fent maradjon addig amíg lehetséges.

 Egy nevét elhallgatni kivánó szemtanú küldött nekem egy újabb levelet a lényről. Ebben kiderült, hogy végre milyen a hangja, és hogy valószínűleg ragadozó.

 

 Elég közel lakom Herédhez így talán találtok valami összefüggést a dolgokban.

Először is egy ismeretlen eredetű hangról lenne szó:

Mintha egy magas női sikoly lenne ami rá pár másodpercre átmegy mély szinte már halálhörgésbe.

Elsőnek 2006-ban a hegy felől az erdő mélyéből hallottam hajnali 2 körül. Mikor ezt ismerőséknek szóvá tettem ők csak nevettek. Következő éjjel már ők is hallották ezt a bizonyos "kiáltást".

Ugyan ilyen hangról kaptam beszámolót is , amit a mátrai iskolánál hallhattak a kolégisták és az ügyeletes tanárok is. A tanárok lámpákkal kimentek szétnézni , de semmit sem találtak és ráfogták , hogy lehet egy sakál jutott el az iskola területére. ( szerintem a sakálnak nincs ilyen jó tüdeje és a hangja is más )

A hangok abba maradtak és a mai napig nem tudjuk hova tenni.

 

2007 ősz elején sikeresen belebotlottunk a lénybe. Ismételten hajnali 2 körül járt. Egy kisebb erdős terület meletti kukoricás szélén közeledett de elsőnek nem szúrt ki minket.

Ami feltünő volt a lényben:

Elég termetes magassága ami kb 2 méter felett volt , vékony de mégis izmos test , hosszú és vékony de úgyszint izmos végtagok , a színe amennyire kivehető volt az barnás / szürkés. Azt viszont nem merem álítani , hogy szőr is borította a testét.

Az arca kicsit torz de mégis emberi vonású volt. A szemei pedig tisztán kivehetőek , ami sötétben elég furcsa jelenség. Nem azt mondom , hogy világítottak de mégis látni lehetett őket.

Már kb 30 méterre lehetett tőllünk , mikor egy állat ráléphetett egy ágra amire mi is felkaptuk a fejünk , de mire visszafordultunk a lény eltünt. Másnap még kimentem nyomokat keresni de egyszerűen semmi nem volt.

 

2008 tavasz közepén ismét ezen a területen jártam és a sűrűből lépteket hallottam. A zajok után mentem de nem találtam mást , csak pár friss állati maradványt. Ekkor már sötétedni kezdett és jónak láttam hazaindulni , mikor törtetésre lettem figyelmes , ami egyenesen felém tartott a sűrűben mint egy vonat. Fogtam magam és felmásztam az első hatalmas fára hátha onnan látok majd valamit , de egyszerűen megint csak a nagy semmi. Viszont itt jött a "horror" számomra.. Le akartam mászni , de bűz csapta meg az orrom. A fa felsőbb ágain valami nagyobb testű állat belei lógtak. Itt gondoltam arra is , hogy esetleg nagyobb ragadozó madár vitte fel. Bár állítólag a farmon "kóbor kutya" tépett szét nem egy birkát amiből evett is..

 

A rajz nem lett a legjobb , de amennyire emlékszem ilyesminek tűnt.

Említettétek azthiszem a legelső cikkben is , hogy a " Vad öreg " lehet , mások " majomemberre " adják a tippjüket. Lehet hogy vicces , de én a Wendigo-t sem zárnám ki.

Persze küldött képet is:

 

Láttad a lényt, esetleg ismersz olyat aki találkozott vele?

Akkor írj a következő e-mail címre: istvn.orosz@gmail.com vagy jelezd a blog facebook oldalán

 

 

 Úgy látszik megérte kirakni az információs e-mail címet a blogra, mert a mai nap egy újabb történetet kaptam az egyik kommentelőtől Mormothtól. Szerencsére egy sokkal részletesebb rajzot is.

 

 Nem régibben az e-mail címemen megkeresett egy srác, akinek a nagyapja és persze ő is látta a Fanyüvőt.

Ezt a két esetet szeretném leírni:

A srác nagyapja a Mátrában dolgozott mint bányász a 80-as években. Amikor nem dolgozott egy faházban aludt, nem messze a bányától. Egy éjszaka arra ébredt, hogy a ház körül és a háztetőn mászkál valami. Az öreg fogta a vadászpuskáját, majd kirohant a ház elé. A tetőn egy alacsony, szőrös állat guggolt, aminek a bundája mintha őszült volna. A szemtanú csimpánzhoz hasonlította, csak nagyobb volt. Egy ideig bámulták egymást, majd a teremtmény leugrott a tetőről, és a fák közé rohant. 

Az öreg ott hagyta a munkahelyét, és máshol vállalt állást.

Valószínűleg azért látszhatott kisebbnek mert épp guggolt, vagy talán egy fiatalabb példány volt. Legalább már tudjuk milyen az arca. Majomszerű.

A következő alkalom 2006-ban történt. A szemtanú és a barátai a Heréd nevű falu közelében szalonnát sütöttek. Miután bealkonyodott a szemtanúk különös zajokat kezdtek el hallani, mintha valami ugrált volna a fák között.

Amikor felnéztek, tőlük húsz méternyire az egyik fán egy humanoid teremtmény állt, aminek a testét vékony bunda fedte. A lényen nem látszott mintha zavarta volna őket. A szemtanúk hamar elmenekültek onnan.

Köszönöm neki a bejelentést.

Ha valaki látta, vagy hallott a teremtményről kérem küldjön levelet a következő e-mail címre: istvn.orosz@gmail.com

 1954-ben bemutatták a Creatures of Black Lagoon című B-filmet. Ebben egy félig ember-félig hal bestia tizedelte egy Amazóniába érkező expedició tagjait. Sablonos volt a sztorija, de mára igazi klasszikussá vállt. Állítólag Hollywoodban már régóta tervezik a remake-t.

 1972-ben pedig feltűnt a Tethis tó közelében egy kísértetiesen hasonló lény... A Csendes Óceán északnyugati partján élő Kwakiutl indiánok régóta mesélnek egy Pugwis nevű kétéltű démonról. A mítoszok szerint az indiánok gyakran szembekerültek a húsevő humanoidokkal.

Több a bestiáról megrajzolt maszk is fennmaradt.

1972 augusztus 19-dikén került sor a lény és a modern ember közötti első találkozásra. A 16 éves Robin 

Flewellyn és 17 éves Gordon Pike a Thetis tó partján voltak, amikor megláttak valamit kibukkanni a víz alól. A víz alól egy ezüst pikkelyes félelmetes külsejű humanoid bestia lépett elő. A srácok menekülni kezdtek, a vadállat pedig a nyomukban volt. Ahogy bepattantak a kocsijukba, az egyik fiút kiakarta ráncigálni a szörnyeteg a kocsiból, de a másik egyszerűen rácsapta a szörnyeteg karjára a kocsinak az ajtaját. Ezután elmentek a legközelebbi rendőrségre, ahol leírták a teremtményt...

5 láb magas volt, a fején egy taréj volt. Fekete kidülledő szemei voltak, halszerű szája. Az ujjai között úszó hártya feszült. A Királyi Rendőrség azonnal megkezdte a szörnyvadászatot, de semmit nem talált...

3 nappal később újra feltűnt. A tó mellett horgászó 12 éves Mike Gold és 14 éves Russell Van Nice látták a teremtményt. De itt csak annyi történt, hogy a kreatúra kinézett vízből, majd visszabukott.

Persze azonnal beindultak a cáfolatok.

Az egyik helyi újság bejelentést kapott, hogy valakinek elveszett a teju gyíkja, és valószínűleg azt vélték halembernek. Nem tudom hogy élhette túl egy Dél Amerikai hüllő a hideg kanadai vadonban, de ha túl is élte, nem lehet hogy összetévesztették a bestiával.

Russel Van Nice 1972-ben pedig bevallotta, hogy hazudott. De attól még létezhet a lény, hisz az első találkozás nyomokkal is járt.

A kanadai királyi rendőrség pedig híresen jó volt a világon. Csak felismerték, hogy ha hamisak lennének a sebek. És még ott vannak a helyiek legendái Feltehetjük a kérdést, hogy mi lehet a Thetis tavi bestia.

Sokkal inkább kétéltű, mint hüllő, és jobban bírja a hideget. Lehetséges, hogy valamikor a karbon időszakban, amikor a kétéltűek virágoztak. Talán kialakult egy fán élő, majd humanoid faj, amik a Thetis tavi bestia vagy a Lovelandi békaember ősei lehettek.

Vagy talán tényleg csak egy hoax...

 /Forrás: American Monsters/

Ismeretlen kutyaféle ragadozók tartják rettegésben az Észak Vietnámi Si Mai Chai és Moung Khou tartomány lakosait. A leírások szerint hosszú lábú, sárga csíkos bundájú, hiénaszerűek, és a hangjuk hangos vonyató. Több mint 15 embert támadtak meg.

Az állatok általában kecskéket, disznókat, csirkéket és lovakat ejtettek el. Az embereknek is gondolkodás nélkül neki támadtak.

A lény nyomait megtalálták...

Az első támadás 2011 május hetedikén történt. A vadállatok egy éjszaka alatt öt kutyát öltek meg Lao Cai tartományban...

Új Guinea környékére egy másik kriptiddel kapcsolatban akartam visszatérni /igen a ropen lett volna, de ami késik nem múlik/, erre az esetre az egyik hozzászóló hívta fel a figyelmet. Köszönet neki az infóért.

A Bismarck szigetek Melanéziához tartoznak. A szigetcsoport patkó alakú, a szigetek belsejében hegyvidék van, amit esőerdők borítanak, míg a partvidéket mangroveerdők borítják. Az első világháború előtt a Német gyarmatbirodalom része volt, most Ausztrália mandátumterülete.

2004-ben látták először a Bismarck sziget titokzatos lakóját. Christien Samei helyi lakos épp Kokopo város közelébe járt, amikor szembetalálkozott egy három méter magas, krokodilszerű farokkal és tehénszerű fejjel rendelkező, szürke bőrű, két lábon járó hüllővel, ami nagyon kövérnek tűnt.

A helyi hatóságok M-16-os gépfegyverekkel, a falvak lakosai pedig bozótvágó késekkel elindultak, hogy felkutassák a dinoszauruszt.

De nem találtak semmit...

De viszont mi elgondolkodhatunk azon, hogy mi lehetett a titokzatos lény.

Annyi biztos, hogy nem ragadozó, és nem lehet azonos a Murray bestiával, mivel ha az szembetalálkozott volna egy nővel, akkor a nőnek már annyi lenne.

Valószínűleg egy növényevő, és talán egy iguanodon lehet, vagy az iguanodonok egy nagyon közeli rokona. Egykor az iguanodon a kora kréta időszakban az egész földön elterjedtek. Kb olyanok voltak mint a mai antilopok.

Az egyik fajuk a muttaburrasaurus pedig eljutott Ausztráliába, és talán ezek lettek a Bismarck dinoszauruszok ősei...

Kicsit rövid volt a poszt, de ez a téma megkivánta. Szombaton lesz a következő, az már részletesebb lesz...

Régen írtam már tengeri lényről, de hát ez a történet felkeltette az érdeklődésem...

1915. június 30...

Az első világháború második éve. Az U-28-as német tengeralattjáró Írország délnyugati partjainál becserkészte az Ibéra nevű brit szállítógőzöst, amely munkagépeket szállított az USA-ba.

A torpedók azonnal célba találtak. A hajó gyorsan elsüllyedt farral lefele. Miután eltűnt, azután 25 másodperccel egy hatalmas robbanás mozgatta meg a tenger felszínét. A felszínre emelkedő törmelékek között Georg Günter a tengeralattjáró naszád parancsnoka félelmetes látványnak volt a szemtanúja.

A roncsok között egy 20 méter hosszú vízi szörnyeteg vergődőtt. Krokodilra hasonlított, négy úszóhártyás lába volt, és hosszú hegyes farka. 15 másodperc múlva a teremtmény elsüllyedt, mielőtt fényképet csinálhattak volna róla.

Ezt a történetet 1933-ban tette közzé Bernard Heuvalmans a Tengeri kígyók című könyvében.

 1935-ben megjelent egy újabb könyv Németországban, a címe a Tengeri Kígyó. Ebben leírták azt, hogy a robbanás húsz méternyire dobta fel a lényt a magasba. A lényhez hasonlót többet nem láttak.

Az U-28-at szeptember másodikán megtorpedózta az Oliver Brach nevű tűzérhajó az Északi foknál.

Az Ibéria roncsait pedig még mindig nem emelték ki.

Milyen elméletek születtek a lényre?

A facebookos csoportban több elméletet is olvastam, miután kiraktam az incidenst ábrázoló korabeli arcot. Koncepciós rajz a Megashark vs Dinocrochoz, varánusz...

Én végigveszem, hogy milyen elméletek vannak.

1. Náci propaganda: Németek. Ugyebár akkoriban nagyon bennük volt az, hogy ők jobbak bármelyik nemzetnél. Hitler gondolhatott egyet, és azt mondta, hogy az angoloknak van Nessiejük, akkor nekünk is legyen valamink. Ez mondjuk úgy vehető számításba, hogy ha ez német földön történik.

2. A kapitány kitalációja. A német tengeralattjáró kapitányok mindig is tárgyilagos jelentéseket küldtek. Nem színezték ki őket, és többnyire kötélből voltak az idegeik. Hisz egy tenger alatt úszkáló konzervdoboz irányítása, ezt kívánja meg.

3. Bármilyen más tengeri lény: Palackorrú delfinek túl nagy, cetre, pedig egyáltalán nem hasonlít...

4. Mosasaurus: Hasonló. A krokodilszerű fej, a vízi életmód, de az úszóhártyás láb nem klappolna. 

5. Tengeri krokodil: A Jura időszakban a tengerekben is elterjedtek voltak az óriás krokodilfélék. Ezek óriásiak voltak, mindegyik a tengerben él, valamint az ősi krokodilok melegvérűek voltak, így megmagyarázná, hogy mit keres a hideg észak atlanti óceánba.

6. Hiányzó láncszem a cet és a szárazföldi emlős között: Ha megnézzük jobban bármelyik még szárazföldön élő ősi cetfélét láthatjuk, hogy a fejük krokodilra hasonlít. Lehetséges, hogy egy átmeneti forma fent maradt, aminek még megvannak a lábai.

7.Nothosaurus /Tóbiás Ferenc teóriája/: A Plesiosauriák őse. Bár ez a lény már a jura és kréta időszakban kriptidnek számított volna, mivel az utolsó valószínűleg a triász végén halt ki. De benne van a pakliba, hogy a délnyugat Írországi szörny, talán egy melegebb óceánban élő Nothosaurus ami idáig felúszott.

Az ilyen sztorik, akár csak a Glosteri tengeri kígyó története rávilágít arra, hogy szinte semmit nem tudunk a tengerek mélyéről.

 Újra Afrika, újra a Kongó medence, egy újabb potenciális élő kövület a Földtörténeti középkorból, hasonlóan a mokele membéhez, az emela ntounkához és a kongamatóhoz most is egy újabb itt maradt hüllőt veszünk nagyító alá.

A neve, nguma-monene.

A lingala nyelven azt jelenti, hogy nagy piton.

A teremtményt vízi életmódot folytató állatként írják le. A hátán taréj van, a lábai pedig rövidek. Inkább gyíkra hasonlít mint kígyóra.
 1890-ben egy helyi törzsbe tartozó öregember épp a folyón halászott, amikor meglátta a teremtményt. A leírása szerint a bestiának a nyaka olyan vastag volt mint egy ember combja, és a nyelve villás volt mint a kígyónak. A teljes testét nem látta.

1928-ban egy jelentettek egy hasonló állatot, erről Bernard Heuvelmans megemlékezett a Titokzatos állatok című könyvében, de ő Ngakoula-ngou néven írta le. 

1932 és 1934-ban és 1958-ban jelentették, hogy a nguma-monene több vízilóvat is megölt a Kongó medencében.

1961-ben és 1971-ben egy helyi misszionárius Joseph Ellis látta a lényt, pontosabban a szörnyeteg taréját. Ő a hosszát 10 méterre becsülte, a teste szélességét meg 0.5-1 méterre. A színét pedig világosbarnának írta le.

Roy P. Mackal a Chicagói egyetem biológusa pedig össze gyűjtötte a lényről készült beszámolókat, és azt állapította meg, hogy inkább gyík mint kígyó.

Egy hasonló lényről számoltak be az őslakosok mahamba néven /pont azon a helyen, ahol a mokele membét is szokták látni/. Ez a lény 15 méter hosszú, hasonlít egy krokodilra, bár taréj itt nincs.
 

Feltehetjük a kérdést, hogy mi lehet a Nguma monene.

1. Új halféle?

Ez megmagyarázná a taréjt mint hátuszonyt, és a vízi életmódot, de azt nem, hogy hogyan lehet villás nyelve, és hogy jöhet ki a szárazföldre.

2. Kígyó?

A kígyóknak a csigolyái vízszintes helyzetűek, mindegyiknek. Míg minden hüllőnek, amelynek valaha is kialakult  taréja/dimetrodon,spinosaurus,orunaosaurus/ függőlegesek, tehát a kígyót kihúzhatjuk.

3. Egy újfajta varánuszfaj?

 Miért ne alakíthatott ki volna az evolúció egy olyan varánusz félét, amely nagyobb a komódoi varánusznál, sőt még a megalániánál is, taréj van a hátán, és vízi életmódra rendezkedett be. A villás nyelv talán ezt bizonyítja.

4. Itt maradt spinosauridea?

 Talán ez a legcsábítóbb az egészben, hogy talán a mokele membe és a többi kelet afrikai dinoszaurusz mellett talán még egy ragadozó is él itt. A spinosaurusok nagyobbak voltak még a Tyrannosaurus Rexnél is, taréj volt a hátukon, a folyók közelében éltek és halakkal táplálkoztak. Lehetséges, hogy egy csoportjuk teljesen a vízi életmódhoz alkalmazkodott, és a ma élő krokodilokhoz hasonlóan halevő lett.

Már kb. 2 éve foglalkozok ezzel a bloggal, írtam távoli egzotikus helyek ismeretlen legendának vélt teremtményeiről. Csak Magyarországról nem, nekünk nincs jetink, chupacabránk vagy mennydörgő madarunk... Azt hittem nekünk bizony egy soványka kis nádifarkas jutott.

De most egy olyan lényről lesz szó, amiről elmondhatjuk, hogy akár a szomszédunkban is lehet.

A lényre Miskolci Laci hívta fel rá a figyelmem, most az ő szavait olvashatjátok ebben a posztban.

Nagy köszönet érte neki.

Lassan 5 éve hogy ismerősömtől hallottam egy lényről,ami az erdőben él.Ez az erdő a Nógrád megyei,Mátranovák nevű falu mellett van.A lény állítólag ember szerű,hosszú karjai vannak amik a térdéig érnek.Már többször látták,és a gyerekeket nem engedik ki oda az erdőben.Először csak mendemondának gondoltam és kinevettem a dolgot.

2010 decemberében olvastam egy oldalt a paranormális jelenségekről,ahová az emberek küldték be saját tapasztalataikat.Itt megakadt az egyik poston a szemem,amit egy Tibi nevű srác írt,és a teljes szöveget be is másolom:

"2 évvel ezelőtt kb tőlünk 2 utcányival feljebb van egy emlékmű

odajártunk fel barátokkal inni (mert szép a kilátás) TISZTÁN emlékszem

mindenre fent voltunk az emlékműnél azt tudni kell hogy ez egy magán terület

és csak reggel 6:00 tól este 18:00 van nyitva tehát nem éppen legálisan voltunk ott

az emlékmű mögött van egy kis ösvény azon áthaladva egy egy kisebb mezőre jutunk

ki még mielőtt el kezdtünk volna inni  a kutyák nagyon elkezdtek ugatni a mező felől nem igazán hallatom

még kutyákat ugatni olyan volt mint mikor a kutya fél... mondtam Daninak nézük meg mi az

nehogy bajunk essen abból hogy magán területen vagyunk elindultunk a kis ösvényen és mikor az ösvény

végére értünk  a mező közepén látunk valamit ami nem ember volt, teljesen felegyenesedve a keze a térdéig

lógott,a fizikuma is elégé furcsa volt valahogy túlságosan vékony volt ez most így hülyén hangzik de nagyon félelmetes

látvány volt, egy fa felé sétált a vicc az benne hogy tudta hogy mi ott vagyunk mert ránk nézet,csak azt nem tudom honnan tudta

mikor nagyon csendesek voltunk,ránk nézet vissza fordult és eltűnt a fa mögött nem jött elő a fa mögül mondjuk

nem is vártuk meg hogy még egyszer előjöjjön.

Vissza mentünk hozzánk és ott át beszéltük az eseményt de értelmes magyarázatot nem találtunk a történetre."

Ezen eléggé meglepődtem,mert nagyon hasonlított arra a dologra amit ismerősöm mondott, a lény túlságosan hasonlít ,de a helyszín nem egyezik.

Rá erre pár hónappal szintén egy weboldalon olvastam,hogy valaki látott egy lényt 2011 áprilisában ráadásul kétszer is:

"Nagyonközel volt ehez az erdőhöz csak nem akartam leírni mert ugyse hinnének nekem de még rajtam kívül vagy 7 ember láthatta. este volt annak az erdőnek a közelében sátoroztunk mint búcsuparty lényegtelen... este olyan hajnali 1 körül é nvigyáztam a tüzre amikor halottam hogy tölem jobra kb. 25 méterre mozog valami... oda néztem és közben hívtam a barátomat és vele együtt jöttek ki a nagy sátorbol még páran. ök is látták, hogy valami ismételten nagyon magas hosszúkaru élőlény megy a fasor szélén egyszer négykézláb egyszer felegyenesedve két lábon. azonnal fekaptam a a baltát és visszakültem a lányokat a sátorba miközben világígottam egy igen erős lámpával. Visszament az erdőbe de vagy még 5 percig lehetett hallani ahogy a nagy ágak törnek le majd eltünt. holdfény volt így láttuk homályosan."

A második esete pedig:

"Egy orosz laktanyától nem messze levő erdőben voltunk,Pécel közelében egy jóbarátommal.Éppen sétálgattunk amikor megláttunk valamit a bozótosban.Képzelj el hátulról egy 2 méteres embert... képzeld el hogy hosszabb keze van , lejebb ér a térdénél háttal áll neked és csomós ( nemtulsok) fehér koszos szőre van... mikor gugolt a feje fölé ment a térde olyan hosszú lába volt..kupola alakú fejet láttam lehetséges, hogy a nyaka előrefele állt ? vagy ilyesmi... csak egy kúp alakot láttam.( a fejével kapcsolatban.)Hátra nemnézett,de észrevett minket és felugrott,de nem magasra,kb fél métert és beiszkolt a bozótosba.Mi is megilyedtünk persze,és ellenekző irányban elfutottunk.Nagyon megijedtünk tőle,de bántani nem bántott.."

Ez nekem nagyon furcsa volt,három eset ami tökéletesen megyegyezik a lény kinézetét illetően,a 3-om szemtanú kilométerekre lakik egymástól,nem ismerik egymást,és soha sem hallottak egymás storyjáról.Egy kriptid lenne vagy egy jól összetákolt hazugság? Jó kérdés ;)

Amúgy érdekes adalék, hogy a rokonomék Pécelen laknak. Egyszer nekem unokatestvérem mesélte, hogy az egyik bokorból éjszaka valami ismeretlen állat morgását halloták. Egy másik srác ugyan ezen éjszaka pedig arra ébredt, hogy valami teremtmény beakar jutni a sátrába. Reggelre a pányva szét volt karmolva.

Lehet, hogy kitaláció, de elég gyanús egybeesés. /Néma Bob/

Ha valaki tud erről a lényről, esetleg látta, akkor írjon az istvn.orosz@gmail.com címre.

 A kép Miskolci Laci alkotása.

Közben végeztem egy kis kutatás a magyar néprajzban...

 A kókót a sötétségre mondták, hogy este már ne menjen ki a gyerek” (Karancskeszi, Nógrád m.; Pócs É. gy.)

A magyar néphit gyér számú rájuk vonatkozó adata szerint különböznek mind nemükben, mind elnevezésükben, mind jellemvonásaikban. Leghatározottabb az erdélyi vadöreg, vadember, valamint vadleány alakja. Előbbi nagy szakállú, szőrös öreg, az „erdő és a vadak felett őrködött”.

A halászok hálóját kioldja (lásd: „Oldjam-e vagy kössem” mondatípus). Az embereket a vízbe csalogatja, vízbe fojtja, megkergeti, ijeszti. Külseje sokszor borzalmat keltő: fekete arcú, szőrös testű, hosszú görbe keze van, néha meztelen.

 Sok hely van ahova elszeretnék jutni, az egyik ez a múzeum az Amerikai Maine államban. Loren Coleman alapította, aki elismert kriptozoológus. Foglalkozott több majomember észleléssel. Sok könyvet írt a témában.

2003-ban teljesült egy nagy álma, és felépítette a világ első kriptozoológiával foglalkozó múzeumát. Van itt minden, egy életnagyságú bigfoot szobor, bojtosuszójú hal, , Yowie, Nagyláb és más majomemberek gipszöntvényei. Látható itt hamisított antilopnyúl, prémes pisztráng és sellő.

Sok szobor, filmes kellékek, tehát minden ami egy kriptid rajongó vágyálma.

Pár képel is tudok szolgálni. Lehet egy hangulata:D

 Ha Afrikáról beszélünk, akkor az embernek rögtön eszébe jut, az ott élő nagymacskák, az oroszlán, a leopárd és a gepárd. De van egy negyedik macskaféle, amely nagyobb az oroszlánál.

Ez a mngwa.

Tanzániában észlelték elsőnek, a bennszülöttek nyelvén a neve azt jelenti a "furcsa". A teremtmény elég érdekes, a szemtanúk beszámolója szerint olyan mint egy leopárd és egy oroszlán keveréke, a bundája szürke, fekete csíkokkal és foltokkal tarkítva. A mérete pedig nagyobb mint egy szamár.

A bennszülöttek már régóta látták, a fehér telepesek 1900-től kezdve találkoztak vele.

Az első jelentést a teremtményről 1938-ban a Discovery nevű angol tudományos folyóirat közölte le. William Hickens helyi rendőrfőnök arról számolt be, hogy egy oroszlánnál is nagyobb nagymacska tizedelte a lakosságot.

Le is írt egy esetet.

1922-ben egy helyi rendőr nem találta bajtársát a szolgálati helyén. Hosszú keresés után megtalálta a másik férfi megcsonkított holttestét. Az áldozat ökölbe szorított kezeibe csapzott szürke szőrszálak voltak.

Másnap reggel a rendőrfőnök irodájában két ijedt férfi lépett be, akik azt állították, hogy előző az este egy hatalmas csíkos macskát láttak, amit a helybeli falvakban csak nundának neveznek. A lény ráugrott a rendőrre és elvonszolta a jajveszékelő fickót.

1954-ben egy Patrick Bowen nevű vadász a macska nyomába eredt, és ő úgy gondolta, hogy a nandi medve volt a tettes /nem tudom, hogy egy medvét hogy tudnak összetéveszteni egy mutáns cirmos cicával, de hát ha ehhez tehetség kell/. 

Vajon mi lehet ez az állat?

1. Marozi: Ez az Afrikai Oroszlán rég kihalt alfaja. Több elmélet is született a létére. Egyesek szerint a leopárt és az oroszlán hibridje /ha ez a helyzet,amit én erősen kétlek, akkor durva bulik lehetnek a szavannán/. Mások szerint pedig megmaradtak a kölyökkori foltok az oroszlánokon. Lehet, de ez nem magyarázza meg a szürke alapszínt. 

2. A Leopárd egy különleges színváltozata: A leopárd elég változatos macskaféle, lásd csak a hópárduct vagy a királyleopárdot. De ez nem ad magyarázatot az oroszlánszerű testalkatra.

3. A tigris egyik ismeretlen afrikai faja: A tigris elég nagy területen elterjedt volt az ősidőkben, lehetséges, hogy az Afrikában is van egy eddig nem ismert alfaja, aminek a színezete megváltozott, és talán az oroszlánok miatt való versengés miatt az emberi települések köré húzodott, ahol elragadhatta a haszonállatokat vagy akár a bennszülötteket is. Gondoljunk csak arra, hogy sokkal jobban rettegnek a helyiek tőle mint az oroszlántól vagy a leopárdtól.

4. Az Afrikai Aranymacska egy ismeretlen faja: Ez a macska a szervállal és a karakállal egy családban tartozik. Talán az Afrikai aranymacskának van egy nagyobb és másképp színezett alfaja, ami a nagy emlősök vadászatához alkalmazkodott.

5. Végül az én saját elméletem: Dinofelis. Ezek a nagymacskák voltak a kardfogú nagymacskák ősei. A méretük a ma élő leopárd és oroszlán között mozgott. Bár ennek a lénynek nem voltak akkorák a kardfogai mint leszármazottainak, de már jól látszottak. Lehetséges, hogy a szemtanúk nem vették észre a ragadozó kardfogait. A faj elsősorban erdőkben élt, ez meg is magyarázza a mngwa foltjait és csíkjait, és hogy elsődlegesen mindig emberekre támad. 

Mostanában nem látni mngwát, bár ez nem jelenti azt, hogy kihalt, hanem hogy az Afrikai szafarik iránti kereslet, így kevesebb a jelentés róla. Bár ez jó kis turistacsalogató lenne: Jöjjön Tanzániába, és tépesse szét magát az állatok új királyával. Egyszeri és megismételhetetlen élmény.

 Lousiana, a mocsarak, a dzsessz és a vudu mágia otthona, és persze ebbe a mocsaras déli államban található a mocsarak által borított Honey sziget. 70 000 hektáros terület, amely most fokozottan védett nemzeti park. Egymillió aligátor él itt, az egyik legnagyobb populáció a világon.

Persze egy teljesen más érdekes lénynek is otthont add. 

A mocsári bestiának. Látták már két lábon járni, de a gorillákhoz hasonlóan négy lábon, a magassága megközelítőleg két méter magas. Testét szürke gyapjas bunda borítja, a szemei pedig betegesen sárgák. A szaga pedig szörnyű, egyesek szerint olyan mint egy bomlófélben lévő opusszum /mint a  bűzös majom/. 

Az első mendemondák róla 1960-ban születtek, amikor a közelben lakó emberek behatoltak a mocsárba, de a legelső hitelt érdemlő történet 1963-ban született. Harlan Ford és barátja Robert Mills épp egy elhagyott tábort kerestek meg. Amikor megtalálták meglátták a lényt. Az állat négykézláb volt.

A teremtmény mikor meglátta az embereket elrohant.

Harlan és Robert 1974-ben visszatértek a mocsárba kacsára vadászni, és újabb nyomait találták a lénynek. Bár magát az állatot nem látták, de találtak pár vadkant, amelyet leölt valami. A közelükben pedig lábnyomokat találtak.

A páros inkább elhagyta a mocsarat, nem akarták kockáztatni az életüket. Aznap éjjel visszatértek, hogy gipsznyomatokat vegyenek a nyomról, ezek máig megtalálhatóak, bár a laikusok szerint aligátoré.

Innentől sokszor látták az állatot. Ted Williams helyi lakos többször látta, és még soha nem akart rá lőni, a férfi szerint jobban félnek az embertől, mint az ember a majomembertől.

Mi lehet a mocsári lény?

A helyi lakosok véleménye szerint a huszadik század elején egy cirkuszkocsi szerencsétlenséget szenvedett, és a rajta lévő csimpánzok kiszabadultak, majd keveredtek a helyi aligátor populációval /aha, szerintem legfeljebb úgy keveredtek, hogy a csimpánzok az aligátorok gyomorsavával keveredtek/.

De ez biológiailag lehetetlen és elég vicces.

Ha kizárjuk, hogy az egész oax, akkor arra gondolhatunk, hogy a Honey szigeteki lény egy mocsári életmódhoz alkalmazkodott majomfaj. Figyeljük csak meg a lábnyomot, a lábujjai szétállnak, és ha jól megnézitek, akkor mintha azok ott primitív úszóhártyák  lennének.

Valamint a gyapjas, szürke bunda. Talán ez egy fel szőrzet, ami taszítja a vizet. De ehhez az alkalmazkodáshoz jobb esetben is kétmillió év kell.

Lehet, hogy a már kialakult Beringián jöttek át az őseik, de az is lehet, hogy egy hatalmas tengeri vihar által ide sodort uszadékfán érkeztek Észak Amerika partjaihoz pár millió évvel ezelőtt és elszaporodtak utána, majd alkalmazkodtak a vízi életmódhoz.

Ha ezek léteznek, akkor feltehetjük a kérdést, hogy lehet, hogy még a majmok bolygóján élünk, csak mi nem tudunk róla.

Ez a bejegyzés a harmadik helyezést érte el a blog facebookos csoportján. Ezzel egy jó időre lezárom a szavazásokat, de még lesz ilyen, ígérhetem.

Kamcsatka. A föld egyik legvadabb területe, közel egy másik kontinenshez. A vadonjait egy veszélyes ragadozó járja, a medveisten másnéven bergman medvéje.

A medvéket mindig is istenként tisztelték az ősi népek. A finnek, a koeraiak, a görögök sőt a Neandervölgyiek barlangjaiban gyakran találtak gondosan elhelyezett medvekoponyákat. Mondjuk ez érthető is, hiszen a medveféléknél a szárazföldön egy nagyobb ragadozó sem él napjainkban, és egy erősebb sem.

De képzeljünk el egy olyan lényt, amely megközelítőleg olyan magasabb mint egy ember, és a Szibériai vadont járja. Ezt a lényt hívják a Szibériai jakut törzsek Irkuiemnek /lehúzott nadrág, hát egy veszélyes ragadozót nem neveznék így/, de van egy másik előkelőbb neve is: Kaynin-Kutho más néven Medveisten.

Az első híradások a teremtményről Sten Bergman svéd zoológustól származnak, aki annak idején bejárta Kamcsatkát és Koreát, és Új Guineában először ő számolt be a pápuák emberevési szokásairól.

1920-ban, amikor a Kamcsatkai félszigeten járt, egy medve bőrét látta, amely nagyobb volt bármelyik kamcsatkai barna medvénél. De nem csak ez volt benne a különböző, hanem a kinézete is. Sötétebb volt és vékonyabb volt. Bergman ursus arctos pisctatornak nevezte el, és úgy gondolta, hogy a barna medve egy helyi alfaja.

1936-ban tette közzé felfedezését, de Bergman medvéjéről már többet nem lehetett hallani, egészen 1980-ig.

Rodion Sibolov egy helyi vadász arról mesélt, hogy a helyi törzsek lakosai időnként egy különös medvét látnak. Az elmondásuk szerint az állat mellső végtagja jóval hosszabb mint a hátsó pár. A két hátsó lába között pedig egy hájréteg van, amely egészen a földig leér /ez alapján nevezték el lecsúszott nadrágnak, elég komikus lehet, bár ha én akadnék össze vele inkább futnék mint nevetnék/.

Egyszerre két teória látott napvilágot ezzel kapcsolatban.

Valerij Orlov 1989-ben a lény nyomába eredt. A teremtmény a helyi rénszarvascsordákat támadta. Orlov szerint a Bergman medvéje egy jégtáblán Kamcsatkába sodródott jegesmedve. Hát nem tudom, akkor elvileg sárgásfehér bundájúnak kell lennie, hogy ha jegesmedve. És itt egy sötétbarna állatról van szó

N.K. Vereshcaing orosz zoológus szerint ez a lény a rövid fejű medve egy máig fennmaradt fajtája. Ezek a hatalmas ragadozók egykor benépesítették egész Észak Amerikát. Nagyobb volt a ma élő kodiak és grizzly medvéknél. Aktív vadász volt, képes volt nála nagyobb vadat is elejteni. És a mellső lába hosszabb mint a hátsó, mint a képen láthatjátok.

Saját feltevésem pedig, hogy talán a Bergman medvéje azoknak az ősi 300 000 évvel ezelőtt élt medvéknek a leszármazottja, amelyek a barna és a jegesmedvék közös ősei lehettek. Valószínűleg ezek a tundra területén éltek, és minden klappol. Hosszú végtagok, vastag hájréteg.

Bár lehet, hogy soha többet nem tudjuk meg az igazságot, mert a beszámolók szerint ebből a fajból már csak 120-135 egyed van. Nekik is az a nagy szerencséjük, hogy a térség lezárt katonai terület. De talán egyszer megtalálja a tudomány, és mi is megtudjuk, hogy mi lehet ez az állat, és megmenthetjük a jövő számára...

 Eléggé ingoványos terepre eveztem ezzel a bejegyzéssel, mivel nem tudtam, hogy ez a lény az ufológia/amivel a blog nem foglalkozik/, vagy a kriptozoológia tárgykörébe tartozik, de ahogy jobban utána olvastam a történetének, rájöttem, hogy szerintem egy idegen lény nem jön amiatt ide a galaxis másik végéből, hogy aztán mocsarakból ugráljon ki és kocsik tetejét karmolássza össze /ha csak náluk nem ez a "Békével jöttünk"/.

Eddig ha humanoid kriptidekről beszéltem, akkor mindenkinek az alamaszt, a bigfoot, a jeti vagy az orang pendek esetleg a yowie jutott az eszébe. De viszont a humanoidoknak van egy másik csoportja, ezek pedig a gyíkemberek.

Ékes példája erre a Dél Karolinai Gyíkember, de láttak hasonlókat Vietnámba, de akár ide is vehetjük a Lovelandi békaember, a Thetis tóban lakozó hüllőszerű humanoidot, de akár a chupacabrát is/a humanoid verziójára gondolok/. De sok nép mitológiájában előfordulnak hasonló lényekről történetek. Egy athéni mítosz szerint a város első királya egy kigyó-ember hibrid volt.

Akkor térjünk is rá a poszt mai főhősére.

Az első találkozás 1988.június 29-dikén, hajnali két órakor történt. Egy Cristopher Davis nevű 17 éves srác, épp a munkából tartott hazafele, amikor a Scape Ore mocsárnál defektet kapott. 

A fiú kiszállt, hogy kereket cseréljen, amikor tőle 25 méternyire meglátott valakit felé rohanni. A srác elsőnek a lény vörösen izzó szemeit szúrta ki. A többit aztán vette észre: a lény humanoid volt, a bőrét zöld pikkelyek borították, az arca pedig az emberi arc és a kigyó arcának keverékének tünt. A feje tetejétől az orráig pedig egy gerinc húzodott. A kezein és a lábain három-három ujj volt, amiken fekete karmok nőttek.

Cris beugrott a kocsiba. A teremtmény megragadta a fogantyút, majd megpróbált bejutni, de a srác nem engedte. Ekkor a gyíkember felugrott a kocsi tetejére, és elkezdte kaparni a tetejét. Davis észhez tért, és elindította a kocsit, ami miatt a teremtmény leesett. A fiú hazaért, és felébresztette a szüleit, akik másnap bejelentést tettek a rendőrségnél.

A következő pár hónapban sok észlelés történt, lábnyomokat is találtak.

Aztán évekre eltűnt a lény.

Hogy 2005-ben újra felbukkanjon.

2005 júliusában a New Berry városában egy nő jelentette, hogy látott két gyíkembert a háza közelében.

2005 októberében egy Bishopville-i házaspár arról számolt be, hogy különös karcolások voltak a kocsiján, és hogy a környékről sok macska tűnt el. A rendőrök a prérifarkasok számlájára írták az esetet. A ház közeli mezőn egy halott tehént és prérifarkast találtak. Persze a MonsterQuest című sorozat munkatársai megvizsgálták a kocsit, és megállapították, hogy ilyen károkhoz 300 font erőkifejtés kell, amire egy prérifarkas vagy kutya nem képes.

A helyi indiánok is mesélnek hasonló lényekről. Ők Iziganinak hívják őket, és a történeteik szerint a vízben élnek, és a legjobban egy békára vagy egy aligátora emlékeztetnek.

Szóval mi is lehet a gyíkember?

Nem lehet idegen lény, mivel egy űrutazó faj van annyira okos, hogy ne bujkáljon mocsarakban.

Ez az teremtmény véleményem szerint nagyon is földi eredetű, idősebb az emberi fajnál.

1982-ben Dale Russel, miután felfedezte a Troodon nevű ragadozó dinoszaurusz koponyáját, azt mondta, hogy nem történt meg volna a dinoszauruszok korát lezáró becsapódás, akkor a troodon egy emberszerű fajjá változott volna. Egy ilyen hipotetikus lénynek a szobrát ki is állították az Ottawai természetrajzi múzeumba. Hasonlít.

Lehetséges, hogy a troodonok bizonyos csoportjai túlélték a kihalást. Lehet továbbfejlődtek, civilizációt alakítottak ki, talán még az űrbe is kijutottak, de aztán egy katasztrófa miatt /az eocént lezáró nagy klimakatasztrófa/, elpusztult a civilizációjuk. Talán a túlélők vissza húzódtak, és lassan lealjasultak, és az ő leszármazottaik lehetnek a gyíkemberek.

 A facebookos csoportban lévő szavazás második helyezettje a kongamato lett. Mint az Angliai nagymacskákról szóló posztnál gértem, most ez jön.

Afrika sötét mélye. Olyan lényeket fedeztek fel itt mint a gorilla vagy az okapi /mindkettő kriptidként indult/, de úgy látszik, hogy a dzsungel, amely egykor Afrika egész keleti részét befedte tartogat még titkokat.

Lásd a mokele membe vagy az emela ntounka, de a Kelet Afrikai esőerdő más, különös, a földtörténeti középkorból itt maradt lényeknek is otthont adhat.

Ilyen teremtmény a kongamato.

Látták afrikai bennszülöttek és európai felfedezők. A teremtményt denevérszerűnek írták le, a feje legjobban a gólyáéra hasonlít. Csőrében hatalmas fogak ülnek. A teremtmény színe vörösesbarna.

Frank Melland írta le elsőnek ezt a teremtményt 1923-ban a Boszorkánytüzek Afrikában című könyvében. A leírása szerint a teremtmények kisebb hajókat és csónakokat támadnak meg, amelyek behatolnak a területükre. Melland a helyi kaonde törzs tagjainak képeket mutatott, hogy azonosítsa a kongamatot. A bennszülöttek kivétel nélkül a rhamphorhynchus nevű jura kori repülő őshüllő képére mutattak.

1925-ben G. Ward Price egy angol hetilap tudósítója. a Windsori herceg örökösének mesélt arról, hogy Rodéziában, egy haldokló bennszülöttet találtak a helyi angol kirendeltségen. A szerencsétlen fickó elmesélte, hogy belépett egy mocsárba, ahol démonok laknak. A mellkasán egy mély seb volt. Amikor Price megmutatta egy repülő őshüllő képét, a férfi felugrott, és sikítva rohant el.

De a fehér ember és a Kongamato első találkozásáig 1933-ig várni kellett. T. Sanderson híres zoológus és író a British Múzeumnak vezetett egy expediciót a Kameruni Assumbló hegységbe. Egy erdős völgybe táboroztak. Sanderson elindult vadászni a folyó mentén, és lőtt egy nagy gyümölcsevő denevért. Az állat a vízbe esett, Sanderson pedig elindult, hogy kihozza a zsákmányát a folyóból, mikor a gyors sodrás miatt elesett.

Mikor épp feltápászkodott volna, a társa felkiáltott, mire a tudós a víz alá merült. Még látta, hogy egy sas méretű árnyék suhan el a folyó felett. Látta, hogy a teremtménynek denevérszerű szárnyai voltak. Sandersonék mikor visszaértek a táborba, megkérdezték a bennszülötteket, hogy mik voltak ezek a lények. A bennszülöttek Olihatunak nevezték őket.

1956-ban Észak Rodéziában egy Brown nevű mérnők találkozott vele újra. Hajnali hatkor két lényt látott elrepülni a feje felett. 

1957-ben egy férfit kezeltek hasonló sérülésekkel az 1925-ösökhöz, a Rosebery erőd kórházában. 

Nem csak a dzsungelben vannak rejtélyes repülő fenevadak, hanem a sivatag felett is. Namíbiában egy hasonló teremtményt repülő kígyónak hívnak a helyi bushmanok.

Szóval mi lehet a kongamato?

Bizonyos elméletek szerint két helyi madárfaj lehet. A papucscsőrű gólya és a nyergescsőrű gólya, de nézzétek meg. Ezek a lények úgy néznek ki, mint akik áttudnak repülni egy egy fickó feje felett, meg akik hajókat támadnak meg. Ez megmagyarázná a kongamató fejformáját, de a méretét, a gyorsaságát /a gólyák nem valami jó manőverezők a levegőben/.

Egy másik szerint hatalmas denevér. Ez mondjuk megmagyarázná a bőrszárnyakat, de a fejformát nem.

Bár van egy olyan elmélet miszerint a Kongamato egy édesvízi tüskésrája. Hát érdekes feltételezés, de a rájáknak csak a Godzilla rajzfilmben szokásuk repülni, és kiugrálni a vízből.

A legelterjedtebb elmélet még is csak a pterosaurus azon is belül a rhamphorhynchus teória. Bár ennek van egy érdekes változata. A Tanzániai Tentaguruban sok késő jurakori őshüllő maradványait találták meg, köztük a rhamphorhynchusét is. Ezen elmélet szerint az ásatásnál segédkező bennszülötteknél ebből indult ki a kongamato mítosza.

De ez elég gyenge lábakon áll. A bennszülöttek nem ismerhetik a repülési módját. Egy mítosz nem ejt sebeket az emberek mellkasán valamint Sanderson és Brown nem egy mítoszt látott annak idején.

Lehetséges, hogy a kongamato létezik. Egy igazi élő kövület, amely békében él Afrikai mocsaraiban...

Ausztráliával kapcsolatban  már említettem a bunyipot, a yowiet, a yerrit de eddig még nem meséltem egy másik bestiáról. Amelynek neve Burronjor.

Ez a lény kevésbé ismert, pedig minden megvan benne ami a kriptozoológia sztárjává emelhetné. Óriási, hasonlít egy húsevő dinoszauruszra, agresszív és persze sok az észlelés vele kapcsolatban, plusz a bennszülötteknek több ezernyi barlangrajza van, amik hasonló lényeket ábrázolnak.

Az Észak Ausztráliai Arhemn földön él. Ennek a területnek elég alacsony a népsűrűsége, plusz hatalmas bozótok és erdők  borítják. Persze sok itt a levadászandó állat, amely akár el is tarthatná a Burronjort.

Persze azokra a helyekre, amelyeket a burronjor vadászterületének tartanak a babonás bennszülöttek elkerülik és az állatok sem mernek oda bemenni. A lovak megbokrosodnak, a kutyák pedig morogni kezdenek.

1957-ben a Mcarthur folyónál 50 szarvasmarha vadult meg. A távolban egy hatalmas, két lábon álló lény sziluettje látszott. Hangos röfögés hallatszott. Másnap reggelre csorda felét felzabálták.

1978-ban Bryan Clark favágó épp a környéken eltűnt szarvasmarhák után nyomozott, majd visszaindult az Urrupay tanyára. Este a rendőr elment aludni. Bryan Clark ébren maradt. Később a két bennszülött felugrott és rémülten elrohant. A rendőr is felpattant, észrevette, hogy a talaj megremeg. Mint ha valami óriási állat járna a környéken.

Később a rendőr elmesélte, hogy hallotta valami hatalmas állatnak a lélegzetvételét, és egy röfögő zajt. A rendőr azt mondta, hogy ha valaki visszamegy oda, akkor azt nem fogják keresni.

Ez a teremtmény hírhedt a környéken élő marhapásztorok körében.

1980-ban több szarvasmarhát is elkapott. Eleinte a környéken élő sós vízi krokodilok számlájára írták az eseteket, de Charles Waterman látta a teremtményt. Elmondása szerint egy hatalmas, foltos bőrű szörnyeteg egy tehénnel az állkapcsai között elindult a bozót felé.

Ekkor lett elege. Összeállított egy kereső csapatot húsz helybeliből és néhány kutyából, és elindultak a bozót felé, hogy levadásszák a vadállatot. Ahogy haladtak egy folyópartra értek. A kutyák morogtak, majd elmenekültek. A lovak megbokrosodtak.

A folyó parton egy hatalmas hüllő lábnyomai voltak.

Az észlelések száma megnövekedett a területen. Az emberek gyakran látták a vadállatokat. Többször magányosan, de volt, hogy párban vadásztak.

A Burrunjor észlelések összhangot mutatnak. Tudjuk, hogy a teremtmény kedveli az erdőket. Gyakran látni őket párban, vagy falkában /a legújabb elméletek szerint a Terapondák gyakran éltek családi csoportokban/.

Tehát az egyik legjobban dokumentált kriptid.

De vajon mi lehet ez a lény?

Rex Gildroy kriptozoológus szerint háromféle lehetőség van a lény kilétére.

1. Proplepus: Egy tömzsi mindenevő óriáskenguru a jégkorszakból. Hát benne van a pakliban, hogy talán ez a Burronjor, de ki látott már kengurut egy marhával a szájában elugrálni?

2. Dromornis: Egy három méter magas madárféle. Hát hasonlít, simán azt lehet hinni róla a szürkületben, hogy ez bizony egy hatalmas dinoszaurusz. De erről sem lehet elképzelni, hogy elszambázik egy nagy marhával a csőrében.

3. Palorchestes: Na ez a legviccesebb jelölt. Két lábon jár... igen. Fejforma hasonlít, ja... húsevő? nem....

Elmondhatjuk, hogy a Burronjor semelyik jelölt nem lehet.

A Burronjor sok elemében hasonlít a Murray bestiához. Mindkettő hüllő.

Az én jelöltjeim.

1. Talán a sósvízi krokodilok egy ismeretlen szárazföldi fajával állunk szemben. Ausztráliában sok fura dolgot produkált az evolúció.

 2.Megalánia: Ez a mai komódoi varánusz rokona. 5-6 méter hosszú lehetett. Nagy termetű növényevőkre vadászott. Minden illik rá, hogy a burronjor legyen. Hüllőszerű, ha kell két lábra áll, az állkapcsai nagyok.

 3. Dinoszaurusz, azon is belül Tyrannosaurusféle: Ez a legvalószínűbb. Ausztrália sok más hol kihalt vagy háttérbe szorult lénynek ad utolsó menedéket. Tojásrakó emlősök, röpképtelen madarak, erszényesek és talán a Dinoszauruszok is. Az Antarktiszon túlélték a Kréta-Tercier kihalást. Lehetséges, hogy átvándoroltak Ausztráliába. De a burronjor minek a leszármazottja lehet? Na a Tyrannosaurus rajongók most tapsolhatnak. A burronjor nem egy vézna austrovenator vagy allosaurus. Ausztráliában a Tyrannosauruséhoz hasonló ragadozó csontjait tárták fel. A dinoszaurusz mérete harmada negyede volt a T-Rexének, de hasonló állat lehetett.

 Valószínűleg Ausztrália északi területén még mindig élhetnek ezeknek a lényeknek az ősei. A lábnyomok, a marhacsonkítások, a sok szemtanú megerősítheti, hogy ezek a lények léteznek, és a felfedezésükre várnak.

/Elnézést a hatásvadász címért/

Kanyarodjunk csak az ősi egyiptomi kultúrához. Engem mindig is érdekelt, és szerintem sokakat is. Hogy kik építették a piramisokat, miért építették a piramisokat, és hogy egyáltalán honnan jött az egész kultúra.

De van egy még nagyobb rejtély.

Az egyiptomi isteneket állati fejjel ábrázolták. Hóruszt a Solyómfejjel, Hathort tehénként, Basztetet macskaként, stb.

De van egy rejtély…

Hogy Sethnek milyen állatról mintázhatták a fejét.

Seth a sivatag és a káosz istene volt. Megölte és feldarabolta testvérét Ozíriszt, majd szétszórta holttestének darabjait a Nílus partján. Később Ozírisz fia Hórusz legyőzte.

Semmilyen más élő teremtményre nem emlékeztet. A testalkata mint egy kutyaféle, de a feje egy hangyászé, és a füle pedig egy szamáré. Próbálták már okapiként, földimalacként sőt még egy Nílusban élő halként is azonosították.

De nem találták sehol sem azt a lényt, amiről Seth isten szent állatát mintázhatták.

Talán korunkban lehullik a lepel a titokról…

1990-től kezdték el dokumentálni egy különös farkasszerű fenevad feltűnéseit Egyiptomban. Ezt a lényt hívják a salawának.

Az 1960-as években már voltak róla beszámolók, de a lény igazán az utóbbi 20 évben indult be. A leírások megegyeznek abban, hogy a lény nagyobb mint egy farkas, a bundája csíkos, hegyes fülei túlméretezettek. Shabza Hamzeh Shaker, egy helyi mezőgazdasági munkás aki látta a teremtményt úgy gondolta, hogy az nagyobb mint egy szamár, de kisebb mint egy teve, a nyaka és a farka hosszú volt. A helyiek szerint a salawának jó a hallása, és nagyon értelmes, valamint képes elrejtőzni a papírusznádban.

Általában emlősökkel és hüllőkel táplálkozik, de sokak szerint embereket is megtámad.

A hatvanas és hetvenes években gyakran feltűnt Karió külvárosában.

1996-ban a felső egyiptomi Armantban egy falkányi salawa gyakran támadott meg állatokat, de néha embereket is. Állítólag pár helyi lakos képes volt pár ilyen teremtményt lelőni.

2005-ben és 2008-ban újra támadtak. Néhány találkozás gyilkosságal végződött.

A legutóbbi ilyen találkozásról 2009-ben történt említés. Egy salawa megtámadott egy hét éves kisfiút. Az asszony megvédte a gyereket. Az elmondása szerint nem tudta, hogy kutyát vagy farkast lát.

Nem kétséges, hogy a Seth állat és a Salawah ugyan az, tehát már legalább 5100 éve tudunk a lény feltűnéseiről, sőt azt is tudjuk, hogy nem voltak valami barátságosak az emberekkel. Hisz miért is ne róla mintázták volna Seth szent állatát. Valószínűleg az Egyiptomiak az első időkben vadásztak rájuk, és lassan visszaszorították őket. De a Salawah nem halhatott ki, hanem kiszorult a sivatagba, vagy elrejtőzött Egyiptom elrejtett részein.

De jöhet a kérdés, hogy mi lehet a salawah.

Egyesek szerint Afrikai Vadkutya, de az már teljesen kipusztult Egyiptom környékén.

Vannak akik szerint sivatagi róka, de az az aranyos kis állatka, és a kegyetlen ragadozó, amit a salawahot festik le elég távol áll egymástól. Mások pedig az aranysakál és a házikutya hibridjének tartják. De ez nem magyarázza meg a méretét és a színezetét.

Bár benne van a pakliba, hogy talán a Nandi medvéről van szó, de ahhoz túl karcsú, és a nandi medvét soha nem látják falkában.

Tehát biztos, hogy a salawah egy kutyaféle.

De lehet egy másik lehetőség is.

A Pleisztocén időszakban Afrika területén egy hatalmas vadkutya élt, a Xenocyon lycaonoides. Ez a teremtmény volt az egyik csúcsragadozó. Szinte minden akkor élt növényevő a zsákmányállatai között volt, sőt még az ember is szerepelt az étlapján.

A leszármazottai a mai afrikai vadkutyák és a dólok, vagyis az ázsiai vadkutyák

Lehetséges, hogy nem halt ki, hanem a Nílus területén kialakult egy fajuk, és ezekkel találkoztak az ősi egyiptomiak, és talán ezek zaklatják ma az egyiptomi városok és falvak lakosságát.