Üdvözlök mindenkit.

Elnézést kérek tőletek amiért nem voltam az utóbbi pár napban aktív, de néha a barátnőmmel is foglalkoznom kell :)

Viszont hoztam valami új és nagyon fincsi anyagot. Olyan meleg hogy szinte már forró :)

A változatosság kedvéért most nem Amerikában történt meg az eset, hanem a sziget országban, Nagy-Brittaniában.

Július 19-én egy eddig ismeretlen és erősen bomlásnak indult lény tetemét találták meg helyi emberek, amit a tenger ki hozott a partra.

Nézzük a képet:

Eléggé érdekes ez a lény. Hála az égnek hogy egy embert is oda állítottak mellé, így legalább van viszonyítási alap hogy mekkora is volt, amíg élt ez az állat.

Szerintetek mi lehet ez? Nem tűnik hoaxnak, ahhoz túlságosan is valódinak hat ez az egész. Ráadásul a The Sun című lap is beszámolt erről a lényről, és ők nem olyanok akik mindenféle hazugságot és csalást le közölnének. Sőt, előbb alaposan körbe járják a témát, mielőtt a cikk be kerülhetne az újságba, szóval nagyon úgy néz ki hogy amit a képen látunk, valódi. Egy igazi, élő-lélegző ismeretlen tengeri lény volt.

Kicsit off lesz, de Vladyslav kollegának megjelent a regénye. A történet vámpírokról szól, de nyugi nem kell csillámos-sóhajtozó szépfiúkra gondolni. Ez a történet Anna Rice legjobb hagyományait lélektanban, és elvisz több száz év kalandos utazásra korhű környezetben.

Megrendelni itt lehet: rendelés

 1734. július 6.

Egy norvég hajó tartott a messzi Grönland szigetére. Ezt a hatalmas földterületet nem rég igényelte vissza a Norvég királyság mint gyarmatot, mivel a rajta lévő ősi norvég települések a zord időjárás és az őslakosok állandó támadásai miatt elnéptelenedtek.

A hajó fedélzetén Hans Edgede egy misszionárius utazott, akinek a célja az volt, hogy megtérítse a szigeten élő inuitokat. Valószínűleg a férfi a hajó oldalára könyökölt, és onnan nézte az Atlanti Óceán sötétkék vízét.

Hirtelen valami súlyos test tört elő a víz alól, majd miután visszabukott, még csapott egyet a farkával. Edgede a későbbiekben egy hatalmas vízi kígyóként írta le a teremtményt, a testét ráncos bőr borította, valamint mint ha kisebb uszonyokat is látott volna.

Ez volt az első dokumentált találkozás azon lénnyel, amelyet a kriptozoológia mint cadborosaurus willsi ismert. A cadrobo egy Alaszkai öböl, a saurus gyíkot jelent a willsi pedig Archie Willsi a Columbiai újság főszerkesztője, aki több dokumentációt is vezetett a lényről.

Innentől több találkozás is történt az ember és a cadborosaurus között.

A szemtanúk ugyanúgy írták le a lényt.

A feje nyújtott, lóra vagy tevére hasonlít. A lény színe sötétzöld vagy szürkésbarna. A teste két oldalán pedig uszonyok találhatóak.

A következő érdekes eset 1937-ben történt.

A Queen Charlotte szigeten lévő bálnafeldolgozóban egy ámbráscetet daraboltak fel, amikor a gyomrából előkerült egy különös bestia félig megemésztett maradványait. Az állomás vezetője elküldte a lényből vett a szövetmintákat és elküldte a Victoria tartományi múzeumba.

De ezek eltűntek sajnos.

A kurátor véleménye szerint a lény egy félig kifejlett bálnamagzat volt. Az egyetlen élő szemtanú James Wakellen, aki már többször látott bálnamagzatot, azt mondta, hogy a lény nem az volt, ha nem valami ismeretlen bestia.

 1967-ben elfogtak egy élő cadborosaurus. Hagelund kapitány a családjával épp a Golf szigetek közelében hajózott. Egy este lehorgonyoztak. A kapitány épp a fedélzeten volt, amikor a hajó jobb oldaláról fröcskölő hangot hallott.

Odament, hogy megnézze mi okozta a zajt, és megdermedt. Egy ismeretlen lény nézett farkasszemet vele. A férfi azonnal elkötötte az egyik gumicsónakot, és a lény nyomába eredt. Hamar elkapta, majd bedobta egy vödör tengervízbe.

A lény 16 centiméter hosszú volt, a testét páncélpikkelyek borították, a pofája hosszúkás, és fókaszerű uszonyai voltak. Hagelund kapitány úgy gondolta, hogy leadja a hatóságoknak, és visszaindult.

 A cadrobosaurus nagyon izgatott volt. A kapitány látta, hogy teremtmény legyengült, ezért úgy döntött, hogy visszadobja a tengerbe.

1998-ban Brit Kolumbia partjainál egy halászhajó kifogott egy cadrobosaurust, de mivel attól tartottak, hogy a lény megfertőzi a fogást, ezért visszadobták.

1999-ben készült  néhány fotó. Elmondhatjuk, hogy az egyik legjobban dokumentált kriptid.

De mi is lehet?

Nem hasonlít egyetlen egy ma élő ismert vízi állatra sem.

De viszont mosasaurus vagy pliosaurus sem lehet a fejformája miatt, és a glosteri tengeri kígyó rokonságához sem tartozhat.

De bizonyos elméletek szerint talán ez egy királyhering. Ezek a halak elérhetik a 17 méteres hosszt is. Egyesek szerint ez tehető felelősé a tengeri kígyó észlelések miatt. Néhánynál valóban ez a helyzet, de a többinél?

A Cadborosaurus fel és le csapkod úszás közben, míg a királyhering mivel hal vízszintesen halad. Emellett a cadrobosaurus gyakran kidugja a fejét a vízből levegőért.

Két lehetőség van.

1. Óriás kétéltű: Ez megmagyarázná, hogy maradhatott életben a hideg alaszkai vizekben. Bizonyos időszakokra lehibernálhatta magát. Talán a régen kihalt stegocephala kétéltű /bizonyos fajaik elérték egy nílusi krokodil nagyságát/ leszármazottja, ami alkalmazkodott az óceánokhoz. De ezzel kapcsolatban van egy ellenérv. A mezozoikumban a vízi hüllőkkel, és a harmadidőszakban pedig a cetekkel kellett versenyre kelnie. Elképzelhetetlen, hogy végül győztesen kerül ki a játszmából.

2. Egy eddig ismeretlen cetfaj: A fókaszerű uszonyok, a különös fejforma, és az, hogy életben marad a hideg északi óceánban melegvérűségre utalhat. Talán egyfajta élő kövület lehet, ami visszautalhat a cetek egy korábbi fajára a rhodocetusra..

Az óceán nagy, és a cadborosaurus kint van valahol. Elég gyakori lehet, és talán a legmélyebb óceánokban rejtőzködhet, és csak néha jön fel zsákmányért, de akkor legendákat kellt.. 

 Szia!

Olvastam a cikked és szeretnék egy hasonló történetet megosztani veled.

Kerepesen, Pest megyében van egy viszonylag nagy erdő a falu szélén (Nem ott ahol a mezők vannak, hanem ahogy megyünk Gödöllőre a főúton ott jobb kéz felől). Kb 3 hete elmentem oda az egyik ismerősömmel kutyát sétáltatni. Ő is hozta a kutyáját és én is. El voltak engedve, az erdő közepe felé jártunk amikor a két kutya óriási nagy nyüszítéssel rohant velünk szembe megállás nélkül. Azt tudni kell, hogy ismerősöm kutyája iskolázott és eddig minden helyzetben tökéltessen behívható volt, de most mintha nem is hallotta volna ahogy hívjuk. Nagy nehezen sikerült megfogni őket, pórázra vettük mind a kettőt, be az ölbe és elindultuk arra amerről futottak. Ahogy közeledtünk egy kisebb, már alig nevezhető patak felé a kutyák elkezdtek mocorogni, mintha félnének oda menni. Már majdnem a pataknál voltunk amikor kiszúrtam egy magas, megközelítőleg 2m-2.30m magas emberre hasonlító lényt. A testét kopott nagyon vékony-szálú halvány szőr borította, a karjai és a lába sokkal hosszabb volt mint egy emberé. Szóltam az ismerősömnek, hogy most azonnal menjünk innen, de ő nem látta a lény és közelebb ment. Pár lépés után meglátta és elkezdett hátrálni. Ahogy észrevett minket a lény elfutott, vagy ugrált..Ezt így nehéz leírni, olyan volt mintha futás közben néha ugrott volna egyet. Ami furcsa volt, az az, hogy nagyon halk mormogó hangot hallatott amikor észrevettük, ahhoz hasonlót mint amikor a macskák készülnek verekedni. 

Később elmentünk ismét, itt már kutyák nélkül többen, arrafelé egy kis szalonnasütésre. Amikor páran elmentek fát szedni az egyikük kiabálva rohant vissza a sátorhoz, hogy látott egy emberhez hasonlító állatot ami először háttal volt neki és amikor meg akarta közelebbről nézni megindult felé. Állítása szerint lomhán, de mégis magabiztosan indult határozottan arra amerre ő volt, majd a pataknál elkanyarodott.

A történések óta nem jártunk, és nem is áll szándékunkban arra menni.

Kocsis Martin munkája a rajz.

 A rajzot Kocsis Martin alkotta.

A rózsaszín buborékok a történetet mesélik, a kékek, pedig magyarázzák, olykor az állattal való közbevetéseket írják le. Ez a 2001-es sztori rajzos rekonstrukciója. Míg a másik egy élethű rekonstrukció a fanyüvőről szintén Kocsis Martin műve.

Mormoth hívta fel a figyelmem erre az érdekes lényre, én pedig kiraktam.

Sylvia Mythen egy otthonához közeli tóban szúrta ki a szokatlan színárnyalatban pompázó állatot. Miután sikerült lencsevégre kapnia az aligátort, a képeket rögtön elküldte a helyi hírcsatornának és egy biológusnak is, bár a felhajtás ellenére igazából csak unokáinak szerette volna bebizonyítani, hogy ő a világ legmenőbb nagymamája.

A Floridai Vadvédelmi Bizottság is megvizsgálta a képeket és arra a megállapításra jutottak, hogy a hüllő kültakarójának színe nem lehet genetikus eredetű, az állat véletlen baleset, vagy durva tréfa következtében lett narancsszínű. A szakemberek ugyanakkor hozzátették: a fotó alapján pusztán találgatnak, biztosat csak akkor tudnának mondani, ha közelebbről is megvizsgálhatnák az aligátort.

Üdv: Martin

 Üdv mindenkinek, egy új cikksorozatot indítok a blogon, amiben megpróbálom kikövetkeztetni bizonyos kriptidek szokásait, viselkedését, táplálkozását. Tehát próbálom közelebb hozni hozzátok őket. Jó olvasást.

Tantos Andrással tegnap beszéltük, hogy vajon milyen lehet a viselkedése a sasquatchnak? Arra jutottunk, hogy a ma élő nagy emberszabásúakat a csimpánzt, a gorillát és az orángutánt kell alapul venni, mivel a sasquatch rokonait ezek között lehet keresni.

A helyi indiánok legendái megegyeznek abban, hogy a bigfoot éjszakai élőlény, és elég agresszív. Képes kilopni a lazacot a halászok hálójából, és mindenevő. A táplálékát gyümölcsök /szereti a vadszőlőt, almát, káposztát/, de ha szükséges eszik halakat, de ha kell elejt szarvasgidákat is.

A kutatások bebizonyították, hogy a sasquatch alvó fészket épít. Az építmények 3-4 láb magasak. Ezt általában a talajra építik, ágakból, mohával és páfránnyal bélelik ki. A kutatók szerint jól megtervezett építmények ezek. Hasonlítanak a gorilláékéhoz.

Valószínűleg ezeket a fészkeket nem bontják szét, hanem a példány néha elfoglalja. Lehetséges, hogy a sasquatch több fészket is épít a területének a nagyságától függően.

A társas viselkedése viszont nem mondható olyan fejlettnek mint a gorilláé vagy a csimpánzé. A bigfootot általában magányosan látják, vagy kisebb családi csoportokban, de az 1924-es Majom kanyoni incidensben a bányászokat egy nagyobb csoport lény támadta meg. Lehetséges, hogy a páviánokhoz hasonlóan előfordul, hogy több kisebb család vagy egyedül álló egyed összeáll, hogy megvédjék a területüket. Talán klánokban élnek.

A bigfootnak magas, vonyítás szerű hangja van, és kellemetlen szaga, valószínűleg ennek a párválasztásban van fontos szerepe. Elképzelhető, hogy a hímek élnek egyedül, míg a nőstények és a kölykök kisebb családi csoportokban, mint az orángutánok. Egy területet, egy idősebb /alfa hím/, birtokolhat, akikkel csak akkor találkozhatnak, amikor párosodási időszak van.

A sasquatchok közti rivalizálásról eddig még nem tudunk, de előfordulhatnak. Lásd a bizonyos sasquatch egyedeknél előforduló szemöldök, és a gorilláéhoz hasonló saggitális gerincet, ami a parantropusnál is előfordulhattak. Ez erőteljes nemi két alakúságot feltételez, ami talán rivalizálásokhoz vezethet.

Nos ennyi volt, remélem, hogy nem untátok a kisregényt, bár ahhoz, hogy teljesebb képet kaphassak ahhoz primatológusnak kellene lennem. Ha nektek van más ötleteitek, vagy javaslataitok, akkor kommentbe kifejthetitek.

Szintén egy érdekes, és a természetben nagyon-nagyon ritkán előforduló pigment változásról szeretnék mutatni egy képet.

Mint láthatjátok, az a víziló 97%-ban rózsaszínű, ami nagyon nem megszokott az állatvilágban. Albínó állatok előfurdalnak, na de rózsaszínűek? A 90-es évek környékén állítólag Mississipinél, a folyóban egy narancs sárga színű aligátort láttak napozni a parton.

Ha valaki tud, vagy hallott már érdekes színű állatokról, ne habozzon, ossza meg velünk történetét, és ki rakjuk a blogra.

Üdvözlök mindenkit.

2011 július 15-én, az amerikai Ohio-ban, egy eddig ismeretlen hegyi oroszlán megölt egy kacsát, az egyik farmon, és a szárnyast ott helyben el is fogyasztotta. A szemtanú aki egy farmer volt, a következőképpen írta le az állatot:

"hatalmas volt, nagyon hasonlított az oroszlánra vagy a pumára, de mégis teljesen másmilyen volt. Soha nem láttam ilyen bizarr állatot. Kb akkora lehetett mint egy jól kifejlett hím oroszlán, mégis olyan kecses és vékony volt mint egy puma vagy egy hiúz. A fejét nem láttam tisztán mert háttal feküdt nekem, így amikor a levegőbe lőttem a puskámmal, az állat el szaladt."

(a kép illusztráció)

Tudom hogy ez nem a kész átverés show, de muszáj megmutatnom nektek ezt a videót :)

Elnézést kérek előre is a csúnya szóért, de én majdnem beszartam a röhögéstől :D

https://www.youtube.com/watch?v=QkhrOqtAz8g&feature=player_embedded

Az a mozgás, hát ez állati :D Mint valami vidám kis cserkész :)

(egyébként a sztori szerint egy biztonsági kamera rögzítette ezt a felvételt ahogy egy vidám nagylábú el sétál. Kár hogy nem lehet hallani ahogy dúdolja a "mint a mókus fent a fán, az úttörő oly vidám...) :D:D:D

Üdvözlök mindenkit.

Érdekes fényképre bukkantam a neten, és nagyon úgy néz ki hogy ez a kép valódi.

A helyszín Nagy-Britannia, a Windermere tó.

Alant látható is a képen:

2007 március 17-én, a kora hajnali órákban amikor még a tavon erős köd volt, felbukkant egy érdekes vízi lény, amit sikeresen le is fényképeztek. Ezt a lényt Bownessie-nek hívták, abból fakadóan hogy a sziget országban 2 híres lény él. Nessie, és Bessie. Ezek nevének a keresztezéséből jött össze a Bownessi. Nézzük a képet:

Mint látható, 4 púp "lebeg" a víz felszínén, és ahogy a képen is látszik, ez a lény sokkal kisebb lehet mint maga Nessie, tehát kizárt hogy egy másik Plesiosaurus lenne ez a lény.

Én úgy gondolom, hogy ez egy Zeuglodon, vagy más néven tengeri ló angolna, ami valójában egy Basilosaurus. Vagy ha az nem, akkor a Zeuglodon egyik unokatestvére lehet.

Mindenesetre ez is érdekes kép, és bár igaz hogy néhány szkeptikus azt állítja hogy ezek csak egymáshoz kötözött szemetes zsákok, szerintem a képen igenis egy ismeretlen élőlény háta látható.

Kíváncsiak vagyunk hogy Ti mit gondoltok? Szerintetek valóban csak szemetes zsákokról van szó? vagy tényleg egy új tavi szörny szállt be a nézettségi harcba?

 Mint ígértem az előző Tatzelwurmról szóló leírásomnál a szavazáson dobogós helyet elért témákról is fogok posztot írni. Tehát most következzen a Ropen, amely a szavazáson 5 szavazattal a második helyet érte el.

A Ropent úgy is hívják, hogy a kongamato nagyobbik tesója. Ez a teremtmény az Új Guineai Umboi szigeten él lakik. Úgy nézz ki, hogy Közép Afrika mellett talán ott is van egy elveszett világ, tele történelem előtti lényekkel. Lásd a Murray bestiát vagy a Bismarck szigeteki iguanodont, a sorba pedig csatlakozik a ropen is.

Mi is ez a lény?

A bennszülöttek szerint egy nagy éjszakai lény, amely rövid ideig úgy világít mint a szentjános bogár, általában halakkal táplálkozik, de a mesélnek történeteket arról, hogy néha emberi hullákat is fogyasztanak.

1595-ben egy tengerészeti térkép Új Guinea felett különös madárszerű sárkányokat ábrázol, amelyeknek denevérszerű szárnya van farka, és fogakkal teli csőre.

Az első találkozásra 1944-ben került sor.

Duane Hodgkinson épp az Ausztrál lovasság egyik századával északnyugatra egy Lae nevű városkától, mikor délben átzúgott valami a fejük fölött. Hodgkinson 6 méter szélesre becsülte a teremtmény szárnyfesztávolságát. Látta, hogy sötétszürke színű, kígyó szerű nyaka van, hosszú farka denevérszerű bőrszárnyai és, hogy a csőre tele van fogakkal, valamint a fején van egy taréj.

Azóta többen is látták a Ropent, de 2006-ig kellett várni az első eredményesebb expedicióig.

Paul Nation aki a repülő őshüllők szakértője elindult Új Guinea belsejébe, hogy felkeressen egy indava nevű lényt. Az expedíció tolmácsa Jacob Kepas az egyik helyi szemtanúval felmászott egy hegycsúcsra, hogy rekonstruálják az esetet, amikor meglátták a lényt. Kepas felvette videóra, de a felvételen nem sok minden látszik.

Egy másik érdekes fényképet éjszaka csináltak, ahol két fény táncol egymással úgy 5 percig. Mint a bennszülöttek is mesélik a ropen világít. Nation megmutatta a felvételt egy rakétamérnöknek, aki szerint ezek nem egy távoli autónak a fényszórói.

Lehetséges, hogy egy élő pterosaurus él Új Guineában? A szobrok, a tengerészeti térkép, a Nation által készített fénykép talán bizonyítja ezt. És hogy világítanak? Olyan lényekről beszélünk, amelyeket eddig csak csontokból ismerhetünk. Lehet, hogy az evolúciójuk során később alakult ki, vagy mindig is megvolt nekik.

Ki tudja?

Az előző hírhez kapcsolódóan van még egy Bigfoot hír, ami viszont jóval érdekesebb, és talán meg győzőbb is.

Az 1930-as évek végén egy expedíció próbált fel jutni az Észak-Amerikai Mount St.Helens nevű vulkáni hegyre. Azt tudni kell hogy 1980 május 18-án hatalmas vulkán kitörés volt a hegyen, és több mint 401 métert vesztett a magasságából. Ez azért is fontos, mert a vulkán kitörés elött, ami a képen is látható:

teljes mértékben hó borította, illetve egy hatalmas erdőség is létezett a hegyen.

Ezért nem meglepő hogy az expedíció tagjai, miután nagy nehezen felmásztak a hegy tetejére, vissza felé menet, kénytelenek voltak egy másik útvonalon le ereszkedni a völgybe, ugyanis járhatatlan lett az a "csapás" amin keresztül fel mentek. Ezért is történhetett az meg, hogy egy érdekes élőlény friss, és ez alatt kb pár naposat kell érteni, holtestét találták meg a hóban. (alább látható is a lény fekete-fehér fényképe is)

A képen, bár eléggé régi felvétel, tisztán kivehető egy valóban érdekes lény teste.

Figyeljük meg alaposan a hátsóját, és a hátsó lábakat. Ha ez egy medve lenne, akkor sokkal másabb lenne a hátsója, sokkal vastagabb, sokkal állatibb. Illetve a hátsó vádlikat is érdemes jobban meg nézni, ugyanis azok jól kivehetően, egy izmos, hosszabb távra is alkalmas, 2 lábon járást tudnak biztosítani, illetve a medvéknek sokkal zömökebb és vastagabb lábuk van, tehát érdekes fényképpel állunk szemben. Azt már gondolom mindenki le szűrte hogy ez nem lehet Puma sem, vagy egyéb macska féle, ahhoz túlságosan is majom szerű a test és annak el helyezkedése. Na meg a nagymacskák nem tudják úgy be hajlítani a hátsó térdeiket, ahogy ezen a képen lehet látni.

Hát emberek ez vagy erősen Hoax gyanús, vagy talán az eddigi legjobb videó a nagylábúról, amit Kansasban vettek fel a reggeli órákban. (bár az a lapát fül elég érdekesen himbálózik a levegőben :) )

Mindenesetre be linkelem a videót, és várjuk a kommenteket. Szerintetek mi, vagy ki látható a felvételen? A Bigfoot? vagy egy idióta aki be öltözött valami álruhába?

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=dtMvGki7ii0

Üdvözlök mindenkit!

Legelső cikkem elején említettem hogy régebben részt vettem egy expedíción, aminek az volt a lényege hogy felkutassuk és saját szemünkkel lássuk az Arany Sakált, más néven a Nádi Farkast.

Ezt a történetet szeretném veletek megosztani.

Az időpont 1999, egy kora őszi nap. Hárman indultunk el kelet Magyarország felé, ugyanis a híresztelések szerint arra fele egyre több Nádi Farkast láttak a helybeli vadászok, halászok, és mezei polgárok. A csipet csapatban volt egy személy aki a kamerát kezelte, és volt egy másik személy is, aki amatőr természet búvár volt. Illetve harmadikként jómagam is ott voltam.

Reggel indultunk el Pestről kocsival, és jó 3-4 órás út állt előttünk, ami, mondanom sem kell, teljes mértékben eseménytelenül telt. Az út alatt azzal szórakoztunk, hogy bezzeg Amerikában egy ilyen hosszú úton mindig történik valami a kocsiban ülőkkel, például meg támadja őket egy gyíkember, vagy egy baltás gyilkos vár rájuk az út közepén :)

Na mindegy. Szóval oda érünk úti célunkhoz, a Berettyó mocsári láp környékére, lévén ez volt az egyik legtökéletesebb hely a farkasok számára. (legalábbis a halászok szerint) A nap unalmasan telt, fel állítottuk a kamerákat, hoztunk néhány sátrat is, tehát inkább a "felépítéssel" voltunk el foglalva. Igaz, reménykedtünk abban hogy esetleg így napközben is látni fogunk legalább 1 farkast, de sajnos nem mutatkoztak be :)

Már lassan le ment a nap, szürkület volt, ha jól emlékszem, kb este 18:30-19:00 körül járt az idő. Szerencsére éjjellátó is volt a kamerán, tehát tisztán láttunk mindent a sötétségben. Érdekes volt látni a kamerán keresztül ahogy egy halász éppen megy ki a csónakkal a partra, de a vén fószernek volt annyi esze, hogy oda szólt nekünk a ladikból hogy mit keresünk itt. Mi pedig meg mondtuk hogy az Arany Sakál miatt vagyunk itt. Az öreg nem igazán értette a dolgot, de amikor a Nádi Farkasra váltottunk át, rögtön képbe került. (úgy látszik arra fele nem sokan ismerik az állat másik nevét)

Alig köszöntünk el tőle, vonyítást hallottunk a távolban. Eléggé izgatottak lettünk, ugyanis akkor először hallottuk a Nádi Farkas hangját, ami inkább hasonlított egy mezei sakál hangjára, mint egy farkas tiszteletet parancsoló vonyítására. Szerencsére elég jó helyet sikerült találnunk, aminek köszönhetően egy nagy darabot be láttunk a nádasból. Volt egy kis tisztás is, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy egy bizonyos ponton abszolút nem volt semmilyen nád vagy egyéb vízi növény. Lehet hogy a horgászok irtották ki, hogy kényelmesen el férjenek pecázás közben.

Aztán meg láttuk! 2 állat jött oda a mocsárhoz. El kezdtek inni, mi pedig szó nélkül figyeltük őket, és akkor jöttem rá hogy ez mit is jelent. Egy igazi Kriptid lény állt előttem, egy olyan lény, ami hivatalosan már nem létezik ebben az országban. Külsőleg abszolút nem hasonlított a farkasra, talán csak a pofája emlékeztetett rá, de igazából a sakál és a róka kombinációja volt. Amennyire ki lehetett venni a sötétségben, valóban arany színük volt, bár akkor már eléggé este fele járt az idő, és az éjjel látó sem adta vissza azt a szín világot, amit szerettünk volna látni. Mindenesetre ott néztük őket kb 7 percig, ahogy ittak, és egy kicsit játszottak egymással. (az egyik meg harapta a másik fülét, az meg nem hagyta magát, és el kezdtek birkózni)

Aztán mint akik jól végezték a dolgukat, vissza rohantak az erdő irányába.

Üröm az örömben, hogy sajnos a videó kamera idő közben tönkre ment, ugyanis az egyik üdítős üveg kupakja nem volt rendesen vissza tekerve, és mikor vissza érkeztünk Pestre, döbbenten és szomorúan vettük észre hogy az egész csomagtartó úszott a narancs lében, és a kamera is kapott egy adagot. Sajnos a film amit este vettünk fel, használhatatlan lett :( Akkor elég sokáig magam alatt voltam, mert úgy éreztem hogy ez az egész megfigyelés hiába való volt. Mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat, és mindenkinek csak ajánlani tudom, ha van ideje, és türelme, látogassa meg a Berettyót, illetve ahogy hallottam, Somogyban, a Dráva-síkon, és az Ormánságba is spontán vissza települtek ezek a nagyszerű állatok.

Így a végére szeretnék egy videó morzsával is kedveskedni nektek, amit a Gödöllői Szent István egyetem Vadvilág megőrzési intézet készített néhány Nádi Farkas kölyökről ahogy éppen vidáman játszanak.

https://www.youtube.com/watch?v=AqRAV3AeSmk

Hello mindenkinek!

Egy hatalmas kérdésem lenne felétek. Bár lehet hogy ezek után mindenki meg fog utálni, és tolvajnak, meg egyéb bűnözőnek fognak ki állítani, de én azért tennék egy próbát.

Olvastam hogy Pisti barátom írni fog egy cikket a fanyüvőről a Hihetetlen című magazinba, és én is el gondolkodtam valamin. Megkérdeztem erről őt is, hogy mit szólna hozzá, és végül is ő is benne lenne a dologban, viszont ahhoz hogy bármi meg valósuljon, a TI véleményetekre lennénk elsősorban kíváncsiak.

Mit szólnátok hozzá, ha a Hihetetlen magazinhoz hasonlóan, mi is indítanánk egy saját paranormális jelenségekkel foglalkozó nyomtatott magazint? természetesen a blog továbbra is aktív maradna, illetve ha TI is úgy gondoljátok, hogy egy másik, hasonló típusú magazint is szívesen látnátok, akkor nagy valószínűséggel a blog is át költözne egy másik, nagyobb tárhelyre, új designal, külön fórummal, leveles ládával, szavazásokkal, illetve videó interjúkkal, és még több képpel, amiket elemeznénk is. Természetesen a magazinban is rengeteg minden lenne. Úgynevezett "ti küldtétek" rovattól kezdve, interjúkkal, kép elemzésekkel, illetve minden hónapban ajándék DVD-vel, amin vagy valamilyen, egész estés szörnyes film lenne, vagy pedig különböző videókat elemezne a szerkesztőség, amik mondjuk különböző videómegosztó oldalakon láthatók, illetve alkalmanként 1-2 interjút is kapnátok, különböző magyar tudósokról, akikkel el beszélgetnénk a para jelenségekről.

Lenne itt még valami. Egy szavazást is szeretnék útjára bocsájtani, hogy szerintetek a magazin egyrészt be induljon-e, és ha igen, milyen tartalommal töltsük meg az újságot? Nyilván ha csak kihaltnak vélt állatokról írnánk, akkor elég hamar ki fulladna az egész project, ezért mi úgy gondoltuk, hogy az állatok mellett, különböző para jelenségekről is írnánk. Szent grál, Frigyláda, vérző és könnyező szobrok, szellemek, földönkívüliek, és még tonnaszámra sorolhatnám azt a rengeteg jelenséget amiket az elmúlt év milliók alatt az emberi elme ki találhatott.

De természetesen ezt nem mi döntjük el, hanem TI, az olvasók, és ha azt szeretnétek hogy csak állatokkal, és egyéb lényekkel foglalkozzunk az újságban, természetesen akkor ez fog történni, ezért is kérek mindenkit hogy szavazzatok minél többen, mert ezt a magazint nem magunknak, hanem nektek csinálnánk, akik ugyanúgy szeretik ezeket a paranormális jelenségeket, mint mi, és akik ugyanúgy szeretnék tudni az igazságot ami odaát van.

Nagyon nagy köszönet mormothnak, hogy átadta nekem ezt az e-mailt, és a benne lévő érdekes dolgokat. Ez az eddigi legrészletesebb beszámoló.  

Kedves NémaBob!

 Az Arkansasi majomembernél megemlítettem a Fouke lényt. Ez a teremtmény valóságos sztár a kriptozoológia, azon is belül a hominidák rajongói között. Az Arkansasi Fouke városában az 1970-es felbukkanása óta turisták ezrei jönnek. Fotókat készítenek, ajándéktárgyakat vásárolnak, megnézik a híres lábnyomokat. A teremtmény "kalandjairól" film is készült.

1970-ben tűnt fel először, megzavarva az eddig álmos Fouke városkáját. Akik találkoztak a lénnyel, kb 2 méter magasnak írták le. Széles mellkasa volt, csapott vállai, és gyakran futott négykézláb. A testét bunda borította. A hangja olyan volt mint egy párduc nyávogására és egy tehén bőgésére. A szaga pedig legjobban egy ázott kutyáéra hasonlított.

A teremtmény valószínűleg részben húsevő volt.

Egy helyi farmer megbizonyosodhatott a saját kárán. Egy reggel kisétált a disznóólhoz, de annak az ajtaját letépve találta. Bent pedig széttépett sertések voltak. 

De a teremtmény 1971-re tartogatta a legnagyobb dobását...

Elizabeth Ford bejelentette, hogy a bátyját Dont és a férjét Bobbyt megtámadta egy majomszerű lény. Május 2-dikán a két férfi visszatért egy vadászatról, amikor Bobby vállát hirtelen megragadta a bestia. Don leadott pár lövést a teremtményre, mire az elmenekült. Bobbyt a Texarkanái kórházba kezelték apró karcolásokkal és kisebb sokkal.

A támadás után találtak pár lábnyomot a ház előtt, karcolásokat a tornácon és az egyik ablak is betört.

Május 23-dikán D. Woods, Wilma Woods és Mrs. R.Sedgass látták a teremtményt átkelni a 71-es úton. A következő hónapokban sokszor látták a lényt, több lábnyomot is találtak a turisták és a helyi lakosok.

A sheriff 1090 dollár vérdíjat tűzött ki a lény fejére. Próbálták kutyákkal keresni, de azok megvadultak a teremtmény szagától.

Ebben az időszakban több állat is eltűnt a környékről, amit a Fouka teremtmény 

1991-ben láttak egy hasonló lényt leugrani egy hídról.

1998-ig negyvenen látták a bestiát.

De mostanra a találkozások megcsappantak.

Frank Shamback primatológus szerint a teremtmény hoax.

A szociológusok szerint  a teremtmény a "a fehérek bűntudatának megszemélyesítője a rabszolgaság miatt". Elég hülye ötlet, akkor miért nem egy kigyúrt feketét képzelnek/mint Coffey a Halálsoron-ból/?

Egy előző posztomba említettem, hogy a bigfoot sokkal inkább meganthropus vagy paranthroupus, mint gigantopithecus. De a Fouke lény sokkal nehézkesebben jár két lábon, valószínűleg gyakrabban ereszkedik le a földre, mint társa. Talán ez megmagyaráza a három lábujjat, mivel gyakran előfordul a mai főemlősőknél a lábujjak összeolvadása, talán itt is ez lépett fel.

Ez a teremtmény sokkal inkább gigantopithecus /az Arkansasi majomember és a Skunk ape inkább sivapithecusok/.

Valószínűleg a fouke lény valódi teremtmény, túl sok tárgyi bizonyíték, túl sok szemtanú. Valószínűleg igaz.

 Egy újabb történet a Fanyüvőről, köszönet mormothnak.

"Még 2001 júniusában sátorozni voltunk haverokkal. 5 napot töltöttünk ott "jó hangulatba" ezért kitaláltuk: "ki mer bemenni az erdőbe hogy vadállatokat lessenek meg éjszaka?" Én és 2 másik haverom (mert 7 en voltunk) bevettük megunkat az erdőbe zseblámpával és egy fényképezővel.

Olyan jó 5-600 métert múlva koszos fehér szőrpamacsokra lettünk figyelmesek szétszorva az aljzaton. Ekkor keztünk örülni hogy "hűha közel a nagy vad". mentünk még és 5 perc múlva újabb szőrpamacsokat találtunk a földön de most egy kupacban. Odamentünk megnézni közelebről és azt vettük észre hogy fentről potyog a fáról amikor felnéztünk egy nagy majomszerű valami vakardzott a fán.

Az én és a haverom száját befogta a másik haverom mert már keztünk volna kiáltozni. Néztük ahogy vakarja a göndör sűrű szőrét és hullik lefele az nagy darabokban. Mikor észrevett a szemébevilágítottunk és ekkor hatalmasatt ordított (ilyen sikoltás szerűen de közben mély is volt egyszerre). Ekkor leugrott a fáról és mi elkezdtünk futni visszanéztem  és az a valami a másik irányba kezdett futni de mi futottunk tovább.

Mire visszaértünk a sátrakhoz szakadt rólunk a víz és mikor elmondtuk a többieknek mit láttunk mondják hogy keresük meg. Elővvettek a sátorból egy légpuskát és azt mondták "majd ők le vadásszák!" Végül is nem mentek vissza mert meg győztük őket hogy légpuskával semmire nem mennek max felmérgesítik. Azóta nem is nagyon beszéltünk róla mert azt hittük az ocsó kannásbor okozta amit a helyi kisboltban vettünk."

1954-ben egy csoport tudós indult el a Himalájába, hogy elfogják a legendás jetit. Sikerült nekik, és elvitték Los Angelesbe, ahol a teremtmény elszabadult és bevette magát a csatornarendszerbe...

Ez volt az első film, amely megtette a jetit szereplőnek. Egy igazi klasszikus.

 A szlogenje: Fél ember-Fél szörnyeteg.

Akinél nem jelenik meg, annak itt egy direkt link az oldalhoz.

Köszönet érte Tantos Andrásnak.

John Napier főemlős kutató véleménye szerint a Bigfoot valószínűleg egy Paranthropus robostusból kialakult teremtmény. Ha valaki itt látta a Missing Link/az Utolsó majomember című /egyébként nagyon jó filmet/, abban láthatott egy Paranthropus fajba tartozó majomembert.

/Amúgy hasonlít, és elég robusztus teremtmény/.

De ez a hominida csak Afrikában volt elterjedt, de lehetséges, hogy talán átvándorolt Észak-Amerikába.

A másik jelölt már sokkal valószínűbb.

Ez a Meganthropus nevű hominid, amelynek a maradványait Jávában találták meg. Erről a teremtményről egyesek azt gondolják, hogy a homo erectus óriási válfaja, míg mások Ázsiai australopithecusnak gondolják. De bizonyos elméletek szerint talán a gigantopithecus leszármazottja. Ez a teremtmény valóságos óriás volt. 

Michael Rugg összehasonlította az ember, a Gigantopithecus és a Meganthropus fogait, és arra a következtetésre jutott, hogy a meganthropus fogain kopott volt a zománc, a sok rágás miatt, ahogy az emberi fogakon.

 Ez az egyik legkorábbi bejelentés a Fanyűvőről. További érdekes dolgokat tudtunk meg a lényről, hála ennek a tegnapi bejelentésnek. Úgy látszik, hogy Nógrádban is lehet észlelni...

További leveleket küldhettek az istvn.orosz@gmail.com címre, vagy a facebook oldalunkon.

Az eset egy kicsit régen történt valamikor 1998-ban ha jól emlékszem. Szorospatakon voltunk a helyi ifjusági táborban. Ugye fiatalként előszeretettel szöktünk ki cigizni a házak mögé, vagy a fák közé és ekkor is így tettünk, de talán egy kicsit túl messzire is mentünk. Azt tudni kell hogy a tábor körül egy kerítés van a vadállatok ellen de csak ott ahol közvetlenül csatlakozik az erdőhöz. Szóval míg mi szívtuk kint a cigit egyik haverunk félrevonult hogy könyítsen magán, egyszer csak jön vissza sietve hogy egy csávó mászkál a tábor területén. Odamentünk és láttuk ahogy a kerítésen átmászik egy férfi. Férfinek hittük, mert sötét volt, de annyira görnyedt és hosszú volt. Nem mondanám hogy magas, mert a görnyedt tartása miatt nem tűnt annak. Felmászott a kerítésre és mikor leért visszapillantott, de ezt csak a szemeiből tudtuk. Ekkor az egyik gyerek aki ott volt bekapcsolta a zseblámpáját és rávilágított. Egy másodpercig tartott amit láttunk de én majdnem felordítottam. Az előző leírásoknak szinte tökéletesen megfelelő alak volt aki a fény hatására mintha megijedt volna majd furcsa mozgással a fák közé rontott. Nem bírta követni a haverom a lámpával bár ez lehet a meglepődöttség eredménye. Az emlék kicsit homályos már jó rég történt de az alakot nem felejtem el. A rajzokhoz döbbenetesen hasonlít, de azt azért nem merném állítani ennyi év távlatából hogy megegyezik. Megijedtünk mindanyian tudtuk hogy valami furcsát láttunk mégsem beszéltünk róla. Másnap már úgy poénkodtak a többiek hogy "egy rohadt csöves átmászott a kerítésen". Jól tudták ők is hogy az nem egy hajléktalan volt. Másnap egyébként összehívták az összes táborozót és kérdezősködtek hogy ki szökött ki éjszaka mert hallották hogy az udvarba és a bográcsnál valaki mászkál de mikor kinyitották az ajtót nem volt ott senki. Másnak reggel viszont a bogrács körüli helyen felvolt borulva néhány szék és elvitte valaki a kiteregetett ruhák egy részét. Pedig mi nem is arra voltnuk hanem egyenesen a ház mögé az erdős részre mentünk amíg a felnőttek háza jóval arrébb van. Ennyi lenne a történet.

Megvolt az újabb szavazás, és ti újra döntöttetek. A nyertes 10 szavazattal a Tanzelwurm. A többi teremtményt a szavazatok száma alapján mutatom be, tehát akik a ropenről vagy a momoról akartak olvasni, természetesen nem kell elszomorodniuk. Egy későbbi időpontba bemutatjuk kedvenceiket.
 

A tatzelwurm egy igazán soknevű lény. Hívják Stollenwurmnek, vagyis alagútféregnek. Bergstutzen a hegy csonkja, és a springwurm, vagyis ugróféreg. Ismerik Franciaországban, Svájcban és Ausztriában.

A lénnyel való első találkozás 1779-ben történt. Egy Hans Fuch nevű férfi épp a hegyekben járt, amikor két tatzelwurmel találkozott. A látvány annyira rettenetes volt a férfi számára, hogy elrohant. Futás közben szívinfarktust kapott, de a családjának még eltudta mesélni a történetet. Ez volt az első tatzelwurm leírás.

A lénynek kígyószerű, 2-6 méteres teste van, nagy feje van, és macskaszerű szemei.

A végzetes találkozást többször is megörökítették. Érdekes módon az ábrázolások nem egyeznek meg a szemtanúk élményeivel. Sokszor különböznek, sárkányszerű vonásokkal ruházzák fel a lényt.

Egy 1836-ban kiadott bajor vadászati kézikönyvben megjelent egy rajz a tatzelwurmról, amin a teremtmény legjobban egy pikkelyes szivarra emlékeztetett, fogakkal teli szájjal. 1841-ben ezt a képet átvette az Alpenrosen című svájci naptár, ahol már hosszú kígyószerű teste volt. 

A következő ember-tatzelwurm találkozásik 1954-ig kellett várni. Egy svájci fotós Balkin állítólag összeakadt a lényel, és le is fotózta. A képet lehozta egy német magazin, minek a hatására expedíció indult a teremtmény felkutatására, kevés eredménnyel. A képen látszik, hogy a fotós talán egy alpesi gőtét fotózott le.

Egy másik bizonyítéknak tekinthető dolog egy állítólagos tatzelwurm csontváz, amit egy titokzatos ember adományozott a Genfi tudományos intézetnek az 1900-as évek elején. A csontváz nem hasonlít semmilyen ma élő teremtmény belső vázára sem. Véleményem szerint nem hamis.

Mi lehet a tatzelwurm?

1. Kétéltűfaj: A kétéltűek elég jól bírják a hideg időjárást, hisz képesek akár évekre is téli álomba aludni. Lehetséges, hogy a gőték egy faja alkalmazkodott az Alpokbeli életmódhoz. Az elülső lába megerősödött, míg a hátsó eltűnt, a teste kígyószerű lett, hogy jobban manőverezzen a szakadékokban. Talán rokona a japán óriásszalamandrának.

2. Óriásgyík: Bernard Hevuelmans szerint a lény rokona lehet az Észak Amerikai Gila gyíknak. Szerintem nem lehetséges mivel a hüllők nehezen bírják a hideget. Bár azok is tudnak téli álmot aludni.

3. Vidra: Mit keresne egy vidra az Alpokban? Mondjuk érdekes lenne a feltételezés, hogy talán a vidra egy faja alkalmazkodott a hegyi életmódhoz.

4. Új kígyófaj: A saját teóriám. Lehet, hogy egy kígyófaj megtartotta az elülső lábait, hogy jobban tudjon vadászni, és mozogni. 

Lehet, hogy a tatzelwurm mára kihalt, vagy talán rejtőzködik. Vagy már annyira nem érdeklődünk iránta, hogy elfelejtettük. De a középkori sárkánykígyókról szóló mondák gyanúsan hasonlítanak a tatzelwurmra. Lehetséges, hogy egykor egész Európában eljutott a történet, vagy akár a lény volt nagyon elterjedt...

Az időpont 1883 húsvétja, a színhely a Cote d'Azur. (ez egy francia üdülőhely volt)

Az angol Bagot úr feleségével, Maryvel, két leányával, valamint az egyik unokatestvérével a mentoni Hotel des Anglais-ban töltötte az ünnepeket. Március 24-én, (abban a korszakban márciusra esett húsvét) este Adela nevű leányuk fejfájásra panaszkodva a szobájában maradt, míg a többiek lementek vacsorázni a hotel ebédlőjébe.

Alig ültek le az asztalhoz, Mary Bagot, Judy nevű kutyáját pillantotta meg, amint keresztül rohan az éttermen. "nézzétek, ott van Judy!" - kiáltott fel, de rögtön rá is döbbent hogy tévedett, hiszen a kutyát otthon hagyták Angliában. Bagot úr kérdésére a pincér elmondta, hogy a hotelban csupán egy fekete-sárga foltos terrier tartózkodik. Vacsora után már csak nevettek az egészen. A történetet Adelának is el mesélték aki feljegyezte a naplójába.

Négy nappal később Bagot asszony levelet kapott, mely szomorú hírt közölt vele: Judy az egyik reggelinél váratlanul rosszul lett, s félórán belül elpusztult. Adela ezt is be írta naplójába, s bár a kutya halálának napja nem szerepelt benne, Mary Bagot kijelentette: "az az érzésem, aznap pusztult el, amikor megjelent az étteremben."

De vajon miért rohant végig a kutya a termen? Judy talán tudta, hol tartózkodik éppen a gazdája, s ismerte az étterem elrendezését is, hogy minél valósághűbb képet produkálhasson? Vagy az asszony tudatalattija kapta meg az üzenetet és vetítette ki a környezetébe?

Üdvözlök mindenkit.

2 érdekes fényképet találtam a neten, amiket szeretnék megmutatni nektek. Mindkettő kép a leírás szerint ezen a héten hétfőn készült Amerikában.

A képeken, bár nem sok minden látszik, egyesek azt állítják, többek között a képeket készítő David Woetzel, hogy aznap teljes szélcsend uralkodott a tónál, és viszonylag elég meleg is volt aznap. Ám mégis valami miatt egy bizonyos ponton a víz, (ezt lehet látni a képeken is) sokkal feketébb volt, illetve ahogy a szemtanúk is el mondták, 3-4 hurkot láttak ki jönni a víz sötét mélyéből. A szemtanúk kb 1,5 méterre voltak a jelenségtől és nagyjából 10-12 percig látták a lényt. (bár egyszer sem bukkant fel a feje a vízből) Aztán mint aki jól végezte dolgát, el merült a víz sötétjében, és aznap már nem is látták újra.

Mi is lehet ez az Ogopogo? Egyesek azt állítják hogy Nessie, a hírhedt Loch-Nessi tó szörny testvére lehet, de el kell keserítenem mindenkit. Nessie valójában egy Plesiosaurus, míg Ogopogo egy tengeri angolnára vagy kígyóra hasonlít. Igazság szerint senki nem tudja biztosan és pontosan hogy mi is lehet valójában ez a lény. Sajnos meg kell hogy mondjam, nem túl fotogén alkat, legalábbis Nessie jobban szeret pózolni a kameráknak, mint Ogi.

Nem tehetünk mást, mint várunk egy jobb film vagy fotó reményében.